Hazánk sorsa

A címet olvasva, máris magyarázkodásra kényszerülök. Van-e hazánk? Mi az, hogy sors? Nem túlzottan patetikusak ezek a kifejezések?

Fényesebb a kardnál a lánc? Mert a kutyák tartásánál ugyan tiltani próbáljuk, de a kisország lakossága azért mégiscsak szereti ha megmondják neki, mi a  dolga a langymeleg “biztonságért” cserébe? Vagy legalább a biztonság illúziójáért…

Hogy hazánk legyen, ahhoz felnőtté kellene válnunk. Sajnos nem tartunk még ott! Egyelőre csak lakosok vagyunk. Persze ezzel nem állunk egyedül. Többé-kevésbé hasonló cipőben járunk Varsótól, Kassán és Kolozsváron át, Zágrábon és Nisen keresztül Burgaszig.

Magyarország, az egykori “Magyar Köztársaság” persze mutat sajátos, egyedi, másutt ilyen mértékben nem kimutatható vonásokat is. Ezek a gondoskodó apa, a Vezér iránti – talán keleti eredetünkből fakadó – vágyakozás?

Persze láttunk már ilyent nyugati nagy testvérünknél is. Ők azonban képesek voltak 1945 után felnőtté válni. Nekik sem ment könnyen, időbe telt. Az “apa” elvesztéséhez előbb romba kellett dőlni az egész országnak. Mi vajon ezt megúszhatjuk?

Most, hogy a néhai kiváló régészt, László Gyulát idézzem, a “termékeny bizonytalanság” időszakában vagyunk. Hogy  lesz-e belőle valami, majd kiderül.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s