Madar-Várhegy

A történelmi Komárom megye északi részén található Madar (szlovák: Modrany) községben Várhegy van és rajta Bél Mátyás közel 300 éves tudósítása szerint akkoriban még romok is voltak.

Sajnos egyelőre a várról – a hely térképi rögzítésén túl – gyakorlatilag semmit sem tudunk. Elméletileg az őskortól a középkorig bármely korszak építménye lehet. Tisztázatlan ugyanis, hogy az egész dombot magába foglaló, közel 2 hektáros területű volt-e, vagy netán csak a magaslat északi végződésén, egy a középkorban megszokott kisebb várral kell-e számolnunk.

A műholdkép alapján inkább az előbbi lehetőségre gondolhatunk:

Madar-Várhegy mh

Ha azonban a második katonai felmérésen ábrázolt négyszög jelzi a várat, mégis a második megfejtés a helyes?

Madar

Meg kell a helyszínen vizsgálni!

Reklámok

Perbetei Mihályvár

Komárom vármegye ma Szlovákiához tartozó északi részén van Perbete (Pribeta) község, a határában egykor létezett Mihályvár-puszta, ahol egy Mihályvár nevű dombon középkori várhelyet is említ az irodalom.

A konkrét helyszínt nem ismerjük. Térképileg viszont a közelben egy Klástrom-hegy tűnik fel két patak találkozásánál, igazán várszerű helyzetben.  Másutt is ismerünk rá példát, hogy a középkori várhelyet a nép utólag kolostornak magyarázta (talán az Esztergom megyei Leányvárat említeném, ahol Kolostor-hegy a várhely elnevezése). Persze nem kell ténylegesen is kolostort keresni ezeken a pontokon. A “nép” annyit látott, hogy ott valami volt s azután költött hozzá egy magyarázatot.

Komolyabb nehézségnek tűnik, hogy a perbetei vasútállomáshoz közeli Klastrom-domb kataszterileg már nem is Perbete, hanem Csúz (Dubník) területére esik:

Perbete 2

Mindenesetre ez a várhelynek sejthető objektum esik az egykori perbetei Mihályvár-puszta szomszédságába. Jó volna, ha valaki megnézné!

Migránsválság három lépés távolságból

A címben szándékosan nem menekülteket írtam, mert az a bajban lévő emberekre utal s eleve szimpátiát kelt. Bevándorlót sem írok, mert az meg fordítva, a xenofóbiára épít s olyan más kultúrájú emberekre utal, akik az Orbán-kormány szerint elveszik a magyarok munkáját, vagy legalábbis velünk akarják eltartatni magukat. Meg ugye felmerülhet a terrorizmus veszélye, a fertőző betegségek terjedése stb.

Mi történt? Sikeresen elterelték a figyelmet az ország minden valódi bajáról: a mindent átható korrupcióról, az állam gátlástalan kirablásáról, a polgárok pénzének eltulajdonításáról, a kilátástalan – de szemérmetlenül és aljasul mégis jónak hazudott – gazdasági helyzetről, a félfeudális maffiaállamról.

Közben a rezsim propagandája teljesen hülyének néz mindenkit s valljuk be, sokakat nem is alaptalanul. Felhúztak a szerb határon, 175 km hosszan egy ún. ideiglenes határzárat. Ennek átlépését bűncselekménynek, Szerbiát pedig biztonságos országnak nyilvánították. Ezzel fideszes észjárás szerint megteremtették annak a “jogi” lehetőségét, hogy egyetlen migráns se léphessen be hazánk földjére.

Hirdeti is a sikerpropaganda, hogy a kerítés elérte a célját.

Más kérdés, hogy természetesen ugyanannyian, illetve bocsánat, még többen jönnek be Magyarországra! Csakhogy a horvát határszakaszon érkező embereket most már állami segédlettel azonnal az osztrák határra, pontosabban azon túl segítik Orbánisztán közegei. Most is megy az agymosó demagógia. Hallom a propaganda rádióban, hogy durván bánnak a horvát rendőrök a menekültekkel. De bezzeg az emberséges magyarok sofort Ausztriába segítik őket

Közben az ún. “demokratikus ellenzék” – tisztelet a kivételnek – elképesztően reagál minderre. Van aki nyomkövetővel jelölné meg a veszélyes migránsokat, a másik pedig “pozitív semlegességet” tanúsít Orbánisztán hazug, embertelen és demagóg politikájával, a népbutítással kapcsolatban. Nos, ezeket a semmirevaló pártokat – az MSZP-re és az LMP-re gondolok – jobb lenne azonnal felszámolni s helyüket behinteni sóval. Az ilyenek csak az Orbán-rendszer “legitimálására” jók, meg persze saját hasbeszélő politikusaik eltartására…

Az Orbán-rendszer amúgy vereséget szenvedett a migráns-ügyben, hiszen semmit sem oldott meg s nem is fog ezután sem. Még a legbutább emberek előtt is ez előbb-utóbb nyilvánvalóvá fog válni.

