Nehéz év volt, jobb jöhet!

Visszatekintve a ma záródó 2013-as esztendőre, sok jót nem tudok mondani. Talán csak annyit, hogy túl vagyunk rajta!

Gazdasági-üzleti szempontból zsinórban az ötödik pocsék, veszteséges év volt. A koplalásban sem mindegy, hogy 1, 2 vagy 3 napja tart, nos hazánk jelen helyzetében az én munkám gazdasági környezete 5 éve tartósan katasztrófa. Kész csoda, hogy – mint cég – még élünk!

Nyomtatott lapunk, a Várak, kastélyok, templomok 9 év után – talán nem a feltámadás reménye nélkül – megszűnik. Jövőre még az ideihez képest is nehezebb körülményeknek nézek elébe!

Lehet, teher alatt nő a pálma?

Életünknek egyetlen alapkérdése van, minden más abszolút ettől függ: el lehet-e kergetni Orbán Viktort? Ha igen, akkor van remény, az életünk jobbra fordulhat. Szerintem van esély! Hasonlóan érzékeltem 2002-ben is…

Dolgozzunk érte!

Dávid herceg

Salamon király (1063-1074/80) öccse volt Dávid herceg. Anasztázia orosz hercegnő és I. Endre király kisebbik fia.

Salamon viszályba keveredett unokabátyjaival, Géza és László hercegekkel, melyben alulmaradt. Végül – fordulatos eseményeket követően – a besenyőkhöz menekült, majd életét vesztette egy bizánciakkal vívott összecsapásban (más verzió szerint ezt is megúszta s végül az isztriai Pola – horvátosan: Pula – városban hunyt el, ahol később szinte szentként tisztelték).

Öccse, Dávid békében élt László királlyal. Az apjuk által alapított tihanyi apátságot bőkezűen támogatta s jelen volt a László által alapított somogyvári bencés monostor ünnepélyes alapításánál is.

Leváltható-e Orbán Viktor?

Ugye, most mindenféléről lehetne így év végén értekezni, de hagyjuk a mellékes ügyeket!
Valójában életünk fő kérdése jelenleg a fenti, minden más ettől függ.

Önmagában a többpárti, titkos választás megrendezése még nem garancia semmire. Nem nehéz megérteni, a fő kérdés az, vajon biztosítható-e, hogy mindenki, aki csak akar, részt is vehessen a választáson s garantálható-e majd a leadott szavazatok becsületes, korrekt összesítése.

Nos, egyik sem tűnik csont nélkülinek, de a válasz még így sem egyértelmű nem…

Ugye a hatalomgörcsben, már előre megvonási tünetekben szenvedő diktátor, csúti-dúcse mindent elkövet, hogy akik ellene voksolnának, azok lehetőleg ne tudjanak, vagy minimum ne akarjanak majd szavazni. Aki otthon marad, azzal eleve Orbánra szavazott…Aki pedig azt mondja, hogy itt mindenki lop, csal, hazudik, az szintén – lehet maga sem érzékeli, de öntudatlanul is Orbánt segíti.

A szavazatszámlálás és az eredmény megállapítása szintén nem aggálymentes, ám itt mégiscsak egy sima matematikai alapműveletről volna szó. Ha minden szavazókörben lesznek ellenzéki delegáltak s sikerül megszervezni egy alternatív szavazatszámlálást is s amellé társul egy nemzetközi érdeklődés, nem reménytelen dolog elképzelni, hogy sikerülhet majd a tényleges szavazatoknak megfelelő eredményt kihirdetni.

Csalásmentes választás = Orbán-bukta…még 97 nap van hátra a rémálomból, melyet orruknál fogva megvezethető, könnyedén becsapható, értelmes gondolkozásra nehezen fogható, hazugságot, ámítást és ócska demagógiát zabáló honfitársainknak köszönhetünk 2010 tavasza óta.

Egyre tessék figyelni: Orbánék már most is mennyire görcsölnek! Érzik a vesztüket…

Bátony és Botond

Ma egy kis névtan.

Kézai Simon, a zseniális meseíró-polihisztor Botondnak írja azt a magyar vitézt, aki egy alkalommal bárdjával lukat ütött Bizánc aranykapuján, majd párbajban legyőzött egy óriás termetű görögöt.

A császárvárost ostromló magyar sereg vezére ekkor Apor volt, akiről ezen egymondatos híren kívül mást nem tudunk. Pontosabban, nyilván ő volt a későbbi Apor-nemzetség őse, kiknek a Sárvíz mentén, a mai Pálfa határában volt a nemzetségi monostoruk.

Botond – ilyen alakban – nem fordul elő helynévként. Ez önmagában gyanút kelt! Alighanem Töhötöm-Tétényhez hasonlóan egyszerű névírási eltérésről lehet szó s “Botond” az valójában Bátony volt. Ez esetben persze aligha csak egyszerű vitéz…a Dávid-Góliát bibliai analógia miatt kellett Kézainak a sztoriban lefokoznia őt…

János király (1526-1540)

Szapolyai János, utolsó “nemzeti” királyunk nem könnyű korban élt. A mohácsi vész után választották királlyá s 14 éves uralkodását követően a főváros, Buda is török uralom alá került, valamint hosszú időre (1848/1867-ig) két országgá vált szét az addig egységes magyar “birodalom”.

Reálpolitikus volt s közvetlen munkatársául egy pálos szerzetesből lett zseniális főpapot, Martinuzzi ‘Fráter’ Györgyöt vette maga mellé. Közös művük volt a váradi béke 1538-ban, mely biztosította János királyi címének nemzetközi elismerését. Ezután vette feleségül Izabella lengyel hercegnőt, akitől rögtön fiú utódja született. A nagy örömbe – miután lenge öltözékben körbelovagolt egy katonai tábort – végül bele is halt az erdélyi Szászvárosban.

Előtte még intézkedett, hogy a váradi békét nem kell végrehajtani, II. János néven a csecsemőt királlyá lehet deklarálni…

Viktória

Victoria a rómaiak győzelem-istennője. Szárnyakkal, földgömbön állva is szokták ábrázolni. Ezt a szimbolikát a keresztény Mária-kultuszban is átvették.

Férfi megfelelője a Viktor, vagy magyarul: Győző, esetleg Győzike…Azonban most e karácsony előtti napon kerülném a túl direkt napi politikát. Nézzük inkább messzebbről a dolgot!

Különben is, a név ellenkezője bizonyul inkább reálisnak hazánk megrontója esetében. 1998-ban egy ordas hazugság révén tudott nyerni: végig azt állította ugyanis, hogy Torgyánnal aztán soha, pedig igenis…

2002, 2006 Győzikénk csúfos vereségei lettek. 2010-ben pedig a megtévesztett, bamba, csodaváró sokaság szavazott rá (illetve a többiek jó részét sikerült otthon maradásra bírnia). Ennek isszuk ma is a levét s most még a fény sem látszik az alagút végén…

Ám az alagútnak mégiscsak vége lesz!