Lesz mit ledönteni

A 2014-es választást követő második napon kezdték meg a “megszállási emlékmű” építését a pesti Szabadság-téren. Azóta tart ellene a becsületes emberek tiltakozó demonstráció sorozata.

Ahogyan sejtem, mindenképpen fel fogják a német birodalmi sasos giccsparádét állítani. Nem baj, talán jobb is így, hiszen lesz majd mit ledönteni…

Egy dologban biztos vagyok ugyanis: Magyarország jövője majd akkor fog elkezdődni, amikor ezt a gyalázatos Orbán-szobrot az újra felszabaduló és a normális európai, polgári életbe visszatérő haza lakosai “ledöntik” s a történelmi szoborparkba helyezik át, egy szomorú, gyalázatos, de remélhetőleg rövid korszak mementójaként.

Kőröstetétlen dombja

Tetétlen, azaz tető nélküli. Arany János költő, gimnáziumi tanár javaslatára állított az egykor Nagykőröshöz tartozó pusztán Árpád-emlékművet a mezőváros közönsége. A név valószínűleg a mesterséges domb csonkakúp alakjára utal.

Anonymus szerint ugyanis itt táborozott a honfoglaló fejedelem a sorsdöntő alpári csata előtt.

A kérdésről bővebben lehet olvasni: http://www.oroksegvedelem.hu

A kőröstetétleni domb:

Kőröstetétlen sw1

Nimród fiai

A középkorban szokás volt mindent a Bibliából levezetni. Így lett az egyik verzió szerint Nimród (Ménrót) a magyarok – azaz a Hunor és Magor testvérpár – ősapja. Nimród egy az ószövetségben több alkalommal is szereplő asszír király volt. Amúgy az ismert királyok közül II. Tukulti-Ninurta (i.e. 890-884) néven szerepel. Ő helyezte át a birodalom fővárosát Kalhuba, másik nevén Nimrudba.

Gondolhatjuk, hogy ennek persze semmi köze sincsen a valós magyar történelemhez! A másik bibliai eredeztetés szerint Hunor és Magor apja Magóg volt. Ezt a változatot azért találták ki, hogy mégis az európaiak bibliai őséhez, Jáfet fiához kapcsolják népünk eredetét (Nimród ugyanis Kus fia, a feketék elődje volt).

A Magógtól való származást igazolja népünk azóta is gyakorolt eljárása, miszerint legszívesebben a demagógokat követi…

A magyar királynék jegyzéke

1. Gizella bajor hercegnő (I. István felesége) 1000-1038
2. Judit bajor grófnő (Péter felesége) 1038-1046
3. ismeretlen magyar előkelő leánya? (Sámuel felesége) 1041-1044
4. Adelheid braunschweigi hercegnő (I. Endre felesége) 1046-1048/49
5. Anasztázia orosz hercegnő (I. Endre felesége) 1050-1060
6. Richeza lengyel hercegnő (I. Béla felesége) 1060-1063
7. Judit német hercegnő (Salamon felesége) 1063-1074
8. „Szünadéné” bizánci császári rokon (I. Géza felesége) 1074-1077
9. Adalheid német hercegnő (I. László felesége) 1078-1090
10. Felícia normann hercegnő (Kálmán felesége) 1097-1111
11. Eufémia orosz hercegnő (Kálmán felesége) 1112-1114
12. ismeretlen normann hercegnő (II. István felesége) 1122-1131
13. Ilona szerb hercegnő (II. Béla felesége) 1131-1141
14. Eufrozina orosz hercegnő (II. Géza felesége) 1146-1162
15. Mária bizánci hercegnő (IV. István felesége) 1163-1165
16. Ágnes osztrák hercegnő (III. István felesége) 1166-1172
17. Anna (Ágnes) antiochiai hercegnő (III. Béla felesége) 1172-1184
18. Margit francia hercegnő (III. Béla felesége) 1186-1196
19. Konstancia aragóniai hercegnő (Imre felesége) 1196-1204
20. Gertrúd német hercegnő (II. Endre felesége) 1205-1213
21. Jolánta francia hercegnő (II. Endre felesége) 1215-1233
22. Beatrix olasz grófnő (II. Endre felesége) 1234-1235
23. Mária bizánci hercegnő (IV. Béla felesége) 1235-1270
24. Erzsébet kun hercegnő (V. István felesége) 1270-1272
25. Izabella (Erzsébet) nápolyi hercegnő (IV. László felesége) 1273-1290
26. Fenenna lengyel hercegnő (III. Endre felesége) 1290-1295
27. Ágnes osztrák (H) hercegnő (III. Endre felesége) 1296-1301
28. Mária lengyel hercegnő (I. Károly felesége) 1306-1317
29. Beatrix luxemburgi hercegnő (I. Károly felesége) 1318-1319
30. Erzsébet lengyel hercegnő (I. Károly felesége) 1320-1342
31. Margit cseh hercegnő (I. Lajos felesége) 1345-1349
32. Erzsébet boszniai hercegnő (I. Lajos felesége) 1353-1382
33. Margit nápolyi hercegnő (II. Károly felesége) 1385-1386
34. Mária „magyar” királynő (Zsigmond felesége) 1387-1395
35. Borbála német hercegnő (Zsigmond felesége) 1405-1437
36. Erzsébet „magyar” hercegnő (Albert felesége) 1437-1439
37. Katalin cseh hercegnő (I. Mátyás felesége) 1461-1464
38. Beatrix nápolyi hercegnő (I. Mátyás felesége) 1476-1490
39. Anna francia hercegnő (II. Ulászló felesége) 1502-1506
40. Mária német (H) hercegnő (II. Lajos felesége) 1521-1526
41. Anna „magyar” hercegnő (I. Ferdinánd felesége) 1526-1547
42. Izabella lengyel hercegnő (I. János felesége) 1539-1540
43. Mária spanyol (H) hercegnő (Miksa felesége) 1564-1576
44. Anna tiroli (H) hercegnő (II. Mátyás felesége) 1611-1619
45. Eleonóra mantovai hercegnő (II. Ferdinánd felesége) 1622-1637
46. Mária Anna spanyol (H) hercegnő (III. Ferdinánd felesége) 1637-1646
47. Mária Leopoldina tiroli (H) hercegnő (III. Ferdinánd felesége) 1648-1649
48. Eleonóra mantovai hercegnő (III. Ferdinánd felesége) 1651-1657
49. Margit Terézia spanyol (H) hercegnő (I. Lipót felesége) 1666-1673
50. Klaudia Felicitas tiroli (H) hercegnő (I. Lipót felesége) 1673-1676
51. Eleonóra Magdolna pfalzi hercegnő (I. Lipót felesége) 1676-1705
52. Vilma Amália braunschweigi hercegnő (I. József felesége) 1705-1711
53. Erzsébet Krisztina braunschweigi hercegnő (III. Károly felesége) 1711-1740
54. Mária Lujza spanyol hercegnő (II. Lipót felesége) 1790-1792
55. Mária Terézia nápolyi hercegnő (I. Ferenc felesége) 1792-1807
56. Mária Ludovika modenai (H) hercegnő (I. Ferenc felesége) 1808-1816
57. Karolina Auguszta bajor hercegnő (I. Ferenc felesége) 1816-1835
58. Mária Anna szavojai hercegnő (V. Ferdinánd felesége) 1835-1848
59. Erzsébet bajor hercegnő (I. Ferenc József felesége) 1854-1898
60. Zita pármai hercegnő (IV. Károly felesége) 1916-1918