Ehhez azonban idő kell! Legyünk hát türelmesek.

A huszti Pintye-tető

Olvastam Mihalik József 1895-ben megjelent írásában, hogy a huszti várral szemközti, Tisza balparti Pintye-tetőről “lőtte” volna megtévesztésül fa-ágyúkkal a helyi néphagyomány szerint a kurucok mellé állt híres román szegénylegény, Pintye Grigor (Grigore Pintea) a várat.

Sőt, még kincseket is elrejtett ott, melyet aztán a környék lakói keresni kezdtek. Emiatt kincskereső gödrök láthatók a tetőn. Hasonló hagyománnyal találkoztam a Mátrában Benevár és a közeli Muzsla-tető kapcsán. Mármint hogy utóbbi esetben a husziták lőtték volna a Muzsla-tetőről Benevárat.

Ha a népmesei elemeket lehántjuk, akkor arra lehet következtetni, hogy valami volt a hegyen. Egyszer valaki megnézhetné:

Huszt-Pintye-csúcs

Pocsitelj, IV. Béla építkezése

Tegnap érdekes adatra lettem figyelmes a lika-korbavai Pocsitelj vár története kapcsán. 1263 elején IV. Béla király Péter likai ispántól cserével szerezte meg várépítés céljából Pochotil földet, helyette név szerint felsorolt likai várföldeket adott.

Eddig egy a horvát kiskirály Subicsok és a német görzi grófok közti, 1300-ban kötött házassági szerződésben  említett Obraddus pocsitelji várnagyról, mint a Subicsok tanújáról tudtam. Engel Pál ebből arra következtetett, hogy Pocsitelj a Subicsok birtokában lett volna akkor. Persze itt nem árt különbséget tenni a ‘de facto’ birtoklás és a jogi értelemben vett tulajdonlás közt. Utóbb ugyanis megint királyi birtokként tűnik föl a vár. Például akkor is, amikor 1386/87-ben egy ideig itt tartották fogva a lázadók Mária királynőt!

De térjünk vissza IV. Béla korához! Az adat jelentőségét két dolog is adja. Egyrészt eddig nem tudtunk arról, hogy a középkori Horvátországra is kiterjedt volna a tatárjárás utáni királyi várépítési program. Másrészt különös, hogy egy ősi horvát zsupánságban is várföldeket emleget a királyi diploma! Nem tudjuk, ez a magyar “terminus technicus” egy hasonló horvát jogi kategóriát akar-e kifejezni, avagy valóban magyar típusú várföldek voltak a Horvát-Felföldön, a tengerparti Velebit-hegység lábánál is?

Az 1995-ös harcok óta – 20 éve – elaknásított környezetű, elmenekült szerbek által néptelenül hagyott vidéken található várhegy:

Pocsitelj 2

A vár alaprajza:

Pocsitelj

Laskó vára

Dél-Baranya egyik legkülönösebb s legbizonytalanabb megítélésű vára található Laskó (horvátul: Lug) községben. A középkori mezőváros református temploma egy a Duna mellékágára támaszkodó, közel 2 ha-os területű sáncvár (?) délkeleti sarkát képezi. A kérdőjel annak szól, hogy egyelőre az egész objektum régészetileg kutatatlan.

Egy 1556-ból származó összeírás Baranya törökök által addigra elfoglalt várai között sorolja Laskót is, noha a megelőző évszázadokból egyáltalán nem ismerünk róla adatot. Lehetséges, hogy egy sokkal régebbi várat tettek sebtében újra védhetővé? Laskó az Árpád-kor óta az I. Béla király (1060-1063) által alapított szekszárdi bencés monostor birtoka volt. Formája és mérete alapján a laskói vár ennél az alapításnál régebbinek tűnik.

A várhely műholdképe:

Laskó mh

Ugyanez egy régi kataszteri térképen:

Laskó kat

Felsőmánd vára

A mai Szentgyörgyvár község határának északi részén, közvetlenül a Zala folyó balpartján, a 76-os úttól északra található az ország egyik legszebb síkvidéki várhelye. 1964-ben – a régészeti topográfia kezdődő munkálatai idején – még török hódoltságkori tarisznyavárnak vélték.

Nem volt ugyanis még akkoriban ismert, hogy ezek a kerek, 20-30 m belső átmérőjű várak az Árpád-kor jellegzetes építményei.

Egy éppen 1964-ben készült felvétel a várról:

Szentgyörgyvár-Felsőmánd 1964

Felmérése:

Szentgyörgyvár-Felsőmánd mrt

A kettőt összevetve látható, hogy a felmérés csak a belső vármagra terjedt ki. Két további árkot még hozzá kell majd egyszer valakinek mérni!