Sikeres főpróba

Nem kenyerem a babona, miszerint a jó előadás egyik előfeltétele a nem egészen sikeres főpróba. Tegnap ugyanis a várakozásomnak megfelelően sikerült a legalább az Operától az Oktonig összegyűlt lelkes ellenzéki demonstráció.

Szerintem a baloldal – és a vele most kényszerűen együttműködő, engem is magába foglaló demokratikus jobboldal – eddigi legnagyobb tömegrendezvénye volt, talán csak a Gyurcsány 2006-os győzelmét megelőző Andrássy úti nagygyűléshez hasonlítható.

Nem óhajtok a szombati birkagyűléssel való számszaki összehasonlításba sem belemenni. Már csak azért sem, mert nem láttam a tegnapi tömeg pontos kiterjedéséről szóló légifotókat. A szervezők közléseit pedig még a demokraták esetében is némi kritikával illik fogadni. Megjegyzem, sejtésem szerint a két tömeg gyakorlatilag azonos nagyságú volt, hogy +/- néhány ezer főnyi többlet melyik helyszínen volt, nem tudom megmondani.

A Hősök terén zömmel fásult, semleges arcokat láttam, az Andrássy úton viszont őszinte lekesedést érzékeltem. Míg a Műcsarnok előtt egy sztálinista/hitlerista típusú Vezér tartott papírról felolvasott beszédet, addig az Operánál a közönség is részt vett az előadásban, egymásnak adták képletesen a mikrofont a demokrata politikusok. Utóbbiak valamennyien jól, várakozásomon felül szerepeltek. Szabó Tímea pl. egészen jó volt s úgy tűnik a végén még Bajnai is megtanul közönség előtt beszélni.

Egy hét múlva kiderül, sikerült-e a neokommunista/újfasiszta jellegű állampártnak és agymosó gépezetének a magyar nép nagyobbik részét elhülyültségben, kábaságban, vakságban vagy legalábbis reménytelenségben tartania?

Vagy azért a magyarok relatív többségének helyén van az esze és a szíve?

Én hazafi vagyok, ezért nem tehetek mást, mint hogy az utóbbiban bízom.

Megbukott a populista vezér

Szlovákiában Andrej Kiska ellenjelölt simán leverte a közvélemény kutatásokban még nagy arányban vezető Robert Fico-t. Az ottani “magyarok” – értsd Orbán felvidéki ötödik hadoszlopát – megint rosszul döntöttek, amikor semleges pozíciót foglaltak el. De ez most nem érdekes…

Fontosabb, hogy tegnap csúfosan leszerepelt az Orbánt támogató CÖF s általában a vezér és kancellár hazai támogató háttere. Nem akarom bántani az előzenekaraként fellépő Balkán Fanatik együttest, de az ő nevük jól rímel Orbánra és támogatóira…

A médiában elhangzó – minimum tízszeresen nagyító hazugsággal szemben – konkrét területapalú számításom szerint kb. 25-30 ezren voltak a budapesti Hősök terén tartott kampányrendezvényen. Nem vitás persze, az is nagy tömeg…a mohácsi csatában kb. 26 ezren vettek részt őseink s azt is hatalmas seregnek tekintették akkoriban.

Amikor Orbán előre megírt beszédében az addigi legnagyobb hazai tömeggyűlésnek titulálta a mítinget, maga is tisztában volt vele, hogy az attól igen messze van (még a Szépművészeti Múzeum előtti térrészen is szinte üres volt a terület, a kamerát nem merték az Andrássy út felé sem vezetni, mert az a beszéd idején már csaknem üres volt…

Ami még fontosabb, a résztvevők arcán, gesztusain semmiféle őszinte bizakodás, lelkesedés nem látszott. Magának Orbánnak a metakommunikációján is érződött, sejti hogy közeleg vég, a jogos népítélet!

Igen, igen!

Az ő politikusi pályája érdemben a Műcsarnok előtt kezdődött el 1989. június 16-án. Ugyanott mondta el negyedszázad múltán utolsó nagyobb jelentőségű – mert ugye papírforma szerint elvben még biztos befutónak számítana – beszédét is tegnap.

Hölgyeim és Uraim! Vége, végre vége…ennyi volt, üresen zörög a mákgubó!

Még 7 nap s az ország örömmámorban fogja ünnepelni a zsarnok bukását.

Bolsevizmus, fasizmus, nácizmus és a tömeg

Ma lesz a “békemenetnek” nevezett tömegrendezvény a budapesti Hősök terén és környékén. Azt megelőzően pedig egy tömeges felvonulás a Kossuth térről az Andrássy úton keresztül. Mindez a jelenleg – nem túlzás – uralkodó Cippola személye és “politikája” iránti rajongás jegyében (a macskaköröm annak szól, hogy ezek szerint a tömény demagógiát, népámítást, a valóság unortodox tálalását – régi magyar nevén a hazugságot – is lehet politikának nevezni).

