Jankovich és Eperjesy emlékek

Olvasom a Répcevidék most megjelent számában a Baloghné dr. Horváth Terézia, csepregi származású és a városhoz ma is sok szállal kötődő néprajzkutató megyei kitüntetéséről szóló cikket. Megtudhatjuk belőle, hogy egyik terve szerint tematikus egységet szeretne létrehozni a csepregi múzeumon belül a daruvári Jankovichok és a velük szoros kapcsolatban állott Eperjesy család emlékeiből.

Lehetséges ez? Szerintem csak szándék kérdése s persze némi pénzt is hozzá kell rendelnie a városnak. A terv több éves, a város eddig még nem tudott érdemben lépni.

Hallok ugyan olyan hangokat is, hogy Csepregnek fontosabb lenne a múzeum helyett az utakkal és az egészségház működtetésével foglalkoznia. Persze, senki sem vitatja, hogy azok is fontos kérdések. De miért kellene ezeket versenyeztetni?

A borversenyre sem szokás málnaszörpöt benevezni, noha utóbbi is kétségtelenül kiváló produktum lehet a maga nemében. A város útjai attól még nem lesznek járhatóbbak, ha hagyjuk tönkremenni a már huzamosabb ideje gondokkal küzdő helytörténeti gyűjteményt.

Gyakorlati kérdés, hogy szabad-e hozzányúlni a mostani kiállításhoz? Válaszom röviden: szabad. lehet és kell is. A gyűjtemény létrehozói, a nemrég elhunyt Wellner tanár urat beleértve, aligha örülnének annak, hogy csak vegetál a jobb sorsra érdemes, értékes anyag. A kiállítás 1977-ben készült, azóta eltelt 38 év. Ne azt nézzük, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. Ha csak szerény anyagiak állnak pillanatnyilag rendelkezésre, akkor azokkal kell elkezdeni a munkát.

De végre el kellene kezdeni!

Advertisements

Jankovich és Eperjesy emlékek” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nincs rá jobb szavam, az nagyon böszme és korlátolt ember, aki a város útjaira való hivatkozással odázná el a múzeum rendezésének ügyét! Ugyanis amibe ez a kiadási tétel kerülne, abból 100 méter hosszú utat nem lehetne normálisan megcsinálni, ami a csepregi helyzetre nézve csak csepp lenne a tengerben. Ritkán értünk egyet, de most nagyon is abban, hogy ettől még a város útjai járhatóbbak nem lesznek. Amit én érzékelek a múzeum ügyének vonatkozásában az csak annyi, hogy megy a szokásos csepregi módra való agyonbeszélés, a “patópáli ” szemlélet, hogy “ráérünk még azzal foglalkozni” s a vége mindig az, hogy nem lesz belőle semmi.

    Válasz
  2. Lacus!

    Már megint nem látod át a lényeget!

    Szerinted lesz itt útépítés? Mikor és melyik utcában? Összesen hány méter fog elkészülni?

    Április közepe van már!

    Semmit se lehet tudni, csak a terjesztett propagandát hogy (kik miatt) nem lesz!

    A múzeum körüli huzavona gyönyörűen illik ebbe a mozaikba, a maga picinyke kis építőelemével. “Aki a múzeumon aggályoskodik a jelen helyzetben, az (is) az útépítés és természetesen a PM ellensége!”

    Egyébként sikeresen elterelte DJ figyelmét is az egyéb városi dolgokról ez az ügy a múzeum körül!

    Válasz
  3. bettercsepreg!
    Én igenis látom a lényeget! Itt egyedüli esély az utak rendbetételére akkor kínálkozik, ha a lakosság anyagi áldozatot vállal hozzá lehetőségeinek függvényében. Ha egy utca összedob mondjuk 3 milkát hozzá, az már elég önerő ahhoz, hogy pályázhassanak rá. A feltétel annyi, hogy a csapadékvíz elvezetés legyen megoldott, mert egyébként ahol nem, olyan utcára pályázat sincs. Tehát ahol olyan kiskirályok élnek, akik önhatalmúlag az utóbbi 30 évben betemették a házuk előtti árkot, nem biztosítottak átereszt a csapadékvíznek, azoknak az utcája soha a büdös életben nem fog javításra kerülni. El kéne már felejteni azt a rendszert, ahol állambácsi megoldott helyettünk mindent és a seggünk alá tolta a széket is! Ha mi magunk nem teszünk semmit mondjuk az utcák felújításának érdekében az soha a büdös életben nem lesz felújítva, a mindenkori Önkormányzatnak ez túl nagy teher. S ha csak egy utca elkészülne így, hogy önerőt összedobják, Önkormányzat lebonyolítja a pályáztatást és kivitelezést, javulás a csepregi utak állapotában így lehetséges. S a zsebükbe nyúlástól ódzkodó utcák polgárai, ha látják, más hogy csinálja, akkor ők is adakozni fognak a nemes cél érdekében. Hangsúlyozom csak rendezett csapadékvíz-elvezetéssel rendelkező utcák esetében. Az meg egyszerűen tahóság és böszmeség arra hivatkozni, hogy a múzeum helyett adjuk az arra szánt pénzt az utakra,30 négyzetméterni minőségi aszfaltrétegre lenne elég, semmi másra!

    Válasz
  4. Utána néztem, 1 m2 aszfaltozás ára 10 000 HUF.

    Vegyünk mondjuk egy 3,5×200 méteres utcát, ahol mindkét oldalon vannak házak. Oldalanként 10-10 ház. összesen Tehát 20 ház az utcában.

    A négyzetméter és a 10 000 forintos egységár alapján 7 000 000 jön ki. ez elosztva a 20 háztartással 350 000/család.

    Sok sikert ennek behajtásához Csepregen!

    Válasz
  5. Én nem a teljes behajtásról beszéltem. Minden pályázathoz kell önerő. Ennek megléte nélkül esélytelen bármilyen útfelújítás! Ha megvan az önerő ( ezt dobnák össze az adott utcában lakók) és az adott utcában a csapadékvíz-elvezetés megoldott, akkor lehet pályázni mondjuk a bekerülési költség 75-80 %-ára. Én erről beszélek. Az Önkormányzat anyagi lehetőségei soha a büdös életben nem fogják engedni, hogy teljesen ők finanszírozzanak mindent. Ha a lakosság nem lép, s nem veszik saját kezükbe sorsukat, még 100 év múlva is ezeken az utakon fognak járni.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s