Páka ostroma

Erzsébet özvegy királyné, a kun “császárlány”, IV. László édesanyja 1280 tavaszán, mint a déli tartományok kormányzója – többek között – Páka várának elfoglalásáért jutalmazta asztalnokmesterét, Hahót nembeli Panyit fia Jakabot.

Két dolgot nem tudunk azonban biztosan: hol volt ez a vár? Milyen összefüggésben került sor az ostromára? Miért és kitől?

Ellenkező irányból közelítve meg a problémát, van egy Páka (horvátul Paka) nevű, ismeretlen történetű, biztosan ebből a korból származó, régészetileg is megkutatott s részben helyre is állított várromunk a Kalnik hegységben, a Varasdot Zágrábbal összekötő régi út – s a mai autópálya – mellett:

Páka V tp1

Kézenfekvő a kettőt összehozni, legalábbis nagy a valószínűsége, hogy ez s nem egy másik – ismeretlen – Páka nevű vár volt az 1280-as esemény helyszíne. Történeti összefüggése pedig talán az, hogy miután 1279 végén Fülöp fermói püspök, a Magyarországra küldött pápai legátus kiátkozta a fiatal magyar királyt, 1280 elején kitört a polgárháború, egyesek a király mellett, mások viszont ellene ragadtak fegyvert. Előbbiek elfogták a pápai követet, utóbbiak viszont magát a királyt tartóztatták le. Az özvegy királyné s emberei minden bizonnyal előbbiek, Páka korabeli birtokosa pedig utóbbiak közé tartozhatott.

A vár Szabó Tibor által készített, Szatanek József által megrajzolt alaprajza:

Paka

Reklámok

Montbeltől Csepregig

Tegnap nem mindennapi élményben volt részem. A csepregi horvát kisebbségi önkormányzat vezetőjének, Kissné Krály Máriának szervezésében részt vettem egy peresznyei látogatáson, majd egy esti csepregi előadáson.

A horvát-magyar közös történelem jelentős alakja volt a csepregi – jobb sorsra érdemes – főtéri kastély utolsó főúri lakója, daruvári Jankovich Gyula gróf (1820-1904). Az ő feleségét Montbel Lujza Máriának hívták (1836-1923). Családneve alapján francia, de persze édesanyja a fiatalon elhunyt magyar Sigray Anna grófnő (1814-1838) volt. Apja, Montbel Vilmos Izidor (franciául: Guillaume-Isidore Baron de Montbel) nevezetes szerepet játszott, mint Bourbon-párti royalista politikus, a 19. századi francia történelemben.

Az ő második házasságából született 1836-ben Lujza leánya, aki édesanyja korai halála miatt annak testvérénél, gróf Esterházy Ferencné Sigray Felíciánál Peresznyén nevelkedett s aztán 1854-ben kötött házasságot Jankovich Gyulával, a Boldogasszony-kápolna építtetőjével.

Lujza féltestvérének, Pálnak (Paul Baron de Montbel) a dédunokája, Alix de Cazanove, egy barátnője társaságában járt tegnap Csepregen s osztotta meg velünk a családjában még ma is élő (!) 19. századi csepregi emlékeket, élményeket. Nyakában egy olyan medált viselt, melyet nagyanyja még az utolsó csepregi grófnőtől kapott annak idején emlékbe.

A Montbel grófok címere:

Montbel

Szabolcs várának keltezése

A Kárpát-medence egyik legimpozánsabb sáncvára emelkedik a megyének is nevet adó községben. A szabolcsi régészet nagyjai Jósa Andrástól Németh Péterig egyaránt ásatásokat folytattak a nevezetes várban. A történészeket hadd ne soroljam fel egyenként, akik azután értelmezni próbálták a régészek adatait. Szabolcs honfoglaló vezér volt-e, vagy a megye Szent István által kinevezett első ispánja? – folyt a vita.