A propagandisták majd nyilván milliós számokat emlegetnek. Őszintén meg volnék lepve, ha verbálisan megelégednének 4-500 ezer emberrel (akinek van számológépe, az lemérheti a térképen, műholdképen a területet…négyzetméterenként a legsűrűbb tömeg kb. 3 főből áll – ki lehet számolni a valóságot).

Amikor 2002-ben Rákay Philip – vagy Fülöp? – fidesz-propagandista 2 Milliót mondott be, valójában 60-70.000-en voltak (az is igen sok, persze). Persze vakhitű fideszesek bármit elhisznek, úgyhogy velük fölösleges vitába szállni. Nem vitatkozni kell a tudatmódosult emberekkel, ők rövid távon gyógyíthatatlanok. Szavazni kell elmenni egy hét múlva!

Láttunk már – mármint őseink láttak – ilyent. Pédául az 1930-as években, Nürnbergben a szintén munka alapú társadalmat (“Arbeit macht frei!”) hirdető “nemzeti szocialista munkáspárt” gyűlésein, vagy a pesti Hősök terén 1957 május 1-én, ugyanott ahol ma a retró rendezvényt is tartják. Akkor egy 32 évre berendezkedő, “öröknek” remélt rendszer indult. Nemzetvezetőnk – már akié persze, az enyém nem – valami hasonlóban reménykedik. Legalábbis az elmúlt négy év minden egyes lépése erre irányult.

A kérdés csak az, lehetséges-e kétszer is ugyanabba a folyóba lépni?

Bökénysomlyó monostora

Tegnap a sejthetően Polgárdival szomszédos Kőszárhegyen előkerült Seuso-kincsről írtam. Ez egy több száz darabból álló későrómai lelet. Ugyanitt azonban a középkorban is érdekes dolgok történtek.

Az azóta lebányászott tetejű Somlyó, régebbi nevén Bökénysomlyó hegyen ugyanis még a 20. század elején is egy kolostorrom maradványai voltak láthatók. A romok közt még a 19. század végén több középkori arany- és ezüstékszer is előkerült. Ezek talán a kegyúri család sírjaiból származtak, de közelebbit nem tudunk róluk (Károly János, Fejér megye történetírója említi őket).

Elképesztő, de sem fényképet, sem alaprajzot nem ismerünk a falmaradványokról, melyeket alapjukkal együtt az elmúlt évszázadban bányásztak el! Pedig már 1083-ban, István király szentté avatása kapcsán említik az itteni “Szent Üdvözítő egyház mellé zárt igen híres életű apáca”, Karitas nevét. A krónika szerint ő javasolta az éppen bebörtönzött Salamon ex-király szabadon bocsátását, ami után könnyebbé vált a leendő szent addig nehezen megmozdítható sírlapjának felemelése.

A nevéből következően a Bökény nemzetség által már 1083 előtt – hogy mennyivel, nem tudjuk – alapított monostorból később társaskáptalan lett.

Nagyon érdekes, hogy a királyi koronázó városhoz ennyire közel létezett, ráadásul egy hegy tetején, hazánk legrégebbi magán alapítású apácakolostora! (Említhetnénk királyú alapítású társát, Apácasomlyót – a mai Somlóvásárhelyt – is, de ott nem a hegyen, hanem a lábánál a faluban épült maga a kolostor.)

Hogy még egy érdekességet említsek, 1274. szeptemberének utolsó napjaiban jelentős csata is volt a bökénysomlyói hegy mellett. A 12 éves gyermek IV. László király nevében harcoló Csákok legyőzték a 10 éves András szlavón herceg – a király öccse – nevében fellépő Kőszegieket. A családi címerében szereplő oroszlán bátorságával küzdő Csák Péter személyesen vágta le a Kőszegi-klán fejét. “Nagy” Henrik volt nádor és szlavón bán a harctéren veszítette életét.

A Somlyó-hegy a második katonai felmérés térképén. Balról a Bökénysomlyó, az egykori kolostor helye, jobbról a Szársomlyó (újabb nevén: Szár-hegy), a mai Kőszárhegy névadója, melynek déli lejtőjén kerülhetett elő a Seuso-kincs.

