Zsupáni várak

A magyar ispán szó a szláv zsupánból származik. Ahogy a magyar királyságban várispánságokról beszélünk, a Szent László által 1091-ben birtokba vett horvát királyság területén zsupánságok voltak.

Ezek központjairól, pláne azok 9-11. századi korszakáról nagyon szerény ismeretekkel rendelkezünk. A magyarországi elnevezésektől abban különböznek, hogy egy-egy zsupánság (rövidebben, horvátul: zsupa) neve legtöbbször nem azonos a központját képező vár nevével.

Amire külön felhívnám a figyelmet, Szidraga zsupa központja Belgrád, magyarul Tengerfehérvár (ma: Biograd) neve. Nagy kérdés, hogy a Belgrádokon (Fehérvárakon) alapuló szervezés vajon mikor és kik által történt? (“avar” vagy “bolgár” birodalom?)

Horvátország zsupáni várak

Ispánsági várak

Ma újabb feliratozott térképet teszek közzé: Magyarország várispánságai

A karikák egy-egy körülhatárolt területtel rendelkező korai megye névadó várai,  a háromszögek a szórt birtokokkal rendelkező (szolgagyőri típusú), vagy egy megyén belüli kisebb körzet (districtus) központját jelentő, netán csak később keletkezett várispánságok székhelyei. (Nem szerepelnek viszont az erdőispánságokból keletkezett északi, északkeleti nemesi megyék névadó várai, hisz az már egy későbbi korszak.)

Külön jellel szerepelnek a nem megyeközpont püspöki székhelyek és néhány különleges eset. Például az ország olyan központjai, mint a régi Budavár és Pestvár – a mai főváros Árpád-kori előzményei.

ispánságok várai m f

Törzsi és vezéri helynevek

Tegnap feliratokkal láttam el s némileg kiegészítettem egy régi, 1996-ban készített térképemet, mely a három nyugat-dunántúli megye területén található, 10. századi törzsekkel  és vezérekkel kapcsolatos helyneveket, valamint a feltételezhetően korai (10-11. századi) várakat ábrázolja.

Nyugat-Dunántúl feliratos

Tanulság? A törzsek és vezérek közt nem állapítható meg kapcsolat. 6 honfoglaló törzs és gyakorlatilag minden vezéri nemzetség helynévi nyoma megtalálható a területen. Ez könnyen magyarázható azzal, hogy innen indultak ki a nyugati irányú “kalandozó” hadjáratok.

A nevekből látható állapot nem támogatja Györffy azon feltevését, miszerint egy-egy megyét, egy-egy nemzetséggel lehetne kapcsolatba hozni. Például a Sopron megyében tekintélyes birtokokkal rendelkező Osli nemzetség őse, Súr vezér neve is csak egyike a megyében megtalálható szép számú hasonló helyneveknek. A megyeközpont Sopron mellett pedig éppenséggel Tétény fia Harka szállására utaló helynév szerepel. A Moson melletti Árpádról sem gondolnám, hogy kifejezetten az lett volna a honfoglaló nagyfejedelem székhelye.

Régészeti lelőhelyek

Tegnap már bemutattam Csepreg új rendezési tervének régészeti lelőhelyeket bemutató térképét. Hasonlót az ország bármely településéről lehetne idézni. Most azonban maradjunk a konkrét példánál.

Csepreg régészeti lellőhelyei

Mondhatjuk, ez egy munkaközi állapot, hiszen az egész határ szisztematikus terepbejárására még sosem került sor. Természetesen az erdővel fedett, vagy beépített területeken sincs lehetőség a kellő mértékű felszíni megfigyelésre. Meg azt se feledjük el, hogy mint minden ember által létrehozott produktum, ez sem mentes a tévedésektől és hibáktól. (Azt már meg sem jegyzem, miért nem e sorok íróját kérték fel a régészeti hatástanulmány összeállítására, aki elvben a legjobban ismerem a területet?)

Akit érdekel a dolog, javaslom kinagyítva nézze meg a 38 lelőhelyet ábrázoló térképet. Vannak rajta kicsi, majdnem kiterjedés nélküli piros foltok (azok általában komoly dolgok), s vannak a jól látható, nagyok. Utóbbiak zömmel a lehetséges fejlesztések, építkezések területét fedik. Szentkirály, Bene-hegyi tó, Boldogasszony-tó, Kincsédpuszta….

