Önkormányzati választás előtt

Nagyjából három hónap van hátra az ezúttal öt évre (!) szóló helyhatósági választásig. Az elv, hogy az önkormányzatok ciklusa szakadjon el a parlamentitől, szerintem helyes. Elvben és gyakorlatban ugyanis másról van szó. Nem kell(ene) az országos politikai bolondériáknak belefolyniuk a helyi életbe.

Nehéz ügy! A társadalom eléggé infantilis. Mondhatnám, nem érett még a valósággal való számolásra, a felelős döntésekre. Persze előbb-utóbb abba az irányba kell majd elmozdulni! Hogy ez már az idén sikerülhet-e? Legyünk optimisták – nem lehetetlen, de azért erősen kétséges.

A másik alapvető gond, hogy a rendelkezésre álló játéktér és az állandóan változó játékszabályok mit tesznek lehetővé?

Tény, a polgármester valamivel nagyobb hatáskörrel rendelkezik, mint a 2010 előtti rendszerben. A korlátot inkább a kellő anyagi mozgástér hiánya jelenti. Pedig pénz nélkül bajos…(itt jön ugye a politikai infantilizmus: jóságos állambácsinak sincsen korlátlan pénzosztó tehetsége s igazából csak abból tud visszaadni, amit előtte tőlünk gyűjtött be)

Persze ilyenkor szokás idézni a “szegény ember vízzel főz” népi bölcsességét. S ne feledjük, ugyanabból az alapanyagból azért lehet lényegesen jobbat és kevésbé jót is készíteni. Tehát nem mindegy, hogy a város konyháján ki a chef…

Csepregen az elmúlt negyedszázadban a fő tendencia a változatlanság volt. Igazából mindegy volt, ki a polgármester, a város ugyanúgy működgetett. Ha minden úgy volna jó, ahogyan van, akkor ezen nem is kellene változtatni.

Ha netán mégis jobbat, mást és többet akarunk, akkor viszont új utakat kell kitaposni s alaposan frissíteni kell személyileg is a mai felálláson.

Talán egyszer lehet jó irányba is menni? Három hónap múlva közösen dönthetünk.

Árpád sírja

Már 2005-ben megírtam a Várak, kastélyok, templomok című örökségturisztikai folyóirat 2. számában a honfoglaló nagyfejedelem sírhelyével kapcsolatos megoldási javaslatomat.

A Mátyás király által az egykori óbudai Victoria Téglagyár telkén 1480-ban alapított Fehéregyháza nevű pálos kolostor fölötti dombon lehetett, a talán Szent István által alapított régi Fehéregyháza helyén.

A helyszín a második katonai felmérés térképén:

Óbuda-Fehéregyháza 2

Ugyanez egy 1856-os térképen:

Óbuda-Fehéregyháza 1856

S végül a mai állapot(Budapest III. ker., Perényi út kanyarulata):

Perényi út

Levente és Taksony sírjai

    Sajnos pillanatnyilag még egyetlen magyar nagyfejedelem sírját sem ismerjük. Pontosabban fogalmazva, van egy adatunk, mely segít elindulni!

    A nagy pogánylázadás során, 1046-ban Vatáék által behívott Endre (András) és Levente hercegek közül az utóbbi hamarosan meghalt. Úgy intézkedett, hogy dédapja, Taksony nagyfejedelem (kb. 955-972) mellé temessék.

    Ugyan ezt az adatot tévesen többen úgy emlegették – egyben magyarázva az eddigi kutatás sikertelenségét – hogy a fejedelmeket általában s így Taksonyt is titokban temethették el. Ez azonban képtelenség, hisz akkor nem tudott volna Levente 75 évvel utóbb is melléje temetkezni.

    Ráadásul van egy adatunk arról is, hogy Árpád sírja fölé Óbudán a Fehéregyházának nevezett templom épült! Ugye, nem nehéz belátni, ha már két nagyfejedelem sírjáról is maradt fenn későbbi tudósítás, akkor ezek nem lehettek mondjuk homokdűnék közt, éjszaka titokban elföldelve.

    A logika szabályai szerint azt kell gondolnunk, hogy Taksony és Levente sírjai a későbbi, legrégebbi taksonyi templom helyén voltak, vannak. Ez még az első katonai felmérés idején, az 1780-as években is állt:

    Taksony 1

    Megjegyzem, ugyanezen logika szerint a Taksony előtt uralkodó Fajsz (kb. 933-955) nagyfejedelem sírja is a Duna-menti fajszi templom alatt kereshető…

László és Ulászló

A magyar királyok közt általában 5 Lászlót és 2 Ulászlót tartunk számon. Nem volt azonban ez mindig így!

Pethő Gergely 1660-ban megjelent Magyar krónikája még – nyelvileg egyébként helyesen – azonosnak vette a két nevet s arról sem feledkezett meg, hogy a cseh (III.) Vencel hazánkban a László nevet használta.

Így Pethő szerint:

Vencel (1301-1305) volt V. László

I. Ulászló (1440-1444) volt VI. László

V. László (1453-1457) volt VII. László

II. Ulászló (1490-1516) pedig VIII. László

János király (1526-1540)

Szapolyai János volt a Habsburgok előtti utolsó “nemzeti” királyunk. A mohácsi vész után választotta meg az országgyűlés s ellenfelével, Habsburg Ferdinánddal szemben török segítséggel tudott csak felszínen maradni.

Az ő életében Szulejmán lényegében megelégedett a közvetett nagyhatalmi befolyása érvényesítésével. A Szerémség, majd 1536-ban Pozsega várai kerültek csak közvetlen török ellenőrzés alá. A török fősereg kétszer is átvonult az országon Bécs irányában, 1529-ben, majd 1532-ben. Az első alkalommal Bécs sikertelen ostromára is sor került, másodszorra a kőszegi időhúzást követően csak egy demonstratív vonulás volt a Bécsújhely-Graz-Marburg (Maribor) útvonalon.

