Ladomérvágása

A Duklai-hágóhoz vezető úton található Ladomérvágása, ma is ruszinlakta, 1742-ben épült fatemplomáról nevezetes község (szlovák neve: Ladomirová).

Ladomérvágása kép

Volt itt egy 1458-1520 közti adatokban szereplő castellum is az ónodi Cudarok és jogutódaik (Rozgonyiak stb.) makovicai (zborói) uradalmának területén. Kérdés csak az, mi lett vele s konkrétan hol volt? Napjainkra, de már évszázadokkal ezelőtt elpusztult. Egy műholdfelvétel alapján én a templom melletti rétre gondolnék, ami megfelel a középkori castellumok egy része templom melletti elhelyezkedésének. Mindebből persze az is következik, hogy az 1742-ben épült fatemplomnak is volt középkori előzménye, ugyanazon a helyen.

Ladomérvágása mh

További kézenfekvő lehetőség, hogy a középkori kastély is fából lehetett, noha fennmaradt adataink erre szó szerint nem utalnak – igaz, az ellenkezőjére sem.

Csepregi önkormányzat

Tegnap délután tartotta idei első ülését a tavaly októberben, éppen 110 napja megválasztott önkormányzat képviselő-testülete. Magam, szokás szerint az ülés elejébe hallgattam bele, így a kezdésről tudok csak beszámolni. A másik két helyi médium (Csepregi Krónika és Répcevidék) tudósítói is jelen voltak, remélhetőleg ők majd a későbbiekről is hírt adnak.

A meghirdetett időpontban a 7 tagú testületből csak hárman (PM úr és dr. EL, valamint ZE asszony) voltak jelen, így 20 percet várni kellett az ülés megkezdésére, míg be nem érkezett a negyedik (KÁ ex-PM) képviselő is. Sor került egy városfejlesztési-pénzügyi bizottsági kültag (BA, helyi vállalkozó) megválasztására és eskütételére is még az ülés elején, így teljessé vált a város gazdálkodásáért felelős grémium. Megjegyzem a december óta eltelt időszakról szóló polgármesteri beszámolót nem sikerült mindenkinek elfogadnia, de ennek inkább csak jelzésértéke van. A beszámoló egyetlen érdekes mondata az volt, hogy PM úr az intézményvezetőkkel lényegében közös nevezőre jutott a költségvetési számokkal kapcsolatban. Ezekre azért majd kíváncsiak leszünk! Metakommunkiációs jelekből ugyanis arra lehetett következtetni, hogy nem a bőség kosara fog megnyílni.

Mivel TV-közvetítés még egy vágókép erejéig sem volt, valamennyire pótolom azt. A terem berendezése maradt az új ciklusban az előzőhöz képest szerencsésebb U-alakú tanácskozóasztal. Mögötte – elrendezését tekintve szerintem nem szándékosan – a három zászlóval. Középen a csepregi, az előkelőbb (!) zászlótani jobboldalon az Európai Unió, a baloldalon pedig a magyar nemzeti zászló. Ha ezt Brüsszelben is látnák!

A képviselők helye a PM balján (!), a hivatali vezetők és munkatársak (7 személy!) a PM jobbján foglaltak helyet. Mindenki előtt puritán vizeskancsó, jó csepregi vízzel megtöltve. Ezt PM úr külön kihangsúlyozta s rögtön magyarázkodásba is kezdett, hogy előtte ugyan egy buborékmentes ásványvizes kis palack van, de az is csepregi vizet tartalmaz.

Magam négy órakor távoztam, a hivatalból kiszűrődő fények alapján az ülés még 8 órakor is tarthatott.

Csepregi kolostor?

Farkas Sándor 1887-ben megjelent Csepreg mezőváros története című munkája számtalan továbbgondolásra érdemes apró adatot is tartalmaz.

Például a 400. oldalon: “a Paputca déli részén (a keleti soron) még tudják is azt a helyet (a hagyomány után), hol szintén ily zárda állott…”

Magyarról magyarra fordítva a zárda, claustrum (kolostor). Az 1887-es Paputca a pedig mai Ady utca. A szóban forgó terület annak déli része s keleti oldala, a mai 22-30. házszámú telkek.

Ady u. 1881

Lehetett-e alapja a hagyománynak? Valami biztosan, hisz nem alakult volna ki. Többet majd csak akkor tudunk, ha előkerülnek a kolostorépület alapfalai.

Ha tényleg kolostor állt itt, akkor a hely fekvése megfelel a koldulórendi kolostorok tipikus városszéli, külvárosi elhelyezkedésének. A Szombathelyről érkező utas éppen itt lépett ugyanis Csepreg régi beépített területére.