Magát a sáncvárat sokáig automatikusan őskorinak tartották a szakemberek. Csak a laikusok kedvéért mondom, gyakran arról, aminek a korával nem vagyunk tisztában, alaptalanul is rámondjuk hogy őskori… Németh Péter 1969-70-es ásatásai azonban egyértelműen bebizonyították, hogy az első évezred végénél előbb nem épülhetett. A sánc földjéből előkerült leletek, melyek a földmunka során kerültek oda, egyértelműen alulról keltezik a vár építését. Ezek egyike az 1970 nyarán előkerült kis bronzcsat:

szabolcsi csat

Most nem mennék bele, hogy egy ilyen hétköznapi viseleti tárgyat vajon mennyire lehet pontosan keltezni. Szerintem semennyire. De persze “tudományos” alapon egyesek szerint a 11. század első felére jellemző, mások szerint meg valamivel korábbi. Az egésznek természetesen csak amiatt van jelentősége, hogy az egész várat keltezi!

Túl azon, hogy ekkora terhet a kis tárgy semmi esetre sem “bír el”, egy régi anekdotát azért el kell meséljek, hogy tovább bizonytalanítsam a líra alakú csaton alapuló elmélet híveit: Vékony Gábortól – aki sajnos 2004-ben távozott közülünk – hallottam, személyes élményeként mesélte nekem, hogy maga is ott volt, amikor ezt a csatot az egyik ásatási munkás “jutalom” reményében bemutatta az ásatást vezető Németh Péternek. Az volt  a gyanúja Vékonynak a későbbi kocsmai beszélgetés alapján, hogy az nem is a várból származott, hanem máshonnan. a zsebében hozta magával a későbbi hideg sörök reményében az illető. Tudtommal ezt a sztorit Vékony nem írta meg sehol sem. Ennyit a “régészeti keltezések” sziklaszilárd mivoltáról…

Mivel a legfeltűnőbb és legismertebb korai magyar (?) várak egyikéről van szó, természetesen a keltezése nagyon fontos kérdés. Egy adat, azonban nem adat. További természettudományos tényekre, a sáncban lévő faminták vizsgálatára lenne szükség.

Szabolcs légi

Pogányvár Istvánházán

Az Elek-Jánosháza török palánkvárát felfedező PL gyűjteményében további csemegék is vannak. Sikerült észlelnie a Google Earth-ön Kunszentmárton határában, Istvánháza-pusztán egy általam 1886-as szakirodalmi említésből ismert, de máig nem lokalizált “pogányvár” helyét. Farkas Sándor, korabeli szentesi régész sorolta fel azt a környék általa megismert objektumai között. A 20-21. századi irodalomban azonban hiába keressük. Pedig a helyszínből ítélve, komoly földmunkával kialakított, jelentős – valószínűleg bronzkori – erődített hely volt.

Ezeket nevezték régen pogányvárnak, ami ugye a kereszténység előtti korokra utaló “terminus technicus”. Újabban a félreérthető “földvár” kifejezést használjuk. Ezt gyakran még régészek is pongyolán alkalmazzák. Hiszen valódi jelentése szerint nem földből épített várat jelent, ilyent ugyanis nem ismerünk! Legfeljebb – már ahol, fa-föld szerkezetű sáncok maradványairól beszélhetünk, azokat meg sáncvárnak célszerűbb nevezni! A többi földvárnak nevezett objektum olyan felhagyott várhely, ahol már csak domborzati jelenségek, árkok és sáncok láthatók. Végülis a földvár szó ilyen értelemben használható. Jelentése: “csak domborzati jelenségeket mutató várhely”.

Remélem, hogy a közelben működő régész kollégák valamelyike hamarosan tudósít majd az azonosított lelőhely helyszíni bejárásának eredményéről!

