Menekültek, migránsok

Neveltetésemből kifolyólag muszáj – kivételesen – politikai kérdésben is megszólalnom. Mostanában ritkán teszem, mert sajnos nincsen értelme. A kishazánkon keresztülmenni szándékozó, de itt feltartóztatott menekültekkel kapcsolatban akaratlanul is hallja, látja, tapasztalja az ember, hogy a magyar kormány (szégyen leírni, Batthyány Lajos foroghat a sírjában) által szított gyűlöletkampány sajnos eléri a tömegeket.

Mint a történelemben nem először, ki lehet jelölni bűnbakokat, akik veszélyeztetik a megszokott “jólétünket”, biztonságunkat s felelőssé lehet őket tenni minden rosszért.

Hallom, hogy a napokban a csepregi szőlőhegyen is felbukkantak Ausztria felé igyekvő “migránsok”, de “szerencsére” éber honfitársaink jelentették s aztán a rendőrök elfogták őket.

A magyar valóban a Föld legbutább emberekből álló, velejéig rosszindulatú népe lenne? Szégyen és gyalázat! A Goebbelst megszégyenító propagandakampány kiagyalói erre a két dologra, a tudatlanságra és az irigységre alapoznak, sikerrel.

Eddig ugye utáltuk (itt az Orbánt imádó ún. “magyar emberekre” utalok a többes számmal, magamat nem beleértve) Európát. Most meg mi akarjuk kéretlenül “megvédeni”? Mert ezek a szerencsétlenek nem jókedvükből jönnek s a kutya nem akar közülük ebben a szinte élhetetlen országban letelepedni. Innen minden jóérzésű, ép erkölcsű, normálisan élni akaró ember inkább elmegy. Németország eleve bejelentette, hogy a szír menekülteket befogadja. Az öntevékeny magyarok azonban feltartóztatják őket. Van itt emberség?

Beetetik a “magyar embereket” az állítólagos gazdasági eredményekkel, melyek persze a “nem leszünk gyarmat” jeligével itt termelő német autógyárak helyi egységeinek s kis számú beszállítóiknak köszönhetők…Persze minimális valóság-tapasztalattal ezt azért kevesen veszik be. Erre kell a zsigerekre ható Goebbels-i kampány, Arthur Finkelstein s Habony Árpád által előadva s a mi pénzünkön finanszírozva. Hogy ne a lopással, rablással, a mindenkit hülyére vevő nonstop hazudással, az ország tönkretételével foglalkozzunk.

Szégyen mindenkire, aki ezt a hitványságot eltűri vagy ne adj Isten helyesli. Nem vagyok vallásos, de sokan annak mondják magukat. Tőlük kérdem, így kell hozzáállni a bajban lévőkhöz?

Reklámok

Nyüved

A Berettyó-menti Nyüved község (románul: Niuved) mellett, a folyó régi kanyarulatában is látható a Google felvételén egy folytonos sánccal övezett, kb. 300 m átmérőjű terület.

Nyüved mh

Mint a Pesty Frigyes kezdeményezésére 1864-ben végrehajtott nagy helynévgyűjtés korabeli adataiból tudjuk, a helyiek Vártelek néven ismerték (ismerik?) s hajdani vár helyeként tartották számon.

Közelmúltbeli román térképen:

Nyüved tp1

Formailag nagyon hasonlít a közeli pocsaji Sziget sáncvárához. Itt azonban alaposabban eltüntethette a szántóföldi művelés a sáncot, legalábbis a térkép már nem jelzi. Melyik korszakba tartozhat? A lehetőségek a bronzkortól a kora-középkorig nyitva állnak.