Itt már a magyar régészet legújabb-kori finanszírozásának a kérdése jön elő, ami ugye összefügg a főníciaiak találmányával. Mindennek politikai és korrupciós összefüggései is vannak. Megjegyzem, a vonatkozó szabályozás zömmel 2001/2002-ben lépett hatályba. Kormányciklusoktól függetlenül ugyanaz a lobbi találta ki, kezeli és tartja fenn a rendszert, melyen évról-évre igen sok milliárd áramlik keresztül. Elvben – ilyen értelemben – a magyar régészet aranykoráról beszélhetnénk. De ahogyan látom, komoly tudományos célra mégis kevesebb jut belőle a kívánatosnál.

Sokszor elmondtam már, hogy jobb lenne egy központi országos régészeti alapba gyűjteni az erre indokoltan fordítandó pénzeket s aztán azokat – szakmai testületek nyilvános és indokolt pénzosztó döntései alapján – ténylegesen tudományos célra fordítani. Most ugyanis a legnagyobb jóhiszeműséggel is csak remélni lehet, hogy a régészet ürügyén lehívott anyagi források kisebb-nagyobb hányada valóban arra is fordítódik, amire való.

Egyelőre azért vannak a nagy piros foltok a hasonló térképeken, hogy régészeti érintettségre hivatkozva, komoly pénzeket lehessen lehívni. Természetesen majdnem mindenhol van régészeti lelet és feltárható objektum, tehát szinte bármely ingatlant régészetileg érintettnek lehet nyilvánítani, a tévedés komolyabb kockázata nélkül.

Mégsincs ez így rendben! Egyszer majd ezen a területen is rendet kell rakni…A jelenlegi szabályozás ugyanis a régészeti leletek és megfigyelések eltitkolására ösztönöz és sajnos a korrupció melegágya.

Csepreg új rendezési terve

Tegnap, a júniusi rendes ülés 10. napirendi pontja (!) keretében elfogadta a képviselő-testület Csepreg augusztus 1-től érvénybe lépő új rendezési tervét. Ugye nem nehéz belátni, hogy a lázas munka látszatát kelti, ha egy ennyire fontos kérdés, csak a 10.-ként kerül terítékre…

Megszületésére csaknem három éve vártunk. A még hatályban lévő korábbi terv még 2002-ben született meg s tíz évente esedékes a hasonlók felülvizsgálata.  A tervezők – mint tudjuk – mindig a megrendelő elvárásait próbálják törvények szabta keretek között papírra vetni. Ezeket pedig a megrendelő, azaz a csepregi lakosság, választott képviselői útján gyakorolja. Csak remélni merem, hogy a lakosság valamilyen módon értesül majd a fontosabb változásokról és azok okairól is.

Egyelőre, ízelítőül a közigazgatási területen található “régészeti lelőhelyek” térképe:

Csepreg régészeti lellőhelyei

Hogy miért a macskaköröm s vajon mi magyarázza a piros foltok helyét és méretét? Majd holnap megpróbálom megfejteni.

Bosznia és Magyarország

Történelmi atlaszainkat nézegetve, az ember gyanakodva szemléli a lendületesen meghúzott vonalakat. Ezekben sok a hiba. Most hadd ne menjek részletekbe.

A középkori Bosznia és Magyarország szoros kapcsolatban állt. A magyar királyok balkáni hódításainak egyik korai állomása volt a Boszna folyóról elnevezett, festői tájakban gazdag hegyvidéki terület birtokba vétele. Erre 1136 körül, vagy valamivel előbb került sor.

A Komnénosz-dinasztia egyik legnagyobb uralkodója, a magyar Piroska hercegnő (görögül: Eiréné) férje, II. Joannész (1118-1143) vajon miért hunyt szemet (?), vagy járult hozzá egy addig birodalma függésében volt szerb terület magyar uralom alá kerüléséhez? Esetleg még a II. István (1116-1131)  bizánci háborúit lezáró, 1129-ben megkötött béke juttatta volna magyar kézre Boszniát? Mindez hogyan kötődik a későbbi II. Béla (1131-1141) szerb feleségéhez?

