Csepreg állása

Ahogyan tegnap az ország, úgy ma Csepreg dolgait elemzem röviden. Októberben megvolt a 7. önkormányzati választás, mely a két megelőzőhöz hasonlóan PM váltást eredményezett. Egyébként meg fura helyzet alakult ki, mert az új városvezető kampánybeli támogatói és az országos “álompárt” jelöltjei közül senki sem került be.

Így Vlasich Krisztián már a kampány során paktumra kényszerült a 2010-ben bukott ófideszes városvezetővel, aki visszalépett a független jelöltségtől. Cserében a felesége lett az alpolgármester. Ezt az idén szoros versenyben bukott független PM hívei, a “royalisták” is elfogadták a nagy népfrontos összefogás kedvéért. Ugyanígy alábbhagytak az újfideszes PM szombathelyi lakhelyével, gyermeke ottani iskolába járásával kapcsolatos kritikák is.

Még azt is benyelte az álompártért rajongó orbánista közeg, hogy az új PM Szombathelyről hozott városgondnokot és kampánybeli fő segítőjét, egy szombathelyi ifjú hölgyet is bevitte a városházára egy újonnan kreált – s ismeretlen mértékben honorált – politikai tanácsadói állásba.

November során érdekes fordulatokat hozott a 2015-re vonatkozó tervezés is. Először elhatározták a kommunális adó 50 %-os (!) emelését, majd jó álompárti szokás szerint a népbarát “jó PM” módosító indítványt nyújtott be, hogy mégse emeljék azt. Mellékesen, de mégsem mellékesen: párhuzamosan a vállalkozások építményadójának szerény mértékű emelésétől is eltekintettek (most hadd ne magyarázzam, hogy ennek mi lehetett volna a szerepe). Ilyen formán nem tudni mi a fedezete a 2015-ben várható kiadásoknak?

A kevésbé jó hírekről csend és hallgatás. A szennyvíztisztító beruházás pályázatát például elutasították. Álompárti szíves közlés szerint azonban majd újra beadják, mert “kormányzati ígérvény” van rá, hogy előbb-utóbb jut erre is pénz.

Tényleg nem a hiperkritika beszél belőlem, ha azt mondom: gyakorlatilag semmit sem csinált eddig az új önkormányzat. Majd meglátjuk milyen költségvetést lehet kihozni az állam által visszaosztott pénzből és az eddig megszokott szerény helyi bevételekből.

Reklámok

Az ország állása

Mi történt 2014-ben Magyarországon? Az év utolsó napjaiban ideje összegezni. Ha nagyobb perspektívából nézzük, akkor lényegében semmi alapvető jelentőségű változás sem volt. De talán mégiscsak felgyorsult év végére egyfajta szükségszerű erjedés.

2015 kérdése az lesz, ledobja-e a fedőt, vagy elcsitul? Majd az utókor történészei a későbbi fejlemények ismeretében elemezni fogják az okokat, akár így, akár úgy alakul a dolog.

Elvileg legfontosabb az alacsony részvétellel zajló áprilisi parlamenti választás volt. Ezen, a megbuherált szabályok miatt rég nem látott csekély támogatással is, hajszállal ugyan, de újra korlátlan felhatalmazást szerzett a 2010 óta szándékai szerint örök érvényűen berendezkedni óhajtó állampárt. Hadd ne elemezzük itt és most a részleteket.

Elvileg felmerül, mi lett volna ha az érdemi ellenzék bojkottálja az egészet? Akkor lenne egy formálisan négypárti parlament MSZP, DK és balliberális reszli pártocskák nélkül, de továbbra is be lehetne hazudni a külvilágnak a többpárti demokrácia látszatát.

A két másik választás kisebb jelentőségű s igazából nem hoztak semmilyen komoly változást. Az európainak talán annyi fejleményét érdemes csak kiemelni, hogy felrakta a térképre Gyurcsány pártját, melyet még a balliberális vetélytársak is kitartóan igyekeztek a víz alá nyomni. Őszintén szólva, Orbán legtehetségesebb ellenfeléről van szó, aki már bizonyított is, ezért nehezen felfogható, miért támadják mégis éppen az ő pártját bizonyos baloldali, “értelmiségi”, “véleményformáló” körök…

Szerencsétlenek nem jönnek rá arra az egyszerű igazságra, hogy amennyiben “Gyurcsány a hibás”, akkor bizony Orbánnak és a fidesznek igaza van! Tehát ha önmaguk rossznak tartják a 2004-2009 közti Gyurcsány-kormányzást, azzal magukról állítanak ki alkalmatlansági bizonyítványt, méghozzá elégtelen érdemjeggyel.