Felmerülhet, hogyan lehet egy ilyen kérdést megválaszolni? Nagy felületre, azon belül a sáncra kiterjedő alapos régészeti feltárással (drága dolog s persze szerencse is kell hozzá). Ha nagyon hiszünk a felszíni cserepek mindenhatóságában (ne tegyük!), akkor elegendő egy komolyabb terepbejárás is. Azonban volt már rá példa, hogy bronzkorinak hitt sáncvárról – ami tényleg tele van a korszak leleteivel – kiderült, hogy az valójában 1597-ben épült (Vác-Pogányvárról beszélek). A legszerencsésebb, ha természettudományos kormeghatározásra nyílik lehetőség. Utóbbi esetben csak a mintavétel esetleges hibalehetőségeit kell kiszűrni. S természetesen mindent a megfelelő kritikával és összefüggéseivel együtt kell értékelni. Tehát nem mindegy honnan származik a minta s az mit is keltez?

Pocsaj régi vára

A napokban, PL megfigyelései között meglepetéssel láttam Pocsaj nagy kiterjedésű sáncvárát. Ilyen határozottsággal a műholdkép alapján nem is fogalmaznék, ha a topográfiai térkép is nem mutatná egyértelműen a jelenséget.

Rögtön eszembe jutott Szalárdi János “Siralmas magyar krónikájának” egy adata I. Rákóczi György pocsaji építkezéseiről: “igen alkalmatos helyen lévén egy nagy töltésű régi puszta földvár”…. (utána arról ír, hogy hogy ebbe építették volna az új fejedelmi kastélyt, ami azonban már nem stimmel! – azt ettől a helytől mintegy 600 m-rel délkeletre, a Berettyó és az Ér régi összefolyásának szögében építették fel).

A folytonos sánccal övezett vár valamivel nagyobb, mint a megyének nevet adó bihari társa! Mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem illik a forgalomban lévő elméletek egyikébe sem Bihar vármegye régmúltját illetően. Hogy az országét már ne is említsem!

A helyszín műholdképe:

Pocsaj sáncvár mh

Ugyanez térképen:

Pocsaj tp1

A dolog tanulsága, hogy nem csak kisebb és a felszínen már alig látható jelenségek maradnak néha ismeretlenül, hanem ilyen komoly, nagy objektumok is. Kíváncsian várom,  a közelben élő várbarátok közül kitől kapok róla felszíni fotókat?

Pusztafödémes – új felfedezés!

Tegnap újabb adagot kaptam PL amatőr kutató műholdas megfigyeléseiből. Neki köszönhető egy újabb szenzációs objektum megismerése! Ezúttal a történeti Pozsony vármegye Csallóköztől északra lévő sík vidékéről, az ún. Mátyusföldről.

Pusztafödémes (szlovákul: Pusté Uľany) határában, a Fekete-víz mentén láthatunk egy nagyméretű, késő-középkori kastélyhelyet. Majdnem azt írtam, hogy ismeretlen történetű! Egy adatot sikerült azonban találnom róla, Házi Jenő posztumusz megjelent Pozsony vármegye középkori földrajza című könyvében:

Apácakörmösd (a mai Dunajánosháza) határjárásában, “1367-ben Födémes várnak van említve, amely a Feketelak nevű sziget közelében fekszik, ezt áradás miatt megközelíteni nem lehetett (Dl. 5593-94, 7054).”

Azért nagyon érdekes a mostani felfedezés, mert eddig azt hittük, hogy az ilyenfajta négyszögletes alaprajzú árokkal övezett kastélyokat 1400 körül, vagy később kezdték építeni. Pusztafödémes azonban korábbi! Fontos adalék lehet ez az Anjou-kori világi építészet történetéhez. Birtoktörténeti adatokból a Rátót nemzetségből származó kazai Kakas család építkezését sejthetjük benne.

Pusztafödémes mh

Zsumberak, Sichelberg és Sichelburg

A mai horvát-szlovén határon, Zágrábtól délnyugatra található az Uszkok-hegység, horvát nevén Žumberačka gora. A magyarul Zsumberaknak kiolvasható név világosan a Sarló-hegy jelentésű német Sichelbergből származik. Ettől már csak egy betűvel különbözik Sichelburg, amit ha minden áron magyarítani kívánnánk, Sarlóvárnak lehetne mondani. Ugyanazt a várat változóan Sichelbergnek és Sichelburgnak is nevezik.

