Szabó Iván és az elszalasztott esély

Már tíz éve nincs köztünk, pedig még “csak” 81 éves lenne Szabó Iván mérnök, szépíró, 56-os egyetemista, miniszter és pártelnök. Politikus? Igen,  a szó hazánkban szinte ismeretlen, erkölcsös, jóhiszemű, normális jelentésében.

Ami alternatívát felkínált, az egy európai elkötelezettségű, polgári, jobbközép, minden populizmustól és demagógiától mentes politika lett volna. Sajnos ez 1996-ban alulmaradt az MDF-en, az akkor még legnagyobb, ugyan elképesztően heterogén, de mégis nyomokban demokratikus, rendszerváltoztató párton belül. Nyert a populista, nemzetieskedő és demagóg szövegekkel operáló, önmagának egyénenként minden áron további politikai  egzisztenciát teremteni akaró középszer. Páran közülük most is ott ülnek Orbán kormányában.

A mérsékelt jobbközép politika hívei pedig kénytelen voltak új pártot alapítani, a Magyar Demokrata Néppártot, rövidített  nevén az MDNP-t. Ha nem a Fidesz, egy gátlástalan, demagóg, hatalom- és pénzéhes bolsevista-populista társaság, hanem a Néppárt erősödik meg 1996-1998 között, most biztosan nem itt tartanánk. Miért az történt, ami? Talán a néplélek úgy általában vonzódik a hamis ígéretekhez és szívesen bedől a demagógiának? Nem hinném, hogy mi magyarok alapvetően különböznénk másoktól ilyen tekintetben. Az azonban sajnos igaz, hogy a magyar ember az ideálisnál nagyobb mértékben érzelmi alapon politizál, ahelyett hogy az eszét használná. Egy biztos, nekünk “Mohács kell”…

A ma élő nemzedék nem lehet büszke arra, amit az elmúlt közel 20 évben, durván 1996 óta tett, vagyis inkább elmulasztott! Sikerült hazánkat egy szomorú történelmi mélypontra juttatni. Nem Szabó Iván egyéni hibája, hogy hiába kínálta fel az MDNP a normális európai jobbközép alternatívát, a demokráciában tapasztalatlan nép inkább a demagógoknak hitt.

Szerencsére van azért ma is örököse a felelős jobbközép gondolkodásnak, úgy hívják, hogy Modern Magyarország Mozgalom, rövidítve: MoMa! A kár csak az, hogy az MDNP-hez hasonlóan, alig-alig jut el a közvéleményhez. Egyben biztos vagyok, a történelem utóbb ezeket a kis pártokat “Az elszalasztott esély” alcímen fogja említeni (sajnos csak apró betűs lábjegyzetben). Az pedig egyelőre rejtély, hogyan fog Magyarország odaérni, ahová legalább negyedszázada sokan szeretnénk: a normális, élhető és szabad európai országok közé? Mert most formálisan ugyan ott lennénk, de a gyakorlat ettől alapjaiban eltér: egy ál-magyarkodó, hamis-keresztény mázzal leöntött szicíliai narancsköztársaság.

A kereket mielőbb vissza kellene zökkenteni a helyes kerékvágásba… talán a DK és a MoMa összefogása lehetne az első lépés?

Szabó Iván

Advertisements

Szabó Iván és az elszalasztott esély” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s