Fasizmus, kommunizmus vagy polgári értékrend

A címet szándékosan fogalmaztam kicsit harsányra! A csepregi képviselő-testület jelen ciklusbeli összetételéről jutott az eszembe.

Lássuk be, az átlagmagyarnak fogalma sincs e szavak jelentéséről, illetve ha már hallott is róluk, nem ismeri a valós tartalmukat. Nem csoda hát, hogy sokan – szintén hamisan – egyfolytában nemzeteznek, (mű-)magyarkodnak, kereszténységet emlegetnek, szintén az eredeti tartalomból totálisan kivetkőztetve. Ennél “szebb” csak az erkölcsözés, főleg amikor a hazugok és a tolvajok hirdetik azt. Mindezt még megfejelhetjük a tudatlanság és az ostobaság minősített eseteivel s akkor valóban megállapíthatjuk, hogy itthon vagyunk!

Amikor 2002 táján Orbánék elkezdtek polgározni, legalább verbálisan örülni is lehetett (volna) neki. Hisz a szó eredeti jelentése szerint önálló véleményalkotásra, saját egzisztencia megteremtésére és működtetésére képes, tulajdonnal rendelkező, jogaik és felelősségük tudatában lévő, szabad emberek társadalmáról beszélnénk. Mint Hollandiában, vagy Dániában, Svédországban. Ehhez találták ki a képviseleti demokráciát és a helyi önkormányzatot is.

Más – ennek ellentéte – a 20. századi korporativista, kollektivista társadalomszervezés, mint Horthy, Rákosi, Kádár és Orbán Viktor Magyarországa. Ott – legtöbbször sajnos – egyoldalú függések vannak s mindannak az ellenkezőjéről beszélhetünk, melyről az előző bekezdésben említést tettem.

Úgyhogy nem személyeskedésnek szánom, hanem a nyugati demokrácia és a polgári értékrend szempontjai felől közelítem a kérdést, amikor azt mondom, helytelen s csakis a fasiszta-kommunista világképbe illeszthető, amikor emberek városi képviselő mezben önmagukról, vagy az általuk képviselt egyesületekről döntenek. Nem a valós közérdek, hanem a mutyi , vagy szelídebb formában a “kéz, kezet mos” elve érvényesül ilyenkor.

Tehát semmi keresnivalója nem lenne egy városi képviselő-testületben egy intézményvezetőnek, vagy olyan társadalmi szervezetek, természetesen közhasznú és senki által nem vitatottan nemes célú egyesületek vezetőinek, akik aztán az önkormányzattal anyagi kapcsolatba is kerülnek. Már csak hab a tortán, hogy maga a jelenlegi PM is volt önkormányzati intézményvezető. Az ő mentségére szól persze, hogy már nem az…a szemlélet azonban nehezen változik.

Lássuk be, az új PM-nek és az új képviselő-testületnek nem ilyen “kint is vagyok, bent is vagyok” élethelyzetű emberekből kellene állni. Nem érdekkijárókra, lobbistákra, pláne nem bábokra van szükség! Ergo, mindenki válasszon, vagy képviselő akar lenni, vagy egyesületet, intézményt vezet? A polgári, nyugatos világban a kettő egyszerre nem korrekt.

Amire pedig a fent részletezett, kívánatos személyi változásoknál is nagyobb szükség lesz, az a lényegi, tartalmi változás!

Az eddigi három egymást követő PM lényegében ugyanazt csinálta. Nem akarom most egyiküket sem megbántani, de mégis meg kell állapítanom, hogy a munkájuk nem vezetett átütő sikerre! Vannak persze kisebb eredmények, meg még lesznek is, de amit látunk, az sajnos a jelen formában elégtelen!

Úgyhogy, ha tanár lennék, azt mondanám: leülhetsz fiam, egyes!

Reklámok

Képviselő-testület 2010-2014 (hitelesítők)

A napokban végigolvastam egy később megírandó várostörténeti összefoglaló miatt Csepreg város képviselő-testületének – ma már a város honlapján bárki számára hozzáférhető – jegyzőkönyveit.

http://www.csepreg.hu/hu/onkormanyzat/kozerdeku-adatok/testuleti-ulesek-jegyzokonyvei.html

Tanulságos, de nem könnyű olvasmány! Alapos elemzésükre most nem térek ki, hisz az kötetnyi terjedelemben volna csak lehetséges (megjegyzem, készítettem belőlük egy öt oldal terjedelmű lényegi kivonatot).