Az októberi helyhatósági választáson is szerepelhetett volna jobban az ellenzék. Budapest és néhány nagyobb város nyerhető lett volna. Viszont csak minimális, de elégtelen mértékű javításra, a 2010-esnél valamivel jobb, de továbbra is elégtelen teljesítményre futotta.

Mindezek az Orbán-rendszer kifulladásának a jeleit mutatták amúgy, a háromszoros “győzelem” ellenére is, ami nem jött volna létre a szabályok fidesz-érdekű alapos átírása nélkül egyik választás esetében sem.

Persze a magyar nyelvű tájékoztatás 90 %-ának elfoglalása és a nonstop sikerpropaganda némelyeket még képes az Orbán-szuggesszió hatása alatt tartani, nem beszélve a rendszer nem nagyszámú, de létező eltartottairól és haszonélvezőiről.

Nem szívesen használok nagy szavakat s némileg túlzás a Titanic-hoz hasonlítani az orbáni hatalmi-haszonszerző vállalkozást, de az október végén kirobbant elégedetlenség és ami mögötte még ismeretlenül áll, a lelepleződött, de nyilvánosságra egyelőre nem került állami szintű korrupció, könnyen jéghegynek bizonyulhatnak.

Nem vagyok benne biztos, hogy az Orbán-klán akár fél év múlva is még az ország feletti hatalom birtokában lesz!

Tamara napja

Az év végi elemzéseket egyelőre holnapra hagyva, ma az aktuális névnapon akadt meg szemem. Isten éltesse a Tamarákat s konkrétan Orbán Tamara csepregi önkormányzati tanácsadót is!

Emlékszem, amikor Vlasich Krisztián jelenlegi PM bemutatott a szimpatikus ifjú hölgynek valamikor szeptember elején. Akkor éppen kettesben kampányoltak. A fideszes “politikus” poénkodott, hogy jó neve van. Én erre azzal reagáltam, hogy például Orbán Balázst, a Székelyföld 19. századi nagy monográfusát igencsak nagyra becsülöm és rendkívül kiváló embernek tartom.

Ahogyan Orbán Tamarával sincs ab start semmi gondom.

Kicsit meglepett ugyan tanácsadói kinevezése, de a PM úr ezt megmagyarázta azzal, hogy igazából asszisztensének tekinti, csak a fránya törvény használja az önkormányzati, sőt politikai (!) tanácsadó kifejezést.

Javasoltam is Vlasich Krisztiánnak, mutassa be rendesen a város közönségének, ha egyszer ilyen fontos újonnan létesített munkakört tölt be. Ezt formálisan a december 18-án tartott közmeghallgatáson meg is tette. Ilyen formán értesülhettek az ott résztvevők, hogy ismerős a lány, hiszen ő szokott fotózni a korábbi képviselő-, októbertől PM úr nyilvános szereplésein.

A polgárokat persze érdekli a munkakör tartalma, a feladatok mibenléte és az ellátásukért kapott illetmény mértéke is. Az sem volna hátrányos, hogy – amennyiben nem titok – milyen eddig megszerzett vagy folyamatban lévő végzettsége, szakmai gyakorlata, nyelvismerete van a tanácsadó-asszisztensnek.

Mindezek ugyanúgy érdekesek lennének a városüzemeltetési feladatokat – ha jól értem a dolgot – vezető fiatalemberrel, az egyelőre szintén csak név és fizimiska szerint bemutatott Horváth Zoltánnal kapcsolatban is.

Ingyenes tanácsom PM úr számára, hogy a félinformációkon alapuló szóbeszédek helyett a tényekkel is találkozhasson Csepreg lakossága a város életében újonnan belépett fontosabb munkatársak személyét és feladatait illetően.

(A január 1-től belépő új aljegyzőt, dr. Balogh Lászlót csak azért nem említem, mert őt és leendő feladatait eddig valóban nem lehetett még a munkába lépését megelőzően érdemben megismertetni. Róla még csak annyit tudok, hogy helyben él, ami feltétlenül pozitívum.)

Bedenica

Zágráb megye legészakibb részén, a Medvednica hegység lábánál található Bedenica község.

Castellum és fortalicium terminussal is emlegetett erdődítményét 1484-ben Otrocskovci Drubythelyth Miklós és testvérei építtették. A helység 1507-ben Drobythel Jánosé, és később is nemesi birtok (1520) volt.