Ha az elméleti lehetőséget tovább gondoljuk, leginkább a ferencesekre gyanakodhatunk. A Kőszegiek az Árpád-kor utolsó évtizedeiben Kőszegen és Lékán is rövid életű ferences kolostorokat alapítottak. Ezt akár a szintén birtokukban volt Csepregen is megtehették. Másik elméleti lehetőség a Kanizsaiak esetleges Zsigmond-kori építkezése. Ők ugyanis Kismartonban 1386-ben alapítottak ferences kolostort, Csepreg pedig 1390-ben került a birtokukba. Akár itt is lehetett egy próbálkozásuk a rend letelepítésére.

A két elméleti lehetőségből a Kőszegieké a valószínűbb, ugyanis minél későbbinek véljük az alapítást, annál nehezebb magyarázatot találni a további középkori-koraújkori adatok hiányára és az épület maradványainak eltűnésére. A Kanizsaiak mellékrezidenciája esetében valószínűleg megérte volna a 16. századot és a reformációt is. Más a helyzet, ha a Kőszegiek elképzelhető alapítása már az Anjou-korban elenyészett…

Poljánc ferences kolostora

Tegnap véletlenül, a várkutatás melléktermékeként azonosítottam Poljánc obszerváns ferences kolostorának a helyét. Romhányi Beatrix kolostor-kézikönyvében ezt még nem tudta megtenni, mindössze a vonatkozó történeti adatokat közölte. Ebből tudjuk, hogy 1480-1492 közt alapították s egészen a környék török uralom alá kerüléséig. 1536-ig működött.

Azután rommá vált a ma már a romokból is ki tudja mi maradt? A középkori Poljánc, ma horvátul Poljanska szélén az első katonai felmérésen még zártudvaros épületegyüttes látható “alte Mauern”, régi falak felirattal:

Poljánc 1

Ugyanezt az 1850-es években készült kataszteri térkép rajzzal ábrázolja:

Poljánc kat

Hogy esetleg erődítve volt-e? Nem tudjuk.

DEKA

Tegnap a nyilvánosság elé lépett a négy ismert, a közéletben aktív, de a politikától három lépés távolságot tartó személyiség (Ferge Zsuzsa szociológus, Horváth András ex-adóellenőr, Iványi Gábor lelkész, Lovas Zoltán ujságíró) által kezdeményezett Demokratikus Kerekasztal.

“Természetesen” a gúny és a lesajnálás hangnemében fogadta mindezt a mainsteam sajtó (Index, HVG). Ők inkább az elmúlthuszonötévező, zavaros ideológiájú bölcsészbölcsész ifjakat próbálják divatba hozni, akik akarnak is valamit, meg mégsem.

Az augusztus 8-a óta egyfolytában a Kossuth téren demonstráló OGYM (Ország Gyűlése Mozgalom) és annak alapítója, Szabó Gábor (Tuareg) is hasonló “fogadtatásban” részesül sajtóék részéről. Lejáratás, fikázás és gúny. Persze már az is valami, hogy egyáltalán foglalkoznak az Orbán-rendszer ellenfeleivel.

Mintha nem is lenne szakadékban a fele a fele ország s nem közeledne a szakadék széléhez még további újabb jelentős része? Mintha két életünk lenne? Volna időnk a további tehetetlenkedésre?

Lássuk be, szükség van a demokratikus pártokra is, meg a bölcsészbölcsész ifjakra is, az OGYM-re is, meg legfőképpen a tönkretett és nyomorba vágott milliók felébresztésére. Tömeg nélkül ugyanis nem lehet forradalmat csinálni, pedig igény és ok bőven volna rá!

Március 15-ig 48 nap van hátra!

Britvicsina

Gjuro Szabo, aki Horvát-Szlavónország középkori várainak máig egyetlen monográfiáját tette közzé 1920-ban, sok várat csak mondatnyi terjedelemben, futólag említett. Amíg nem álltak rendelkezésre megfelelő térképek, nem tudtuk ezek némelyikét pontosan helyhez kötni.

Britvicsina vára is ezek közé tartozott tegnapig. 1539 előtt a Tibold nembeli Szencseiek birtokolták. A környék más váraival együtt 1544-ben került oszmán uralom alá. A Novska melletti Paklenica határában állt, a második katonai felmérés Gradina (magyarul: várrom) jelzése mutatja:

Britvicsina 2

Ugyanez mai térképen:

Britvicsina tp1