Csepregről a gánti kőbányába

Tegnap délelőtt 10-kor, a Művelődési Ház sarkánál elhelyezett – az 1951-es helyi kommunistaellenes “összeesküvés” emléktáblájánál, a kellemetlenül szeles és hideg időben, a megszokott érdeklődés mellett megvolt az október 23-i városi ünnepség.

Egyik kulturális jellegű betétje, a helyi olvasókör irodalmi felolvasása volt. Ennek keretében az Olvasókör elnöke felidézett egy nemrég lezajlott nyilvános beszélgetést Petró Jánossal, a szombathelyi szimfonikusok méltán híres, csepregi kötődésű korábbi karnagyával. Kiderült belőle, hogy Cziffra György világhírű zongoraművész egykor a gánti dolomitbányában dolgozott rabként, éppen a csepregi “összeesküvés” résztvevőivel együtt. Utóbbiak helyette is dolgoztak, hogy megkíméljék a zongorázáshoz nélkülözhetetlen kezeit. Úgyhogy kérem, mi csepregiek is tettünk ám valami fontosat Európa és a nagyvilág zenekultúrájáért!

Kicsi a világ! – gondoltam magamban. Ebben a kőbányában volt anno, a régi átkosban “kommunista” párttitkár Orbán Győző, szeretett miniszterelnökünk édesapja. Sőt, ezt privatizálták az ún. “székházbotrányból” származó, magánpénzzé vált pártpénzek segítségével a ’90-es évek elején. Ezekhez az akciókhoz kapcsolódtak az elhíresült Fidesz-közeli cégek, melyeket utóbb Kaya Ibrahim török és Josip Tot horvát állampolgárok (pontosabban csak a papírjaik) segítségével “fantomizáltak”. Ezt az utóbbi kifejezést úgy tessék érteni, hogy be nem fizetett adóikat már nem volt kin behajtani. Erről szólt kedves vezetőnk első hatalomra jutásakor, 1998-ban az ún. “hosszú bájtok éjszakája” is…

Magyarról magyarra fordítva, szeretett vezetőnk családja a mi pénzünkből gazdagodott. Már akkor is…A régi csepregiek még az elnyomó rendszer ellen szervezkedtek. Némely mai utódaik pedig napjainkban is boldogan tapsolnak az ’50-es évekbeli szeretett és kedves vezető mai utódának.

Pelikán internet

Advertisements

Csepregről a gánti kőbányába” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Mindenki az ötvenes évek utódja, aki utóbb él. Még talán Ön is meg én is! Nem tudom, Krisztián vajon mit tudhat a ’90-es évek első felének hazai politikai és gazdasági történéseiről, hisz akkor még kiskorú volt. Mindenesetre igen, igen nagy baj van itt a fejekben, korosztálytól függetlenül.
    Lúzer ország, lúzer népe vagyunk, önveszélyes szerencsétlenek, akik nem hallgatnak az okos szóra, de a hülyeséget, hazugságot, demagógiát azt zabálják (a többiek – én pl. nem!).
    Csepregen meg főleg, de máshol sem hinném hogy jobb lenne a helyzet (kivétel: Bük).

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s