Sokáig nem ismeretem a pontos fekvését, de a Google Earth ismét segített a probléma megoldásában. Ráadásul egy panoráma képet is találtam:

Bedenica lf

Haradissa vára

A történelmi Hont és Nógrád határánál, Kóvár és a hozzá kapcsolódó Kóvárszeg határában okleveles adatainkban szerepel egy Haradissa nevű vár. Már a neve is érdekes, hiszen ‘várhely’ jelentésű (szláv hradistye, gradistye). Tehát az 1244-ben említett castrum Haradissa neve olyasmire utal, hogy egy régebbi várhelyen épült újabb vár, melyet jobb híján továbbra is várhelynek hívtak.

Felmerül a kérdés, hol volt? Kóvár (szlovákul: Koláre) község az Ipoly jobb partján helyezkedik el. A folyó tényleg tesz egy jellegzetes kanyarulatot, mely indokolhatja az azóta Kóvár határába olvadt Kóvárszeg nevének utótagját. Vár nyomáról azonban az északi Ipoly-parton nem tudunk.

Kóvár határa azonban egyértelműen átnyúlt az Ipoly balpartjára is. Ez a része a trianoni béke után Balassagyarmat területébe olvadt. Mivel nem tudjuk Haradissa várának pontos helyét, csak tippelhetünk. Ilyenkor meg kell nézni a területről rendelkezése álló térképeket. Ezek alapján meg lehet mondani, hol célszerű először körülnézni:

Kóvár-Haradissa tp

A domb legcélszerúbben Ipolyszög felől közelíthető meg földúton. Valaki megnézhetné…

Abda hidat őrző vára(i)

A Duna jobb partján vezető történelmi főútvonal egyik folyóátkelője Abdánál található. Itt lépi át az utazó a Rábca folyót. A török hódoltság idején keleti irányból próbálták a mienk lezárni a Bécs felé tartó utat s védeni ezáltal a mögöttes mosoni síkságot. Tehát akkor a Rábca balpartján volt a vár, melyet egy 17. századi alaprajzon mutatok:

Abda St

Volt azonban itt már 1051-ben, III. Henrik német-római császár dicstelenül végződött hadjárata idején is egy vár a Rábca hídja mellett. Reichenaui Hermann kortárs német krónikás feljegyzése szerint a szinte csapdába esett, élelem nélkül maradt németek itt biztosították a hidat védő igen erős vár elfoglalásával maguknak az utat hazafelé. Erre a szöveg szerint azt követően került sor, hogy nem veszélytelenül átkeltek a folyón. Miután átkelt a sereg nagy része, felgyújtották a várat. Ezzel nem csak az üldöző magyarok, hanem a visszavonuló német sereg végén haladók elől is elzárták az utat.

Mondani sem kell, mennyire érdekes lenne ismernünk az 1051-ben s 1074-ben is szereplő vár maradványait. Mikor, ki s milyen célból építhette azt?

Ha a német tudósító leírt mondatait mechanikusan értelmezzük s a folyón való átkelést is a Rábcára értjük, akkor a 11. századi vár ugyanott lehetett, ahol a 17. századi. Előfordulhat az is azonban, hogy az “igen erős” vár inkább a Rábca jobb partján lévő markáns kanyarulatban épült. Ez esetben a Vértes-hegység felől érkező németek a rábai átkelés után foglalták el a rábcai hidat védő erődítményt. E megoldási javaslat már magyarázhatná a korai abdai vár létesítését a Rábca-átkelő nyugati támadás elleni védelmével. Rögtön érthetővé válik ezáltal, hogy 1074-ben Géza és László hercegek Salamon király ellen harcolva s őt a nyugati határra, Sopronba, Mosonba, Pozsonyba kiszorítva miért Abda, Kapuvár és Babót várait, azaz a Rábca átkelőit rakták meg őrségekkel

A hely a második katonai felmérés térképén:

Abda 2

Kataszteri térképen:

Abda kat

Itt nem nehéz felismerni a 17. századi vár helyét sem a híd mellett. A kanyarulatban lévő erdőfolt lehet a 11. századi várhely. Rossz hírem van azonban! A 20. századi folyószabályozási és töltésépítési munkálatoknak sajnos mindkét hely áldozatul esett.

Musina vagy Šandrovac

A Péc nemzetségből származó Berzenceiek és Sándorfiak középkori kastélya a Bilo-hegység egyik völgyében található. Utóbb a Forster, majd a Bornemissza családé is volt. A castellum első említése 1406-ból ismert s valamikor a török hódoltság idején pusztulhatott el.

Pontos helye tegnapig ismeretlen volt, de hála a Google műholdtérképének, megkerült. A jellegzetes téglalap alaprajzú kastélyhely árka zöld színnel válik el környezetétől:

Musina mh 2

Ugyanez az utcakép funkcióban:

Musina sw