Laventenburg-Lundenburg-Břeclav

A csehül Dyje, németül Thaya névre hallgató folyó balpartján, az osztrák-cseh határ mellett található morva kisváros cseh névadója I. Břetislav fejedelem (1035-1055) volt. A szomszédos osztrák földön élő németek azonban Lundenburg néven ismerik.

Ez egy eredeti Laventenburg alakra megy vissza, melyet III. Henrik német-római császár egy 1056-os oklevele említ először. Itt a közeli Baumgartenből ide vezető útról van szó.

Hogyan lehetséges, hogy a németek Levente váraként ismerik a helyet, míg a csehek Břetislav herceg nevével jelölik? A magyar Levente névnek két viselőjét ismerjük: Árpád fiát és öt generációval később Vazul hasonló nevű fiát. Utóbbi is 1056 – a név első említése – előtt élt. Felvetődött, hogy esetleg ő is lehetne a névadó. Ezzel szemben azonban súlyos ellenérvek hozhatók fel. Nagyon rövid ideig és éppen Břetislav vendégeként tartózkodott Csehországban s hogy a szomszédos németek szemében névadóként kiszorítsa a tényleges városalapítót? Nagyon nehezen képzelhető el.

Maradhatunk tehát Györffy György javaslatánál, hogy Árpád fiáról kapta Leventevár-Lundenburg a német nevét. Ezek szerint a legkorábbi, kortárs forrásban is említett magyar* személyről elnevezett várról van szó! Megjegyzem, 900 táján még nem éltek németek a környéken, így talán egy eredetibb szláv alak német fordításából lett a Laventenburg-Lundenburg.

A nagy sáncvár helyét a mai várostól délre Pohanskónak nevezik (azt hiszem utóbbi névhez nem kell tolmács). A 9. századi Morva Fejedelemség egyik fővárosa volt a 902-re tehető árpádi hódítás előtt.

A második katonai felmérésen:

Breclav-Pohansko 2

A vár alaprajza:

Lundenburg-Pohansko

* a fogalmon most az Árpád vezetésével 894 táján (hibás, de bevett nézet szerint 895-986-ban) bejött népre gondolok

Sztumpa lehet Borona

Anonymus Nyitra elfoglalását követően előbb a Vág mentén sorakozó öt várispánságot sorolta fel délről kezdve, Sempte, Galgóc felől. Ezt követően említi, hogy “egészen a Morva folyóig mentek és torlaszokat állítva oda, a magyarok országának határait Boronáig és Sárvárig tűzték ki.”

Most nem belebonyolódva az ágas-bogas Anonymus kérdésbe, a címben szereplő kijelentésünk szempontjából legyen elég annyi, hogy saját korának alapos földrajzi ismeretében fogalmazta meg kitalált, fiktív történetét. Létező várispánságokat sorolt elő a terület birtokba vételének leírásakor. Márpedig a Morva vidékén az Árpád-korban két várispánságra vannak adataink: Sasvárra és Sztumpára (utóbbi neve a német Stampfen mesterséges magyarításával lett Stomfa). Logikus hát, hogy Anonymus ezeket említhette Sárvár és Borona formában.

Nem tudjuk biztosan, hogy II. Ottokár 1271-ben még a mai kastély helyén sejthető régi Sztumpa várat foglalta-e el, vagy már a szerepét átvevő Borostyánkőt?

Stomfa-Borostyánkő 1

(Nem akarok botcsinálta nyelvészkedni, csak megjegyzem, hogy a Bernstein és Borona nevek mintha még össze is csengenének, bár hangtanilag nyilván nem egészen stimmel a dolog.)

Borona és a határkérdés

Amennyiben elfogadjuk azok felfogását, akik Uherské Hradiště helyén keresik az anonymusi Borona várat, akkor meg kell magyaráznunk mikor és hogyan került magyarból cseh (morva) kézbe a terület.

Hogyan lehetséges, hogy a katonailag jóval erősebb magyar királyság szégyenszemre elveszített egy fél megyényi területet és ebbe bele is törődött volna? Miért nincsen nyoma a korai magyar egyházi szervezet, az esztergomi érsekség egykori fennhatóságának sem a területen?

A Borona-Uherské Hradiště azonosítás hívei szerint 1116-ban, egy az Olšava folyónál kialakult cseh-magyar összecsapás eredményezte volna az impériumváltást. Ezzel csak egy gond van, hogy forrásaink nem említenek ilyesmit. Olyan béke- (szövetség-)kötésről sincsen tudomásunk, mely egy a csehek javára történt békés – ki tudja mivel kompenzált – területátadást jelentett volna.

