Mitől félnek a narancs-elvtársak?

Ma 25 éves a Fidesz, bár meg se született volna!

Hazánk balsorsának fő letéteményese, az iparszerű, szemérmetlen hazugság, demagógia, képmutatás terjesztője. A mindenkit becsapók és hülyének nézők pártja. A magyar történelem legszégyenletesebb korszakának fémjelzője.

A jónép között meg sajnos túl sok a könnyen orránál fogva vezethető, szerencsétlen bárány. Már hogy stílszerű legyek…

Egyetemisták ártalmatlan demonstrációi miatt előállítanak, kihallgatnak, igazoltatnak embereket. Mitől félnek?

Egy biztos – eltérően a híveiktől – ők maguk tudják, hogy az über-hazugságukat, az egész nép becsapását, hülyítését nem lehet a végtelenségig fenntartani.

Elég hülyék ugyan az ún. “magyar emberek”, de előbb-utóbb még ők is rájönnek, hogy mekkora barmok voltak, amikor Orbánékat hatalomra juttatták. Vétettek a hazánk ellen.

Narancs-elvtársak! Egyszer a tükörbe kell majd nézni s el kell számolni a tetteitekkel.

Batu kán kismiska volt tihozzátok képest…

A régi csepregi városháza

Az ember sosem tudja, mikor bukkan fel, akár váratlan helyen is eddig ismeretlen, fontos helytörténeti adat.

Tegnap Csepregi Horváth János (1853-1945) nemrég kiadott visszaemlékezéseit olvastam első iskolaéveiről. Kiderül belőle, hogy az 1840-es években építették a mezőváros akkor újabbnak számító városházát a mai művház helyén (utóbbi 1929-ben épült a korábbi városháza átalakításával).

A régi városházát, mely a Jankovich kastély parkjának a szélén állott, rozogasága miatt le kellett bontani. Nem utolsó sorban a főúri kastély parkja így terjeszkedhetett a helyére.

No, erről eddig fogalmunk sem volt! Az 1784-ben készült első katonai felmérés térképe még ábrázolja a mai kastély és az 1932-ben épült Szedenik-villa helye közti területen. Talán ez lehetett a középkori városháza! Halványkékkel bekarikáztam:

 

Csepreg-Felsőváros 1784

Csepreg elfeledett vára

Kevés helyi lakos tudja, hogy a Ruzsa-hegyen, a Csúsztatónál az erdőben Árpád-kori vár maradványai találhatók.

Egy Gatal nevű, Csepreg határába olvadt középkori településhez kötődhetett, mely valahol Kiszsidány felé félúton feküdhetett. Mindenesetre a Csepreget Kőszeggel összekötő útról jól látni lehetett a kis (kb. 6 x 8 m-es alapra épült, fachwerkes felépítményű) tornyot.

Közvetlen közelében vannak azok a középkori kőbánya-helyek, ahol pl. a jáki templom építőanyagát nyerték!

Jó hír, hogy a növényzet növekedésének köszönhetően ismét látni lehet a kis várhelyet. Már csak egy vállalkozó kedvű macsetás-csípőollós csapat kellene a liánok eltávolításához. 

Köszönetem Hajdu Istvánnak a friss képekért:

 

Csepreg, Ruzsahegy 108

Ki volt Alpár?

Anonymus szerint Salán (Vörösmartynál: Zalán) vezér székhelye volt Alpár várában, vagyis ő helynévként ismerte a Tisza-menti helyet.

Mivel Abaújalpártól a bihari Váradalpárig egy sor hasonló helynevet ismerünk s oklevelekben is emlegetnek ilyen nevű személyeket, nem vitás, hogy Alpár vára is egy személytől nyerte nevét.

De ki volt ő s mikor élt? Röviden válaszolva: passz…

Bővebben: valamikor, durván 600 és 1000 között élt személy lehetett. Méghozzá kevésbé valószínű, hogy egyszerű birkapásztor, vagy netán lovászfiú lett volna, mert akkor aligha lett volna a jelentős Alpár vár névadója.

Talán a kezdő dátumon meglepődnek némelyek, mert eddig a “honfoglalást” volt szokás valamiféle origónak tekinteni. Miért is?

Mellékelem Rómer Flóris 1876-ban, az akkor megrendezett budapesti nemzetközi ősrégészeti kongresszuson bemutatott rajzát:

Alpár CR

Abba kéne hagyni a töketlenkedést!

Bő egy évvel a várható választások előtt még nincs meg az alternatíva. Nincs meg a tartalom és a mondanivaló sem. Pedig nyilvánvaló, hogy változtatni kell, mert belepusztulunk a mostani helyzetbe.

Kb. ahhoz tudnám hasonlítani a szituációt, mint amikor a futballedző úgy állítja össze a csapatot, hogy azzal kezdi, az egyetlen világklasszikus játékosnak a kispadon kell maradnia, mert csak és majd a többiek játszanak helyette.

Az előző győzelmet szégyelljük, bocs, nem kellett volna. Jogos, hogy elzavartak minket a búbánatba, igazuk volt. Most azonban nem azok vagyunk, akik eddig voltunk…

Ehelyett azt kellene mondani: önmagunk vagyunk, vállaljuk az arcunkat, büszkék vagyunk előző éveinkre, még ha nem is úgy jött össze sok minden, ahogyan azt szerettük volna. Jobb volt a “nyolc év” alatt! Jobban éltünk s akkor még demokrácia és szabadság is volt, fejlődött az ország, volt remény!

A tartalék játékosok aligha adnak garanciát a sikerre. Van viszont egy világklasszis csatárunk és sok jó játékosunk, nyerni akarunk, a legjobb támadósort küldjük be a pályára s mossuk le a diktatúra híveit!