Polgárdi-Somlyó 2

Seuso kincse

Tegnap a regnáló miniszterelnök kampányának részeként – rendkívüli sajtótájékoztató keretében – mutatták be az Angliából 15 Millió euróért, azaz mintegy 4,68 Milliárd forintért a kincsből visszavásárolt 7 db. aranyozott ezüst ötvösremeket és az egykor azok elrejtésére szolgáló bronzüstöt.

seuso1 Copy

Ez csak egy kisebb része a közvetett információkból ismert 41 nagyobb és több mint 200 kisebb aranyozott ezüst tárgyból álló IV. századi, római-kori kincsleletnek. Nagy valószínűséggel hazánkban, a Polgárdi és Szabadbattyán közti Kőszárhegyen 1976-77 táján került elő, ám ezt mindmáig nem sikerült bizonyítani.

A tárgyegyüttes összetételéből (pl. 187 kanál) sejthetően nagy létszámú vendégsereg kiszolgálására szolgáló étkészletről, evőeszközökről, poharakról, kancsókról, tálcákról van szó. Könnyen elképzelhető, hogy amennyiben tényleg minálunk került elő a kincs, akkor további tárgyai még mindig a lelőhely földjében lehetnek.

Ráadásul erős a gyanú, hogy ugyanehhez a lelethez tartozhatott a híres – 1878 májusában Molnár János akkori polgárdi szőlősgazda pincéje mellett előkerült – négylábú ezüstállvány (quadripus) is.

quadripus

Még durvább, hogy ugyanezen a szőlőparcellán ma is egy pince áll, melyet talán éppen az 1976 körüli években markoltak ki. Akár itt is előkerülhetett a világhírű lelet! Ha valóban itt került elő s még van belőle a földben, akkor – a régészeti világszenzáción túl – Magyarország egyértelműen bizonyíthatja a kincs összes többi darabjához való jogát is.

Lehet, hogy még a 15 Millió eurót sem volt indokolt kifizetni? Ha sikerül bebizonyítani a magyarországi eredetet, akkor ugyanis az egész kincs teljesen ingyen a magyar államé!

A feltételezhető lelőhelyet 2012 augusztusában hivatalosan bejelentettem az EMMI akkori kultúráért felelős államtitkárának, L. Simon Lászlónak. Ergo, a hivatalosság másfél éve pontosan tud róla. Lehet hogy sima aktatologatáson túl intézkedtek is valamit a bejelentésem nyomán? Ha igen, akkor nem tudok róla…

Pedig veszíteni valója itt csak az országnak van!

Még 11 nap…

Jó volna valami figyelemreméltó fejlemény a közelgő választások előtt! Lehetséges, csak én nem figyelek rendesen, de nem nagyon látok semmit.

Pedig újabb négy évre dől el a sorsunk s a kilátások szerint nem valami jó irányba!

Fel kellene rázni valamivel az embereket! Persze még 5-én sem késő, ha tényleg – képletesen szólva – valami bombasztikusat sikerül bedobni.

Hisz az a helyzet, hogy noha a többség biztosan kormányváltást akar, sokan nem hiszik el, hogy van rá lehetőség s ez passzivitást szülhet, utóbbi pedig balsorsunk meghosszabbodását eredményezheti.

Ébresztő!!!

Kampány, mintha nem is lenne

Még 12 nap van hátra az ismét történelmi jelentőségűnek nevezhető választásig. Talán majd a hétvégén kezd felizzani a kampánymotor? Egyelőre mély csend, csak a kormánypárti sikerpropagandát hallani, látni.

Az ellenzék fő üzenetei: a rosszul kereső többség nettó jövedelmének beígért 50%-os (!!!) emelése (65-ezerről 100-ezerre emelkedő jövedelem az adójóváírás visszaállítása miatt) és az élelmiszerárak brutális (durván 20 %-os) lefaragása a kedvezményes áfakulcs bevezetésével, még nem jutott el a választókhoz. Vagy csak én nem érzékelem?

Ez a két dolog már magában is mindent boríthat, hiszen a hülye is beláthatja, óriásit lendíthet ez a korrekció az ország jelenleg nyomorgó felének életén…

A demokrácia, jogállamiság, korrupció-ellenesség stb. sokakat, a szociálisan alul lévőket nem érdekli – sajnos. Előbb a megélhetésük fizikai feltételeit kell biztosítaniuk. A kézzelfogható, anyagi ígéretek fordíthatják meg általuk az ország sorsát! Csak valahogyan el kell azokat juttatni az érintettekhez s rá kell ébreszteni őket, hogy Orbán és rendszere leváltható, csak el kell menniük szavazni s 12 nap múlva véget érhet a lidércálom…

Na, ez a kérdés! Felébreszthető-e most az ország többsége az elhülyítésből és a szuggesszióból? Rájönnek-e, hogy a “király” meztelen s csak rajtuk múlik, elvégzik-e hatodikán a szükséges munkát, a két kemény vonal behúzását az ellenzék jelöltjei és listája mellett…