Ratkovica Árpád-kori vára

A középkori Pozsega megyében, az Orljava mentén található Ratkovica község. Mellette egy dombtetőn kerek, tipikus Árpád-kori nemesi várat ábrázol az 1850-es években készült kataszteri térkép. OKleveles adatainkban nem említik. A területen a Csák nemzetség dobóci ága volt a 13. században birtokos.

Azért érdekes a ratkovicai vár, mert szépen mutatja, hogy ezen az oklevelesen adatolt várakban gazdag környéken is vannak korai, ismeretlen történetű várhelyek. Vagyis Pozsega megye várai sem különböznek az ország más vidékien ismert helyzettől.

Ratkovica kat

Mai térképen:

Ratkovica tp1

Reklámok

Szapolya vára

Pozsega megye Száva-menti síkvidéki részén található Szapolya (horvátul: Zapolje), az 1526-1540 közt uralkodó János király családjának névadó birtoka. A lengyel Izabella királynétól született fia, II. János néven választott király volt ugyan (1540-1570), de nem koronáztatta meg magát s végül a Habsburgokkal kötött speyeri szerződésben le is mondott királyi címéről s az erdélyi fejedelemség megalapítója lett János Zsigmond néven.

A középkor végén Magyarország leggazdagabb famíliájának számító, székhelyeit váltakozva Szepesváron és Trencsénben tartó Szapolyaiak karrierjüket tehetségükön túl valószínűleg annak is köszönhették, hogy egyikük, Imre Mátyás király házasságon kívül született féltestvére volt.

A kataszteri térkép készítője vette a fáradságot s felmérte a várhelyet:

Szapolya kat

A családi címer:

Szapolyai

Gradusa vára

Fennmaradt okleveleinkben 1482-ban bukkan fel a Zrínyi-hegység északi előterében található Gradusa – castellum, azaz kastély terminussal.

Ekkor adományul Brankovics Vuk szerb despota kapta Mátyás királytól. 1486-tól özvegyéé Frangepán Borbáláé, akinek még 1504-ben is a birtokában volt. Később 1563-ban a Frajlikovics vagy Frajevics családé. Tőlük foglalták el a törökök 1578-ban.

Tegnap sikerült pontosítanom a helyét térképileg. Az első felmérésen még romként ábrázolták:

Gradusa 1

A helyszín egy korunkbeli térképen:

Gradusa tp1

A valkói Deszk felmérése

Márciusban már írtam egyszer az Eszéktől délre található, akkor frissiben felfedezett várhelyről:

https://djnaploja.wordpress.com/2014/03/24/deszk-vara/

Tegnap a horvát kataszteri térképeket nézegetve szép felmérésére bukkantam. A műfajból következően a kataszteri térképek készítői általában nem rögzítették a felszínen is látható tereprégészeti jelenségek részleteit. Persze némelyik felmérő kivételt tett. Például ez a deszki rajz is szép felmérésnek minősül.
Azt mutatja rajzilag, amit már a műholdról is láttunk. Szép, ismeretlen történetű Árpád-kori várhely:

Deszk Valkó kat

A Turski grad, azaz török vár felirat senkit se tévesszen meg. A helyi lakosság általában korra és nemre való tekintet nélkül a törököknek, tatároknak tulajdonít minden régi, elfeledett építményt.

Elárvult a csepregi múzeum

Tegnap értesültem Wellner Lőrinc tanár úr (1928-2014) haláláról. Mint általános iskolás diák, annak idején (1970-1974) tagja voltam az általa vezetett honismereti szakkörnek. Később is, régészként és muzeológusként egyaránt figyelemmel kísértem s a magam módján segítettem is az 1987-ig általa, majd 1993-2013 közt, tavaly elhunyt édesapám által vezetett felnőtt Honismereti Kör munkáját.

wellner_l

Most távozása nehéz kihívás elé állítja a helytörténeti gyűjtemény jövőjét illetően a várost. El kell dönteni, akarunk és tudunk-e a jövőben élni a tanár úr által létrehozott “Falumúzeum” által kínált lehetőséggel a város vonzerejének növelése és identitásának megerősítése érdekében. Komolyan kellene venni ezt a dolgot s azt hiszem nem csak a tanár úr emlékének, hanem önmagunknak is tartozunk ezzel. Az 1977-ben megnyílt kis múzeum sorsát 2015-ben új alapokra illene helyezni s folytatni kellene a Wellner Lőrinc és sok-sok segítője által idestova fél évszázada megkezdett munkát.

falumúzeum

(Ha számít valamit a szakértelem, mint “bolsevista trükk”, akkor akár rám is lehet majd ebben számítani.)