János király, hogy elérje teljeskörű nemzetközi elismerését, 1538 elején megkötötte a Habsburgokkal a váradi békét. Utána vette feleségül Izabella lengyel királylányt, akitől megszületett az örököse. Örömében körüllovagolta az erdélyi lázadókkal szemben felvonult katonaságának Szászsebes melletti táborát. Ekkor lett rosszul s hamarosan meg is halt. Úgy rendelkezett, hogy a váradi békét nem kell betartani. Fiát II. János néven királlyá választották, de a Habsburgokkal való további lehetséges alkudozásra tekintettel nem koronázták meg.

Úgyhogy király is volt, meg nem is…

Kelta sánc a Kapos mentén

A nemrég elhunyt kiváló várkutató, Miklós Zsuzsa figyelt fel repülései során a Tolna megye várait bemutató könyvében tévesen Belecska határában említett – valójában Regöly területén lévő – érdekes objektumra. Nem tudta eldönteni, melyik korból származik.

Regöly-Juhászat mh

Pedig pontos megfelelője is ismert Dél-Németországban. Kelta négyszögletes sánc, ún. Viereckschanze. Kultikus célú erődítmény. Az első magyarországit én azonosítottam a Vas megyei Söpte mellett, egy újabbat pedig egy amatőr kutató (Neuheiser Romuald) észlelt a napokban a zalai Obornaktól északra, az erdőben. Lesz még belőlük jó sok…

Viereckschanzen

Többet ésszel…

A naptárra nézve, Szabó Iván jutott eszembe. Már 9 éve nincs köztünk. Valahonnan a felhők mögül figyeli kis hazánk jelenlegi szomorú sorsát. Gondolkodó és egyben becsületes ember volt, ami valljuk be, politikusok között ritkaságnak számít.

Nem adta meg a sors, hogy Magyarországon legyen egy európai színvonalú, gondolkodó emberekből álló és becsületes karakterű jobbközép párt. Helyette lett a fidesz, mindennek az ellentéte, a gátlástalanság, a demagógia, lopás-rablás, szélhámosság és a becsület nélküli élet jelképe. Sorry.

De mi azért ne adjuk fel!

A kép 1998-ban készült:

Szabó Ivánnal

IV. László megítélése

A történelmet mindig a győztesek írják, legalábbis az ő szempontjaik olvashatók gyakrabban a fennmaradt források tudósításaiban. IV. (Kun) László király sorsa tragikus véget ért, hisz Körösszeg vára alatt 1290 júliusában meggyilkolták. Törekvései kétségtelenül kudarcot vallottak, az Árpádok monarchiája hamarosan széthullott. A nagyanyja révén Árpád-vért is továbbvivő nápolyi trónkövetelőnek, (Anjou) I. Károlynak lényegében újra kellett egyesítenie az országot az 1312-1323 közti években.

Törvényszerű volt-e Kun László bukása? A mai aktuális hazai “fősodor” képviselői szerint, igen. Ugyanők a gyengekezű, lényegében minden királyi pozíciót feladó III. Endrét sikeresnek vélik.

Persze mindig a legegyszerűbb azt megmagyarázni, hogy ami történt, annak úgy is kellett történnie…

Ám a dolog sosem ennyire egyszerű. Úgy is lehet összerakni a képet, hogy IV. László sikeresen haladt előre az oligarchák elleni harcban. Szövetségese, Albert osztrák herceg révén padlóra küldte a Kőszegieket. Hűséges hadvezére éppen elfoglalta a lázadó Aba Amadé tokaji várát, ő maga pedig a tiszántúli kiskirály Borsa Kopasz Jakab köröszegi várát ostromolta, amikor meggyilkolták. Bizony, benne volt a pakliban az is, hogy sikeresen leveri az oligarchákat s újraépíti a királyi hatalmat már az 1290-es években…

Rácalmás

Egy Konstantinápolyba küldött követség tagjaként, hajóval utazott a Dunán 1608 nyarán Maximilian Brandstetter. Útleírásában megemlíti, hogy amikor a keresztények 1602-ben átmenetileg visszafoglalták a törököktől Pestet, egyidejűleg “részben rohammal, részben megadás útján” birtokba vették Érdet, Adonyt és Almást is.

Rácalmás várára ezen kívül egy felsorolásszerű adatunk van 1872-ből, Hőke Lajosnak köszönhetően. Ráadásul, szerepel még a Rómer Flóris tervezte 1877-es őstörténelmi térképen is.

Ehhez képest kimaradt a friss Fejér megye várai könyvből (is). Megjegyzem a Duna-menti török palánkokat tárgyaló irodalomban sem lelhető fel. Pedig Brandstetter, Hőke és Rómer azért valamennyien komolyan vehető figurák voltak s egyértelmű, hogy tudósításaikban Rácalmásról van szó.

Rácalmás É

Ugyanez tágabb összefüggésben:

Rácalmás 3

Barsvárad

Alsó- és Felsőváradot csak a tiszavirág életű – 1938-1945 közti második – magyar fennhatóság idején egyesítették Barsvárad néven.

A Garam-menti magyarlakta község Anonymus elbeszélésében is szerepel. Hülek fiai, Szovárd és Kadocsa, valamint Huba vezér harccal foglalták el a fiktív történet szerint s három napig táboroztak itt, mígnem Bors vezér is megérkezett “erős csapatával”.

A sáncvár a Kárpát-medence legnagyobb erődítményei közé tartozik:

Barsvárad mh