Elnökök

Gondolkodtam, érdemes-e Göncz Árpád halála kapcsán megszólalni? Hiszen most mindenki erről ír…

A nemzeti gyásznapon távozott közülünk. Méghozzá a ma már közmegegyezéses emléknapon. Az első miniszterelnök és az 1848-as törvényekhez hű tábornokok kivégzésének évfordulóján.

Nem akarom s nem is volna helyénvaló most elemezni a működését. A végeredmény pozitív, az ember és a politikus is vitán felül olyan, akire méltán gondolhatunk jó érzéssel. Talán még a halálával is jó szolgálatot tesz, hiszen nem nehéz rájönni, mi volna a helyes irány és a normális gondolkodás. Csak hát – sajnos – ezek kis hazánkban mégsem egyszerű dolgok.

1989-90-ben úgy tűnt, hogy – persze nem az érdemeinknek és a munkánknak, hanem – történelmi szerencsénknek köszönhetően rátalálunk a szabad, demokratikus, európai, polgári világra. Aztán mi lett belőle?

Egyszer mégiscsak méltók leszünk Deákhoz, Batthyányhoz, Kossuth-hoz, Széchenyihez, Eötvöshös és társaikhoz? Szándékosan csak 19. századi neveket sorolok, mert a fiatalabbak még mindig biztosan megosztóak.

Lesz-e elmozdulás s vajon mikor a magyar történelem eddigi legszomorúbb mélypontjához, napjainkhoz képest? Vagy még mindig van lejjebb?

Ez itt a kérdés.

(a többi köztársasági elnököt inkább nem értékelném…na jó, kivétel Mádl Ferenc, ő még becsületes, rendes ember volt)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s