Különben is felvethető, hogy az ‘uherské’ előtag nem okvetlenül magyar várhelyet jelent, mint ahogyan a terület ‘Slovácko’ (szlovákföld) elnevezése sem feltétlenül a helyi lakosság igen korai, 1116 előtti s aztán 900 éven át folyamatosan megőrzött szlovák nemzeti tudatának kialakulásáról tanúskodik. Magyarázhatók ezek egyszerűen a történelmi cseh (morva)-magyar határ szomszédságával is.

Talán a fentiekből kiderült, én tamáskodom a terület feletti uralomváltás megtörténtét és ebből kifolyóan Borona Uherské Hradištěvel való azonosítását illetően.

Slovacko

Hogy akkor Borona hol volt valójában? Majd holnap elárulom.

Hol volt Borona?

Anonymus gesztájában a mai Nyugat-Szlovákia területének elfoglalása kapcsán felsorolta a Vág mentén található Sempte, Galgóc, Trencsén, Bolondóc és Bánya várait, majd elmeséli hogy a Morva folyónál, Boronáig és Sárvárig tűzték ki az ország határait. A két utóbbit azonban – legalábbis ezeken a neveken – nem ismerjük későbbi adatokból.

Ilyenkor jönnek a kombinácók! Kezdjük az egyszerűbbel. Bátran felvethető, hogy Sárvár egyszerűen elírás a Miava-menti Sásvár (később büszkébbre átértelmezve: Sasvár) helyett. Boronát pedig többen, legutóbb Györffy György Uherské Hradiště (Magyarhradis, Magyarvárhely) város előzményének tekintették.

Ez átvezet minket egy további megválaszolandó kérdésre, az ún. Slovácko – vagyis az Olšava-folyó vidéke, ha egyszer ott volt az anonymusi Borona is, mikor és hogyan került át magyarból cseh kézbe? Egy kisebb megyényi területről van szó:

Slovacko

Ráadásul Uherské Hradiště Altstadt – csehül Staré Mesto – nevű része egyben a Morva Fejedelemség (“Nagymorva Birodalom”) Velehrad nevű fővárosa is volt!

Staré Mesto 2

(folyt köv.)

Barsberzence-Sólyomkő

A barsberzencei vártól mintegy 250 m-re, a Sólyomkő nevű szikla (szlovákul: Sokolia Skala) is egy jellegzetes Árpád-kori típusú várhely. Legalábbis, ha magában állna.

Barsberzence-Sólyomkő

Mivel magyarázható a jelenség? Alighanem az aknaásással kísért, nyilván hosszas, a védőket kiéheztető blokáddal is járó 1311/12-es Csák Máté-féle ostrommal. Hasonló ellenvárakat találunk pl. a bihari Sólyomkő, a zalai Kemend, vagy a szintén barsi Hrussó vár körül is.

Barsberzence mh

Barsberzence

A Garam mentén épült Berzence vár (szlovákul: Tekovská Breznica) ostromakor alkalmaztak először adataink szerint földalatti ásást (“subterranea cavatione”), azaz valamiféle aláaknázást. Mivel ez még 1311/12-ben, a puskapor használata előtti időszakban történt, a pontos hatásmechanizmust nem ismerjük. Sőt, az erdős hegyen lévő várhelyen most nem is látszik a konkrét nyoma.

A meglehetősen összetett alaprajzú vár amúgy Tamás esztergomi érseké volt. Az ő Terpényi Miklós várnagy vezette katonái próbálták megvédeni  Csák Máté ostromló seregével szemben. Ha regényesen akarnám magam kifejezni, akkor azt mondhatnám, hogy a vár elfoglalásakor – miután az érseki zászlót a várárokba vetették – a Csákok oroszlános zászlaját húzták fel a vár legmagasabb tornyára.

Hogy az aláásásnak ebben a sikerben mekkora része volt, nem tudjuk. Talán nem véletlen, hogy a módszert éppen a műfajban amúgy is otthon lévő bányavárosok térségében alkalmazták!

Barsberzence

Lipótvár elődje

Amikor 1663-ban a törökök elfoglalták Érsekújvárt, a bányavidéki s általában a Duna-balparti addigi védelem központi fővárát, helyette 1665-ben az akkori uralkodóról elkeresztelt Lipótvárat építették fel. Az utóbbit ábrázoló térképeken ábrázolnak viszont egy elpusztult korábbi várat is a lipótvári erőd és a galgóci Vág-híd között félúton.

Ez formája alapján egy régebbi várból átalakított bástyás erősségnek látszik. Lehet, hogy itt volt a mindeddig sikertelenül lokalizálni próbált középkori Vörösvár? Mindenesetre a terület a közelmúltig Vágvörösvár határához tartozott kataszterileg s noha elég messze esik a falutól, a Vág átkelőhelyének ellenőrzésére alkalmas helyen található.

Vágvörösvár-Sánc