Laventenburg-Lundenburg-Břeclav

A csehül Dyje, németül Thaya névre hallgató folyó balpartján, az osztrák-cseh határ mellett található morva kisváros cseh névadója I. Břetislav fejedelem (1035-1055) volt. A szomszédos osztrák földön élő németek azonban Lundenburg néven ismerik.

Ez egy eredeti Laventenburg alakra megy vissza, melyet III. Henrik német-római császár egy 1056-os oklevele említ először. Itt a közeli Baumgartenből ide vezető útról van szó.

Hogyan lehetséges, hogy a németek Levente váraként ismerik a helyet, míg a csehek Břetislav herceg nevével jelölik? A magyar Levente névnek két viselőjét ismerjük: Árpád fiát és öt generációval később Vazul hasonló nevű fiát. Utóbbi is 1056 – a név első említése – előtt élt. Felvetődött, hogy esetleg ő is lehetne a névadó. Ezzel szemben azonban súlyos ellenérvek hozhatók fel. Nagyon rövid ideig és éppen Břetislav vendégeként tartózkodott Csehországban s hogy a szomszédos németek szemében névadóként kiszorítsa a tényleges városalapítót? Nagyon nehezen képzelhető el.

Maradhatunk tehát Györffy György javaslatánál, hogy Árpád fiáról kapta Leventevár-Lundenburg a német nevét. Ezek szerint a legkorábbi, kortárs forrásban is említett magyar* személyről elnevezett várról van szó! Megjegyzem, 900 táján még nem éltek németek a környéken, így talán egy eredetibb szláv alak német fordításából lett a Laventenburg-Lundenburg.

A nagy sáncvár helyét a mai várostól délre Pohanskónak nevezik (azt hiszem utóbbi névhez nem kell tolmács). A 9. századi Morva Fejedelemség egyik fővárosa volt a 902-re tehető árpádi hódítás előtt.

A második katonai felmérésen:

Breclav-Pohansko 2

A vár alaprajza:

Lundenburg-Pohansko

* a fogalmon most az Árpád vezetésével 894 táján (hibás, de bevett nézet szerint 895-986-ban) bejött népre gondolok

Sztumpa lehet Borona

Anonymus Nyitra elfoglalását követően előbb a Vág mentén sorakozó öt várispánságot sorolta fel délről kezdve, Sempte, Galgóc felől. Ezt követően említi, hogy “egészen a Morva folyóig mentek és torlaszokat állítva oda, a magyarok országának határait Boronáig és Sárvárig tűzték ki.”

Most nem belebonyolódva az ágas-bogas Anonymus kérdésbe, a címben szereplő kijelentésünk szempontjából legyen elég annyi, hogy saját korának alapos földrajzi ismeretében fogalmazta meg kitalált, fiktív történetét. Létező várispánságokat sorolt elő a terület birtokba vételének leírásakor. Márpedig a Morva vidékén az Árpád-korban két várispánságra vannak adataink: Sasvárra és Sztumpára (utóbbi neve a német Stampfen mesterséges magyarításával lett Stomfa). Logikus hát, hogy Anonymus ezeket említhette Sárvár és Borona formában.

Nem tudjuk biztosan, hogy II. Ottokár 1271-ben még a mai kastély helyén sejthető régi Sztumpa várat foglalta-e el, vagy már a szerepét átvevő Borostyánkőt?

Stomfa-Borostyánkő 1

(Nem akarok botcsinálta nyelvészkedni, csak megjegyzem, hogy a Bernstein és Borona nevek mintha még össze is csengenének, bár hangtanilag nyilván nem egészen stimmel a dolog.)

Borona és a határkérdés

Amennyiben elfogadjuk azok felfogását, akik Uherské Hradiště helyén keresik az anonymusi Borona várat, akkor meg kell magyaráznunk mikor és hogyan került magyarból cseh (morva) kézbe a terület.

Hogyan lehetséges, hogy a katonailag jóval erősebb magyar királyság szégyenszemre elveszített egy fél megyényi területet és ebbe bele is törődött volna? Miért nincsen nyoma a korai magyar egyházi szervezet, az esztergomi érsekség egykori fennhatóságának sem a területen?

A Borona-Uherské Hradiště azonosítás hívei szerint 1116-ban, egy az Olšava folyónál kialakult cseh-magyar összecsapás eredményezte volna az impériumváltást. Ezzel csak egy gond van, hogy forrásaink nem említenek ilyesmit. Olyan béke- (szövetség-)kötésről sincsen tudomásunk, mely egy a csehek javára történt békés – ki tudja mivel kompenzált – területátadást jelentett volna.

Különben is felvethető, hogy az ‘uherské’ előtag nem okvetlenül magyar várhelyet jelent, mint ahogyan a terület ‘Slovácko’ (szlovákföld) elnevezése sem feltétlenül a helyi lakosság igen korai, 1116 előtti s aztán 900 éven át folyamatosan megőrzött szlovák nemzeti tudatának kialakulásáról tanúskodik. Magyarázhatók ezek egyszerűen a történelmi cseh (morva)-magyar határ szomszédságával is.