Nos, még egy ennyire ismeretlen történetű vár talán nincs is a régi Magyarország területén. Engel Pál váras adattárában sem szerepel. Igaz, a késő-középkori történeti földrajzot feldolgozó CD-jén már igen. E szerint 1382-ben és 1439-ben a Sichelberg nevű vár a német lovagrendé volt!

Később, a 17. század elején uszkokokat telepítettek az akkoriban szinte lakatlan területre, akik egészen a katonai határőrvidék 19. század végi polgárosításáig a szluini ezredhez tartoztak.

Egy metszet a kora-újkorban éppen Krajnához tartozó várról:

Sichelberg

A vár 1795-ben égett le, utána még a romjait is széthordta a környékbeli uszkok lakosság:

Sichelburg

A helyszín mai térképen:

Zsumberak

A somogyi Nógrád

Csánki Dezső történelmi földrajzának megjelenése óta tudjuk, hogy Somogy megyében is volt a Dráva mentén, Légrád és Zákány vidékén egy Nógrád nevű település. Ugyan csak Mátyás-kori, azaz 1468-as és 1471-es említéseit ismerjük a középkort követően elenyészett településnek, neve mégis nagy múltra utal. Főképp a közeli s vele egy időben szintén emlegetett Légráddal együtt! Utóbbi ugyanis neve szerint baloldali, azaz Dráva balparti várat jelent, míg a Nógrád esetleg hozzá képest lehetett ‘Újvár’?

Ráadásul mindkettő teljesen ismeretlen a korai magyar történelemben! Aminek valami oka kell legyen. Elméletileg persze a források hallgatása lehetne a véletlen műve is…

Másik és valószínűbb lehetőség, hogy a “magyar történelem” gyanánt ismert korszaknál régebbiek! Vékony Gábor egy írásában fel is vetette, hogy a Duna-kanyar vidéki Visegrádhoz és Nógrádhoz hasonlóan a Dráva-Mura összefolyásánál lévő fontos közlekedési ponton épült Légrád és Nógrád is a bolgár birodalom 9. századi határait védte. Utóbbiról a köztudat nemigen tud, pedig a bizánciakkal és a frankokkal egyenlő erejű nagyhatalom volt a 9. században.

(Akit bővebben érdekel: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században. In: Életünk XXXV. (1997) 1145-1170, 1317-1340.)

A Dráva-parti Nógrád helyét elárulja az oklevelekben vele együtt emlegetett Bogárdi helynév. Azonos lehet a ma Földvárként ismert hellyel Őrtilos határában. Egy eddig ismeretlen múltú jelentős sáncvárról van szó, melyet nem igazán tudtunk hová tenni a történelemben.

Sándorfi György és Nováki Gyula felmérése a várról:

Őrtilos-Földvár

A térképen jól látható, hogy a fennsík felől jól védhető várhoz a Dráva partjáról egy kényelmes út vezet fel. Az erődítmény helyének kiválasztásánál nyilván fontos szempont volt a korabeli forrásokban is emlegetett drávai folyami hajózás:

Őrtilos-Földvár tp

Légrádról szóló írásom céges honlapomon olvasható: http://www.oroksegvedelem.hu

Ajánlom figyelmébe lehetséges közreműködésemet mindenkinek, aki segítségre szorul “múltunk jövője” kapcsán.

Alsódomboru, vagy Újdombró

Hunyadi János 1446-ban ideiglenes erődítményt emelt a Cilleiek csáktornyai uradalmának területén. 1448-ban a Cillei Ulrikkal kötött békében kötelezte magát, hogy átadja Garai Lászlónak, mint közvetítőnek. Ezután valószínűleg lerontották. A rövid életében castellumként és fortaliciumként egyaránt emlegetett erődítmény helyére tegnap támadt egy ötletem.

A második katonai felmérés és Alsódomboru (horvát: Donja Dubrava) kataszteri térképe egyaránt ábrázol a Légrád felé vezető régi út mellett egy 180 x 140 m-es kiterjedésű, körülárkolt területet. Elképzelhető, hogy ez volt a Hunyadi által építtetett, a Cilleiek muraközi uralmát veszélyeztető erődítmény:

Alsódomboru 2

Alsódomboru kat