Belgrád és Macsó

A mai szerb főváros, korábbi nevein: Singidunum, Nándorfehérvár (Alba Bulgarica), Görögfehérvár (Alba Graeca) mindig is Európa egyik legfontosabb közlekedési pontján állott. Ennek köszönhette évezredeken át folyamatosan élvezett különleges, központi szerepét. Az időszámításunk kezdete előtt jelentős hatalmat képviselő kelta szkordiszkuszoknak is talán legfontosabb központja volt. A rómaiak idején Moesia Superior tartomány egyik legió tábora állt itt.

Lehetséges, hogy ez kapta a beköltöző szlávoktól a 7. században a Belgrád nevet. A 11-12. században újra a Bizánci Birodalom egyik fontos északi határvárosa lett. Mint ilyen három alkalommal is magyar ostromnak lett kitéve (1071, 1127, 1182). Mindhárom alkalommal átmenetileg – a békekötésekig – a magyar királyok (Salamon, II. István és III. Béla) fennhatósága alá jutott. A birodalom majdnem teljes összeomlása idején (1200 táján) a Romaioktonosz (rómaiölő) Kaloján bolgár cár fennhatósága alá került. Ezzel a Bulgária 1018-ban befejeződött bizánci hódítását megelőző állapot állt helyre.

Az Árpád-kor végén és az Anjou-korban viszont már magyar fennhatóság alatt találjuk a várost. Joggal merül fel a kérdés, mikor és hogyan jutott oda? Egyszerű válaszunk az volna, hogy nem tudjuk! Kifejtve viszont magyarázatot igényel, hogy ez a fontos város miért nem játszott jelentősebb központi szerepet ebben a korban? Vagy ha mégis játszott, akkor miért nem tudunk róla? Miért az a Macsó lett a terület magyar kormányzatának névadó központja, melynek még a fekvését sem ismerjük biztosan?

Talán azért, mert Macsó korábban, 1193-ban – még III. Béla szerbekkel szembeni foglalásaként került magyar uralom alá s 1242 előtt ennek a Belgrádtól nyugatra eső várnak a környéke volt a túlsó – azaz Szávától délre eső – Szerémség. Amikor a tatárjárást követő rendezés keretében IV. Béla Anna leányának férje, az orosz Rosztiszláv herceg megkapta a területet, már macsói hercegként (dux de Machou) kezdett további foglalásokba, Bulgária rovására. Ekkortól számolhatunk Belgrád, magyarul Nándorfehérvár magyar korszakával. Megjegyzem, maga a név is elárulja, hogy eleink bolgár városnak tekintették!

Azonban, a szerbek is már korán kapcsoltba kerültek vele, mert Dragutin István részben bukott szerb királyként, mint Katalin magyar királylány férje – magyar oltalom alá húzódva, valószínűleg innen kormányozta 1284-1316 között a mintegy második Szerbiaként létrejött tartományát. A város térképe a 19. század közepén, még oszmán uralom alatt:

Belgrád 2

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s