Talán a fentiekből kiderült, én tamáskodom a terület feletti uralomváltás megtörténtét és ebből kifolyóan Borona Uherské Hradištěvel való azonosítását illetően.

Slovacko

Hogy akkor Borona hol volt valójában? Majd holnap elárulom.

Hol volt Borona?

Anonymus gesztájában a mai Nyugat-Szlovákia területének elfoglalása kapcsán felsorolta a Vág mentén található Sempte, Galgóc, Trencsén, Bolondóc és Bánya várait, majd elmeséli hogy a Morva folyónál, Boronáig és Sárvárig tűzték ki az ország határait. A két utóbbit azonban – legalábbis ezeken a neveken – nem ismerjük későbbi adatokból.

Ilyenkor jönnek a kombinácók! Kezdjük az egyszerűbbel. Bátran felvethető, hogy Sárvár egyszerűen elírás a Miava-menti Sásvár (később büszkébbre átértelmezve: Sasvár) helyett. Boronát pedig többen, legutóbb Györffy György Uherské Hradiště (Magyarhradis, Magyarvárhely) város előzményének tekintették.

Ez átvezet minket egy további megválaszolandó kérdésre, az ún. Slovácko – vagyis az Olšava-folyó vidéke, ha egyszer ott volt az anonymusi Borona is, mikor és hogyan került át magyarból cseh kézbe? Egy kisebb megyényi területről van szó:

Slovacko

Ráadásul Uherské Hradiště Altstadt – csehül Staré Mesto – nevű része egyben a Morva Fejedelemség (“Nagymorva Birodalom”) Velehrad nevű fővárosa is volt!

Staré Mesto 2

(folyt köv.)

Barsberzence-Sólyomkő

A barsberzencei vártól mintegy 250 m-re, a Sólyomkő nevű szikla (szlovákul: Sokolia Skala) is egy jellegzetes Árpád-kori típusú várhely. Legalábbis, ha magában állna.

Barsberzence-Sólyomkő

Mivel magyarázható a jelenség? Alighanem az aknaásással kísért, nyilván hosszas, a védőket kiéheztető blokáddal is járó 1311/12-es Csák Máté-féle ostrommal. Hasonló ellenvárakat találunk pl. a bihari Sólyomkő, a zalai Kemend, vagy a szintén barsi Hrussó vár körül is.

Barsberzence mh

Barsberzence

A Garam mentén épült Berzence vár (szlovákul: Tekovská Breznica) ostromakor alkalmaztak először adataink szerint földalatti ásást (“subterranea cavatione”), azaz valamiféle aláaknázást. Mivel ez még 1311/12-ben, a puskapor használata előtti időszakban történt, a pontos hatásmechanizmust nem ismerjük. Sőt, az erdős hegyen lévő várhelyen most nem is látszik a konkrét nyoma.

A meglehetősen összetett alaprajzú vár amúgy Tamás esztergomi érseké volt. Az ő Terpényi Miklós várnagy vezette katonái próbálták megvédeni  Csák Máté ostromló seregével szemben. Ha regényesen akarnám magam kifejezni, akkor azt mondhatnám, hogy a vár elfoglalásakor – miután az érseki zászlót a várárokba vetették – a Csákok oroszlános zászlaját húzták fel a vár legmagasabb tornyára.

Hogy az aláásásnak ebben a sikerben mekkora része volt, nem tudjuk. Talán nem véletlen, hogy a módszert éppen a műfajban amúgy is otthon lévő bányavárosok térségében alkalmazták!

Barsberzence

Lipótvár elődje

Amikor 1663-ban a törökök elfoglalták Érsekújvárt, a bányavidéki s általában a Duna-balparti addigi védelem központi fővárát, helyette 1665-ben az akkori uralkodóról elkeresztelt Lipótvárat építették fel. Az utóbbit ábrázoló térképeken ábrázolnak viszont egy elpusztult korábbi várat is a lipótvári erőd és a galgóci Vág-híd között félúton.

Ez formája alapján egy régebbi várból átalakított bástyás erősségnek látszik. Lehet, hogy itt volt a mindeddig sikertelenül lokalizálni próbált középkori Vörösvár? Mindenesetre a terület a közelmúltig Vágvörösvár határához tartozott kataszterileg s noha elég messze esik a falutól, a Vág átkelőhelyének ellenőrzésére alkalmas helyen található.

Vágvörösvár-Sánc

Székesfehérvár

Ma olyan “apró” kérdést tárgyalok röviden, mint az ország legfontosabb fővárosainak egyike, Székesfehérvár eredete. A közkeletű felfogás szerint Szent István alapította s legnagyobb építkezései 1018, az első bolgár birodalom legyőzése és a jeruzsálemi zarándokút megnyitása után valósultak meg. Ez a bazilikára, meg a még alig ismert régi királyi palotára nyilván igaz is.

A kérdés az, hogy Fehérvár (vagy szláv formájában: Belgrád) első várfalai mikor épültek? Ezek adták ugyanis a városnak a nevet.

