Szalacs

Az 1222. évi Aranybulla egyik pontja szerint az ország belsejében csak Szalacson (a ma is magyarok lakta község neve románul: Sălacea) és Szegeden szabadott sót tartani. Egy 1236-os adatból arról is értesülünk, hogy a település lakóinak már korábban kiváltságai voltak. Itteni német hospesek (vendégek) fordulnak elő 1215-ben. Hogy mennyivel, hány évtizeddel vagy évszázaddal előtte költöztek az észak-bihari helységbe, nem tudjuk.

Egy biztos, az okleveles adatokban amúgy ismeretlen szalacsi várat a helyi lakosok még a 20. században is a német Burga néven ismerték. Roska Márton leírása szerint:

A Burga-tető voltaképpen 65 m hosszú, 50 m széles, ovális földvár, melyet 30 m széles árok körít, mely keleten és délen a szántás folytán betömődott, de északon 5 m, nyugaton pedig 1,5 m meredekséget mutat most is.

Igen gazdag középső bronzkori telepanyagot és kora-középkori temetőt tártak fel itt. Az erődítés valószínűleg bronzkori eredetű.

A várhely műholdképén kivehető az íves várárok nyoma:

Szalacs bm

Ugyanez térképre jelölve:

Szalacs tp1

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s