A kis ország “magyar kézre” jutását persze úgy kell érteni, hogy a helyi főhatalmat megtestesítő bánok formálisan elismerték a magyar király fennhatóságát. A gyakorlatban azonban önállóan kormányozták kis országukat. A 13. század közepén és második felében volt egy szorosabb magyar irányításra kísérlet. Ekkor a bánok fölé rendelték a magyar uralkodóház egy-egy tagját: IV.Béla vejét, az orosz Rosztiszláv herceget, majd az ő fiait, Béla és Mihály hercegeket, később V. István özvegyét, a kun Erzsébet királynét, még később utóbbi vejét, Dragutin István szerb ex-királyt.

Nagyon keveset tudunk erről a korszakról, de valószínűleg ez sem jelentett szoros kontrollt a “bennszülött” bánok felett. Tudjuk ugyanis, hogy semmilyen magyar beavatkozás sem érte el a terület katolikus vallási pacifikálását. A “boszniai” püspökök a Szávától északra, Diakóváron – mintegy “száműzetésben” éltek. Bosznia igazi “fővárosa” már ekkor is  – egészen a középkori Bosznia 1463-as bukásáig – Bobovác lehetett.

Bosznia 12

Szabó Iván és az elszalasztott esély

Már tíz éve nincs köztünk, pedig még “csak” 81 éves lenne Szabó Iván mérnök, szépíró, 56-os egyetemista, miniszter és pártelnök. Politikus? Igen,  a szó hazánkban szinte ismeretlen, erkölcsös, jóhiszemű, normális jelentésében.

Ami alternatívát felkínált, az egy európai elkötelezettségű, polgári, jobbközép, minden populizmustól és demagógiától mentes politika lett volna. Sajnos ez 1996-ban alulmaradt az MDF-en, az akkor még legnagyobb, ugyan elképesztően heterogén, de mégis nyomokban demokratikus, rendszerváltoztató párton belül. Nyert a populista, nemzetieskedő és demagóg szövegekkel operáló, önmagának egyénenként minden áron további politikai  egzisztenciát teremteni akaró középszer. Páran közülük most is ott ülnek Orbán kormányában.

A mérsékelt jobbközép politika hívei pedig kénytelen voltak új pártot alapítani, a Magyar Demokrata Néppártot, rövidített  nevén az MDNP-t. Ha nem a Fidesz, egy gátlástalan, demagóg, hatalom- és pénzéhes bolsevista-populista társaság, hanem a Néppárt erősödik meg 1996-1998 között, most biztosan nem itt tartanánk. Miért az történt, ami? Talán a néplélek úgy általában vonzódik a hamis ígéretekhez és szívesen bedől a demagógiának? Nem hinném, hogy mi magyarok alapvetően különböznénk másoktól ilyen tekintetben. Az azonban sajnos igaz, hogy a magyar ember az ideálisnál nagyobb mértékben érzelmi alapon politizál, ahelyett hogy az eszét használná. Egy biztos, nekünk “Mohács kell”…

A ma élő nemzedék nem lehet büszke arra, amit az elmúlt közel 20 évben, durván 1996 óta tett, vagyis inkább elmulasztott! Sikerült hazánkat egy szomorú történelmi mélypontra juttatni. Nem Szabó Iván egyéni hibája, hogy hiába kínálta fel az MDNP a normális európai jobbközép alternatívát, a demokráciában tapasztalatlan nép inkább a demagógoknak hitt.

Szerencsére van azért ma is örököse a felelős jobbközép gondolkodásnak, úgy hívják, hogy Modern Magyarország Mozgalom, rövidítve: MoMa! A kár csak az, hogy az MDNP-hez hasonlóan, alig-alig jut el a közvéleményhez. Egyben biztos vagyok, a történelem utóbb ezeket a kis pártokat “Az elszalasztott esély” alcímen fogja említeni (sajnos csak apró betűs lábjegyzetben). Az pedig egyelőre rejtély, hogyan fog Magyarország odaérni, ahová legalább negyedszázada sokan szeretnénk: a normális, élhető és szabad európai országok közé? Mert most formálisan ugyan ott lennénk, de a gyakorlat ettől alapjaiban eltér: egy ál-magyarkodó, hamis-keresztény mázzal leöntött szicíliai narancsköztársaság.

A kereket mielőbb vissza kellene zökkenteni a helyes kerékvágásba… talán a DK és a MoMa összefogása lehetne az első lépés?

Szabó Iván