Addig is az objektum műholdképe:

Kunszentmárton-Istvánháza mh

A sötét sáv a széles védőárok nyoma, melyet a térkép szintvonalai is szépen mutatnak:

Kunszentmárton-Istvánháza tp1

Szentanna Szlavóniában

A középkori Körös megye területén, Szentgyörgy (Djurdjevac) mellett, a Bilo-hegységben található Szentanna (Sveta Ana) község. A falu házai fölött közvetlenül emelkedik az impozáns, markáns domborzati jelenségeket mutató Várhegy. Története egyelőre ismeretlen. Engel Pál részletes történeti földrajzi térképén még a falu sem szerepel.

A vár jellege alapján Árpád-kori építésű lehet. Némelyik hasonló vár megélte még a 16. századot is. Tulajdonképpen meglepő, hogy mégsincs egyértelműen róla szóló történeti adatunk. Hacsak nem azonos – a szerintem eddig rossz helyen keresett – eredeti Szentgyörggyel?

A vár műholdképe:

Szentanna mh

Zvonko Lovrenčević rajza 1975-ből:

Szentanna

Régészeti korú objektumok?

Tegnap végignéztem a szerb-magyar határ vonalát a 10.000-es topográfiai térképen. Két “ember általi” mesterséges jelenséget észleltem. Az egyik Mórahalom déli határában található, 1,5 m-es kiemelkedés:

Mórahalom D

A másik pedig Újszentiván határának legdélibb pontján van jelölve:

Újszentiván D

Mindkettő kb. 20-30 m átmérőjű mesterséges kiemelkedés. lehetnek teljesen újkoriak is. Mondjuk az 1950-es évekbeli Tito-ellenes határerődítés nyomai is akár. Meg persze semmi egyéb sem kizárt.

Távdiagnózissal közelebbit most nem tudok mondani. Más térképek egyiket sem ábrázolják. A mórahalmi közelében egy szélmalmot jelez a harmadik katonai felmérés, de nem pontosan ugyanott. De ha feltételezzük is, hogy az esetleg  pontatlanul jelölt malom a kis dombon állt, utóbbi kora és funkciója akkor is kérdés marad (ez esetben természetesen a Tito-ellenes bunker , mint opció kiesik). Műholdképekről sem látszik semmi. Kérdés, hogy a terepen még megvannak-e?

Ha valaki tud róluk valamit, kérem jelezze nekem is.

Régészeti lelőhelyek a szerb határon

Eszébe jutott a megelőző feltárásokban érdekelt régész lobby tagjainak, hogy a megépíteni szándékozott déli határkerítés régészeti lelőhelyeket is érint s emiatt annak nyomvonalán megelőző feltárásokra lesz szükség. Az állami nagyberuházás miatt persze erre speciális szabályok vonatkoznak, tehát állam bácsi egyik zsebéből a másikba rakosgatja át a pénzt. Mégsem mindegy az egyik állami eltartott, mennyi pénzt kap a másik által kezelt nagyobb zsebből. Ami megjegyzem, nem valami égi ajándék, hanem – többek között – a mi befizetett adóinkból származik.

Mindez persze maximálisan alkalmas a parasztvakításra is, hisz ki volna olyan dőre, hogy kétségbe vonná múltunk emlékei feltárásának szükségességét? Demagógia mehet ezerrel…

Persze kérdezhetnénk, miért pont ezeken a helyeken? Mert itt van rá most elkölthető pénz – lehet a lakonikus válasz. Mégsem jól van így az egész régészeti finanszírozás kishazánkban! Hisz komoly tudományos munkára olyan helyeken gyakorlatilag nincsen forrás, ahol éppen nem épül semmi sem.

Például tudtommal egyetlen várhelyet sem érint a jelenlegi államhatár s annak 25 m-es sávja. Nem lehetne esetleg a pénzek valami mikroszkopikus töredékét beruházástól független tudományos célokra, mondjuk a várakkal kapcsolatos érdemi kutatásra és feldolgozásra is fordítani? Talán ezért is kéne lobbizni, kedves kollégák?