Ha az elterjedt felfogást kellene citálnom, akkor jó későn. Talán csak a tatárjárás után. Hadd ne fejtsem ki ennek a képtelen ötletnek a stupiditását…

Régészeti adataink érdemben nincsenek róla. Oklevelesen 1009-ben említi hiteles adat, a veszprémi adománylevél. A krónika szerint már Árpád is a későbbi – Szent István alapította – Fehérvár közelében ütötte fel a sátrát. (Ez azonban csak az unalomig ismert séma, miszerint a magyarok Árpád vezetésével jöttek be mai hazánkba s később majdnem mindent István király alapított volna.) Arra a krónikás már nem tér ki, hogy mégis mi okból választotta ki a honalapító fejedelem táborozási helyét, ha egyszer ott akkor még semmi sem volt?

Egy biztos tehát, Fehérvár 1009 előtt, de pontosabban nem ismert időben épült. Megjegyzem, ugyanez elmondható Gyulafehérvár esetében is, amelyik a neve miatt 1003 előtt – azaz még névadója bukását megelőzően – kellett felépüljön. Még régebbi adatunk van Nándorfehérvár-Belgrádról. Azt már 950 táján is e néven emlegeti a tudós bizánci császár, VII. Konstantin. Amikor a Nándorfehérvár (latin: Alba Bulgarica) elnevezés keletkezett, biztosan a bolgároké volt (878-ban egy pápai levél is Belgrádnak nevezi).

Mi következik mindebből? A magyarul Fehérvárnak, szlávul Belgrádnak nevezett várak legkésőbb a 9. században (vagy még előbb) épültek, amikor környékük lakossága a magyar és a szláv nyelvet egyaránt beszélte.

Székesfehérvár 2012

(a vár/város alaprajza Buzás Gergely nyomán)

Sub rosa

Suba alatt intéztek el valamit a pásztorok. Vagy az urak titokban összeesküvést szőttek (ők valamennyire tudtak latinul, innen a címben szereplő kifejezés…).

Érdekes, sőt bizarr volt ahogyan tegnap szem- és fültanúja voltam a csepregi önkormányzat idei utolsó képviselő-testületi ülésén Kovács András képviselő úr Vlasich Krisztián polgármester úrhoz intézett kérdéseinek és az azokra – csak részben – kapott válaszoknak.

Mint a kérdésekből kiderült, nemrég “több millió” (az ugye legalább kettő) forintot osztottak ki jutalomként a városházán. A két kérdés:

  • PM úr vajon egyeztette-e a jutalmak szétosztását a másik három érintett polgármesterrel?
  • Kapott-e nem a hivatal állományába tartozó személy is belőle?

Válasz lényege rövidre fogva (mert amúgy hosszan beszélt mellé a városvezető):

  • Kérdezze meg a képviselő úr erről a másik három polgármestert.
  • Nem.

(a második kérdés – csak találgatni tudok – talán egy kint is vagyok, bent is vagyok munkatársra akart volna rákérdezni)

Ami még bizarrabb volt, hogy maga a kérdező elfelejtett nyilatkozni arról, hogy elfogadja-e a kapott választ. A képviselő-testület pedig elfelejtett róla szavazni. Erre a jelen lévő mai és a volt jegyző sem figyelmeztetett…

Tehát van egy sérelmezett gyakorlat, viszont a képviselő-testület, mintha mi sem történt volna, szemet hunyt afelett, hogy a PM levegőnek nézi  a tagjait s eltekint a legfontosabb jogaik érvényesülésétől. Magyarról magyarra fordítva ugyanis az történt, hogy a hallgatással a testület jóváhagyta azt, hogy a kérdező nem kapott választ. Ezt jobb helyen fegyelmi eljárás azonnali megindítása követte volna….hiszen a polgármester nyíltan megtagadta az első kérdésre a válasz adását.

Ezt csak azért említem, mert elméletileg a képviselő-testület feladata lenne a polgármester munkájának ellenőrzése és szükség esetén annak helyes mederbe terelése.

Csepreg 1892A

(a bárca rézből készült)

 

A bácsi katedrális

Köztudott, hogy a bács-kalocsai érsekségnek a középkorban egyszerre két székhelye is volt. A vármegyének is nevet adó Bács volt ezek közül is egy időben a fontosabb.

Felmerül a kérdés, hol volt Bács városában a székesegyház? Henszlmann Imre 1873-ban kiásott a vártól 2 km-re keletre található temetőben egy középkori templom részletének tekinthető 9 m hosszú falmaradványt. A kalocsai székesegyháznál megfigyeltekhez hasonló méretű téglák alapján ezt vélte a középkori katedrális helyének.

A hasonló egyházmegyei székhelyvárosok topográfiáját tanulmányozva, azonban ez aligha lehet helytálló. A székesegyházak ugyanis vagy a vár, vagy a város legfontosabb, leginkább védett, illetve központi helyén épültek fel. Szemben mondjuk a koldulórendi kolostorokkal, melyek általában a városkapuk mellett, a településmag szélén keletkeztek. Így lehetett ez természetesen Bács és az ottani ferences kolostor esetében is. A székesegyház maradványait még nem ismerjük, de azok előkerülésére a mai város központjában álló Szent Pál plébániatemplom helyén, alatt, körül lehet számítani.

Bács térkép