Érdekes a PM által javasolt jegyzőkönyv-hitelesítők statisztikája. Noha minden képviselő volt már többször is hitelesítő, közel sem egyenlő mértékben. Ebben a mai PM elődei – rossz – példáját követte! A hitelesített jegyzőkönyvek ugyanis a későbbi történetírásnak fő forrásai, meg esetleges későbbi vitáknál is alapvető szerepük van.

Hogy magammal kezdjem, aki csaknem minden ülésen jelen voltam…Nos, ez kevésbé derül ki, mert általában megbújik a nevem, mint megjelent: 1-2 állampolgár. Az ünnepélyes alakuló ülés jegyzőkönyvében van ugyan egy fontos mondat az éppen megválasztott PM részéről:

“Bejelentéssel szeretne élni: Tanácsadó testületet szeretne felállítani. Ennek vezetésére felkéri Dr. Dénes József urat, válasszon maga mellé tanácsadókat.”

(Ebből aztán semmi sem lett, mert napokon belül 180 fokos fordulatot vettek az események…de most nem ez a téma!)

Maradjunk csak a PM által javasolt hitelesítőknél. Minél többször írta alá egy-egy képviselő az aktuális jegyzőkönyvet, annál inkább tekinthető a PM bizalmasának. Nos, a sorrend: Tóth Csaba, Ziembicki Erzsébet – ők messze elöl, lemaradva Kovács András, utána már alig-alig: Vlasich Krisztián és Háromi Jenő, a legvégén: Rabi Imre.

Ami kisebb meglepetés, a Városfejlesztési és Pénzügyi Bizottságot vezető, kulcsszerepben lévő s amúgy a PM-et végig támogató Vlasich Krisztián szerény számú hitelesítésre történő felkérése (mindössze 4 alkalom a négy év alatt). A 2010-ben bukott PM (Háromi Jenő) és egyetlen hűséges támogatója (Rabi Imre), noha majdnem mindent megszavaztak ők is – a legkárosabb döntést is beleértve (a Nádasdy-kastély elkótyavetyélése s a vevő számára még 10 éves adómentesség, mint bónusz nyújtása), hitelesítőként csak nagy ritkán kerültek szóba.

Apró, felszíni kérdést érintettem ma, később szó lesz lényegibb dolgokról is!

Szerbek és magyarok

Déli szomszédaink s a Vajdaságban együtt élő többségi partnereink a szerbek. Horvátországból egy részüket, több százezer embert – a civilizált világ félrenézése közepette – a ’90-es években elűzték.

A tipikus átlagmagyarnak persze fogalma sincsen semmiről, így erről sem…

Az én apai ágon német származású apám, gyermekként még járt 1942-43-ban a németek által megszállt Nagybecskereken a második világháború idején. Ott éltek ugyanis német-szerb-magyar-horvát keveredett gyökerű anyai nagyszülei.

Ugye aki a mai magyarországi nacionál-bolondított, elhülyített, agymosott világban olvassa ezt, méltán csodálkozik, hogyan keveredhet ördög az angyallal, szerb a horváttal? Pedig egyik sem ördög s egyik sem angyal.

Még akkor sem, ha népének félkegyelmű kedvence éppen angyalként szobroltatja önmagát a pesti Szabadság-téren. Ahhoz már tényleg no comment, hogy lassan ezt a közterület elnevezést is illő lesz majd megváltoztatni, mondjuk: Nemszabadság térre! Ez az illiberalizmus végső győzelmét és az 1944-1990 közti nemtörténelem eltörlését szimbolizálhatná. Ja és német gyarmattá válásunkat, mert ugye Orbán Viktor Mihály főangyal sajátkezűleg nyújtja át a magyar királyi országalmát a német birodalmi sasnak…

Éljen és virágozzék a munkaalapú magyar világnemzet! Ha jól emlékszem, tegnapelőtt is legyőztük Szerbiát? Ja, az egyszer már főangyalunk által kikergetett oroszok pénzén meg új atomerőművet építünk, amitől olcsóbb lesz az áram, mert a hitel az majd csak magától felszívódik…Teccik tudni?

Már megint Szerbia!