2014 csepregi közmeghallgatása

Ahogyan többektől utólag értesültem, a városi honlapra is figyelő szférán kívül nem igazán tudatosult sokakban, hogy tegnap tartották meg a városháza tanácskozótermében az idei közmeghallgatást. Így is valamivel, de persze nem sokkal több résztvevő volt a korábbi években megszokottnál.

Vlasich Krisztián polgármester alaposan kihasználta az időt a megszokott verbális sikerpropagandára. A többi képviselő, köztük az év háromnegyedében még városvezető Király Árpád, a megszokott formájukat hozták. Rajtam kívül négyen szóltak hozzá a lakosság részéről, főleg a csapadékvíz elvezetés és a közterületek rendjével kapcsolatos témákban. A jó három kerek órán át tartó fórum kb. 90 %-át a tájékoztatók, képviselői beszámolók és a lakossági felvetésekre adott reakciók vették igénybe. Utóbbiak talán túlzottan is bő lére eresztve. Ha műfajilag kellene besorolni, akkor inkább a nyilvános fogadóóra lenne a találó. Egy-egy polgár bármennyire másokat is érintő konkrét panaszait, javaslatait nem annyira közmeghallgatás keretében kellene meghallgatni. Arra szolgál ugyanis a hétköznapi kapcsolattartás, netán a fogadóóra.

Talán én próbáltam példát mutatni a tömör, de valóban az átláthatóságot segítő, írásban is beadott javaslataimmal:
1. Kerüljenek fel a város honlapjára a képviselő-testületi ülések írásos előterjesztései.
2. Legyenek közzé téve a bizottsági ülések meghívói is.
3. Kerüljenek ki a honlapra a polgármester, a képviselők és a bizottsági kültagok elérhetőségei (lakcím, telefon, email).
4. Legyenek ugyanitt elérhetők a polgármester, a képviselők és a bizottsági kültagok vagyonnyilatkozatai.
5. Mutassa be a polgármester az újonnan belépett munkatársait. Érdekli a város közönségét az eddigi tapasztalatuk, képzettségük. Az ő elérhetőségeiket is kérjük a hivatal többi munkatársáéhoz hasonlóan közzétenni.
6. Mielőbb legyen újra élő közvetítés a képviselő-testület üléseiről.

Mindebből az 5. pont részben meg is valósult, ugyanis a PM úr név szerint bemutatta két új munkatársát, a városgondnokságot vezető Horváth Zoltánt és inkább asszisztensnek tekintett tanácsadóját, Orbán Tamarát.

Az ülés végén röviden és érdemben bemutatkozott a város új jegyzője, dr. Varga-Lazányi Irén is. Jó benyomást tett a hallgatóságra, mert fölösleges szószaporítás helyett személyes jellegű magyarázatot adott arra, miért választotta magának a közös hivatal vezetésével járó heterogén és sokszínű munkát.

Valkóvár – motte vagy ágyúdomb?

Sajnos a középkori Valkóvárról (mai Vukovár) csak képi ábrázolásaink maradtak fenn. Az egykori vár teljesen elegyengetett helyén és anyagából a 18. században egy nagy barokk ferences kolostor épült.

Pedig Dordomest (azaz szláv ‘erős hely’) formában már egy 1031-1043 közti állapotot tükröző jeruzsálemi útleírásban is szerepel. Magyar Valkóvár nevét az itt a Dunába torkolló hasonló nevű folyóról kapta. Maga a folyónév pre-magyar és pre-szláv ősiségű. Már a római korban is Ulca volt a neve…

Egy biztos, Valkóvár a róla elnevezett megye központja lett. Középkori városi fejlődésének jele volt az itteni hospesek Kálmán orosz király (IV. Béla öccse) által 1231-ben biztosított kiváltságlevele.

A még 17. századi utazók által is megcsodált késő-középkori várának birtokosai a Tallóciak, majd a Keserűk voltak. Utóbbiaktól foglalták el 1526-ben Szulejmán seregei s 1688-ig török birtokban volt. Utóbbi évben készült az alábbi rajz:

Valkóvár 1688 v

Érdekes kérdés, hogy a markáns mesterséges domb vajon egy Árpád-kori motte, avagy inkább 16. századi ágyúdomb-e?