Nyolc lista lesz az EP-választáson

Tegnap kiderült, hogy a MoMa, a JESZ és a bizniszpártként emlegetett ÚMP nem tudott 20 ezer érvényes aláírást igazolni, úgyhogy nélkülük végül 8 lista lesz a szavazólapon.

Az MDF jogutód JESZ (Jólét és Szabadság Demokrata Közösség) kiadott egy nyilatkozatot, miszerint ennek ellenére mindenkit a választáson való részvételre buzdít s arra hogy csakis jobbközép pártot támogassanak.

Végignézve a kínálatot, ezek szerint – kizárásos alapon – a DK mellett szólhattak. Bár az sem csak jobbközép, hanem vegyesen balközép-jobbközép-szabadelvű demokrata csapat. Tényleg egyedül ez a társaság képviseli a klasszikus polgári demokratikus értékelvű, magántulajdont és a természetes jogokat tiszteletben tartó, szekularizált, modern, Európa iránt elkötelezett politikát.

A MoMa kiesését sajnálom. Praktikusan azonban megoldódott a problémám, hogy kire szavazzak. Hiába szimpatizál ugyanis az ember egyszerre két párttal, végül csak az egyikre szavazhat.

A jövő útja is alighanem az lesz, hogy a DK fokozatos erősödésével egyre több jobbolodali demokratát is a táborába vonz.

Dalmácia és Magyarország

A mai Szent Márk nap kapcsán jutott eszembe a velencei-magyar kapcsolatok s benne a tengerparti tartomány kérdése.

A mai műmagyarkodó-látszatirredenta matricákon már az 1918-as Magyarország (benne Horvát-Szlavónországgal) kontúrja látható. A középkorban azonban még hozzánk tartozott Közép-Dalmácia is, mely ma szintén Horvátország része. Dalmácia szorosan vett fogalmán ennek városait, kezdetben csak Zárát, Traut és Spalatót (Zadart, Trogirt és Splitet) és a szigeteket értették. A terület fővárosa kezdetben és magyar szempontból Spalató volt, később és velencei nézőpontból pedig pedig Zára. Utóbbi város még a két világháború között is Olaszországhoz tartozott!

A magyar királyok címei közt Dalmácia mindig az előkelő második helyen szerepelt, Horvátország előtt, melytől természetesen megkülönböztették, hisz eredeti lakói az olaszokkal rokon – gyakorlatilag azonos – nyelvet beszélő dalmátok voltak, akik horvátokat, magyarokat egyaránt idegennek tekintettek.

A városokat először Könyves Kálmán hódította meg 1105-ben. Zára 1409-ben, Spalató és Trau 1420-ben került végleg velencei uralom alá, de például a Klissza vára a török hódításig, 1537-ig magyar-horvát kézen volt. Az 1683-1699-es törökellenes felszabadító háborúban aztán Közép-Dalmácia a Velencei Köztársaságé lett.

Szent Márk oroszlánja

Váralja vára a Duna fölött

A középkori Valkó megyében, Almás és Erdőd között, egy Duna fölé magasodó hegyen állt Váralja vára. Előbb az Alsániak, majd 1437 után a Tallóciak székhelye. Alsáni János pohárnokmester, Zsigmond exkluzív Sárkányrendjének a tagja volt. A rend jelvénye saját farkát a nyaka köré tekerő sárkány volt.

Valami hasonló a vár nevének a kérdése is. Ugye volt egy vár s alatta kialakult a Váralja nevű település. Később meg magát a várat hívták – merőben szokatlanul – Váraljának…

Pontos helye még nem ismert. A térképeket és a műholdfelvételeket nézegetve leginkább a mai Vodica nevű forrás és kápolna melletti hegy jöhet szóba:

Váralja tp2

Váralja mh1