Tegnap a magyar vízilabda válogatott ismét alulmaradt, méghozzá elég megszégyenítő mértékban Szerbia csapatával szemben. Sajnálom a fiúkat, majd talán legközelebb…

(Mindenesetre a sportbuzuló Orbán-Magyarországnak most sincs oka különösebb melldöngetésre. Kicsit röstellem is, de Orbán esztelen sportimádata miatt újabban már-már örülök is a magyar kudarcoknak. Sajnálom…)

Konzervatív vagyok. Egy olyan országot szeretnék, ahol minden normálisabban működik, a sport nem élet-halál kérdés, hanem szabadidős tevékenység. A magyarsághoz tartozás sem kihanemén “magyarkodás”, hanem természetes dolog…Orbánéknak sajnos még a nemzet szót is sikerült abszolút lejáratniuk. Nem lesz könnyű innen egyszer felállni s hazánkat visszavezeti Európába és a civilizációba.

Ma 100 éve tört ki az első világháború azzal, hogy Ausztria-Magyarország hadat üzent Szerbiának. No, ennek – ellentétben a tegnapival – tényleg súlyos következményei lettek. Csepregről 172-en adták életüket a nagyhatalmi vetélkedés (a “nagy háború”) idején. Akkor is ahhoz hasonlóan hülyítették be a magyarokat, mint most Orbán.

Tragikus.

Anna-major

A Csepreg nyugati határában lévő Anna-major, Jankovich Anna Erzsébetről (született: Daruvár, 1859. jún.3.), Jankovich Gyula gróf kisebbik leányáról kapta nevét. Általában is elmondható, az 1850-es évektől a második világháborúig terjedő évszázad volt hazánkban a majorok virágkora. A birtokosok női családtagjairól gyakran kapták a nevüket. Hogy csak közeli példákat említsek: a már elfeledett egykori Izabella-major az Acsádra vezető út mellett, vagy a napjainkra szintén megszűnt Daniella-major a Tormásligetet Alszoporral (jelenleg Újkér része) összekötő út mentén.

Jankovich Anna Erzsébet nem ment férjhez s mint a szegények istápolója vált ismertté. Pozsegán, az egyik szlavóniai megyeszékhelyen ő alapította a városi múzeumot, melyet egy ízben módomban volt felkeresni. 1926-ban, már az első délszláv államban hunyt el.

Anna-major

A-a mú-últat végképp eltö-rölni?

Felmerül a 79 nap múlva napirendre kerülő s ezúttal öt esztendőre szóló esély kapcsán: milyen arányban foglalkozzunk a múlttal?

Az ismert munkásmozgalmi sláger címben idézett sora végére már én tettem ki a kérdőjelet, mert oda illőnek vélem azt. Fura is volna, ha történelemmel foglalkozó emberként arra buzdítanék, hogy ne törődjünk az előzményekkel. Fontosak azok, mert tanulhatunk belőlük! Ne feledjük, történelem nélkül azt sem tudnánk, kik vagyunk s hol élünk!

Ahogyan a népi bölcsesség is mondja: okos ember a más kárán tanul, a buta pedig a sajátján sem! A hatalommal való visszaélés, a basáskodás, a lobbiérdek öncélú érvényesítése, a korrupció sajnálatos példáit láthatjuk szerte a honban, közel s távol. Emellett a tehetetlenség, a kishitűség és az impotencia példáit is hosszan sorolhatjuk. Nagyok vagyunk abban, hogy megmagyarázzuk, miért is nem lehetséges jó irányba változtatni…

Summa summarum: a múltat meg kell ismerni és az eddigi tapasztalatokat célszerű hasznosítani. Ehhez olyan új vezetőkre lesz szüksége Csepregnek, akikben egyszerre van meg a kellő tapasztalat, az értelem, kreativitás és a tervek megvalósításának képessége. Mindehhez nem árt az emberség, az őszinteség,a mások meghallgatásának képessége sem. Az erélynek empátiával is társulnia kell!

Egy polgármestert és hat képviselőt fogunk választani a következő öt évre szóló felhatalmazással. Ne a lutrit, a “heteslottót” válasszuk azonban, hanem komoly és megfontolt döntést hozzunk Csepreg és benne saját magunk érdekében.

(a pénztártól való távozás után ugyanis reklamációnak csak 2019-ben lesz helye!)