Csepregiek Kőszegen 1532-ben

Afféle “keretes írásként” beszúrok a Szulejmán-sztoriba egy mellékszálat. Ennek a fő témához érdemben nincsen köze, de Csepreg szempontjából azért érdekes. Nem akarok itt most forráselemzésből szemináriumot indítani, ezért csak röviden: a tényeket nem csak ismerni kell, hanem helyesen is kell tudni értékelni őket! (Poénosan úgy is lehetne mondani, hogy előbb ismerjük meg a tényeket, elferdíteni később is ráérünk őket.)

Bariska István kitűnő forrásösszeállításában (Kőszeg ostromának emlékezete. Bp., 1982) olvasható Hirnik Lőrinc lékai szervitor, urához Nádasdy Tamáshoz 1532. szeptember 4-én írott levele.

A szervitor, magyarul “főember-szolga” afféle kisfőnök volt a nagy Nádasdy-cégen belül, aki a lékai uradalom ügyeit másodmagával intézte. Pletyka, intrika is van bőven a “főnökhöz”, azaz Nádasdyhoz írott levélben. Fontos forrás! Főleg, ha összevetjük Pangratz Swankler jegyző és Jurisics várkapitány ostromra vonatkozó szövegeivel. Úgy látom, alaposan újra kell egyszer értékelni az egész kőszegi ostrom dolgát is, mert az ismert – s eddig számomra is evidenciának tűnt – kép, bizony tarthatatlan. De ugorjunk, most nem ez a téma! Maradjunk a csepregieknél.

Hirnik Lőrincet idézem: ” dícséri Mikolicz úr nagyságtok jobbágyait, akik Csepregről jöttek vele, mivel nagyon derekasan viselkedett valamennyi”. (Mikolicz = Jurisics Miklós)

Hogyan értsük mindezt? (Megjegyzem a levél fő közlése, a híreken túl az, hogy Hirnik különleges ajándékként a törököktől kapott császárgombát küld egy skatulyában Nádasdyéknak Kanizsára.)

A csepregi jobbágyokról szóló hírt nem közölte volna, ha az illetők Nádasdy tudtával mentek volna be Kőszegre! Nyilván  azért tájékoztatta a “főnököt”, hogy tudjon róla, az ő jobbágyai közül is néhányan segítettek Jurisicsnak Kőszeg védelmében. Ez utóbbi dolgot nyilván azért hozta szóba Jurisics Hirniknek, hogy az információ végül eljusson Nádasdyhoz, afféle barátkozási gesztusként. Ne feledjük ugyanis, hogy ekkoriban Jurisics Ferdinánd király egyik főembere, míg Nádasdy Tamás – akkor még – a törökkel szövetséges János király párthíve volt.

A lényeg tehát az, hogy míg Csepreg az akkor törökbarát Nádasdy birtokaként hivatalosan a török tábor élelmezésében vett részt, addig – nem hivatalosan – pár csepregi legény beállt Jurisicshoz várvédőnek. Erről Nádasdy is csak utólag szerezhetett, Hirnik Lőrinc Lékáról küldött leveléből tudomást.

A vár, ahol 1532-ben török pasák is vendégeskedtek:

Léka

A kor viszonyai, mint ebből is látjuk, jóval bonyolultabbak voltak, mint azt a historizáló szemlélet alapján tudni vélnénk! Egy biztos azonban, Csepregen utólag sem kell valamiféle apokalipszisre gondolnunk a török seregek 1532-es megjelenése során. Nyilván különleges látványt nyújtottak a még tevékkel is átvonuló, napbarnított arcú, anatóliai, egyiptomi, szíriai muszlim harcosok a csepregi utcán. De kárt aligha tettek.

Ugyanis, hogy Szulejmán írnokat, Dzselálzáde Musztafát idézzem: “Magyarországnak nem a János királyhoz tartozó, hanem az esztelen ellenségnek hódoló része felé fordíttattak” – mármint a törökök.

Csepreg pedig akkor még János királyhoz tartozott.

Hogy mit csinált Szulejmán három napon keresztül  Csepregen?

(folyt. köv.)

reklám 16

Szulejmán Csepregen (3.)

Ahhoz, hogy megértsük a szultáni tábor háromnapos Répce-menti tartózkodását, kicsit rá kell világítsak a körülményekre és az események tágabb összefüggéseire is.

Hat évvel vagyunk a mohácsi csata után. Az országnak két királya van egyszerre. János király Budán és Ferdinánd a “bécsi király”. Csepreg mezőváros ura éppen a megelőző hónapokban lett Nádasdy Tamás (ekkor 34 éves). Méghozzá azáltal, hogy – egyelőre még csak jogilag – feleségül vette a hatalmas Kanizsai vagyon örökösnőjét, a 11 éves Orsolyát. Utóbbit János király “fiusította”, ami azt jelenti hogy lehetővé tette számára a fejedelmi méretű birtokállomány öröklését s átvitelét új családjába. Így került Csepreg, Léka, Sárvár, Kapuvár…és természetesen Kanizsa is Nádasdy birtokába.

Szulejmán németországi (mai szóval: ausztriai) hadjáratára erőfitogtatás céljából került sor, ki akarta ugyanis takarítani Magyarországról a Habsburgokat. Ekkor még nem voltak hódító céljai. A vele “szövetséges” (ma inkább vazallusnak mondanánk) János király pozícióit akarta ezzel megerősíteni.

Nádasdy a fenti körülmények közepette tehát nem volt ellenség Szulejmán számára, sőt…Sárvárt, ahol Nádasdy édesapja tartózkodott, tévedésből megtámadta ugyan egy török csapat, de a János és Ferdinánd pártiak vegyes birtoklása miatt a fosztogató törökök nem mindig tudták, kit szabad bántani s kit nem. Mindenesetre, idősebb Nádasdy fiához írott egyik leveléből világosan kiderül, hogy természetesen Sárvárról és nyilván a többi Nádasdy birtokról is nagy mennyiségű (“két hónapra való”) élelmet szállítottak a kőszegi török táborba.

Nem tudjuk, hogy amikor a szultáni had Kőszeg felé menet áthaladt Kanizsán, maga a szultán vendégeskedett-e Nádasdynál és “ifjú nejénél”, de ha ő nem, akkor Ibrahim pasa nyilvánvalóan benézett a baráti János király egyik vezető hívéhez.

Annak, hogy a török sereg Csepregen és Sopronkeresztúron – két Nádasdy birtokközponton – keresztül menetelt Sopron felé, logisztikai, ellátási okai is lehettek tehát.

1532-es hadjárat

A karikák a törökök napi táborhelyeit jelzik. A vonal Szulejmán és Ibrahim nagyvezír útját jelzi, a 100 ezres had részei nyilván – megelőzendő a torlódást – egyszerre, ahol csak lehetett, párhuzamosan több úton haladtak. Különösen a több tízezer ló és teve takarmányozása miatt, szét kellett bontakozniuk nagyobb területre is.

A korabeli csepregiek szerepére majd holnap térünk ki!

(folyt. köv.)

támogatás 2016

Szulejmán Csepregen (2.)

Kőszeg 1532-es ostroma, az ottani levéltár korábbi igazgatójának, Bariska Istvánnak köszönhetően, történelmünk egyik legalaposabban dokumentált, legrészletesebben megismerhető eseménye. Szulejmán szultán augusztus 10-30. között, kereken három hétig tartózkodott a város melletti ostromtáborban. Az augusztus 28-i utolsó török rohamot követően Ibrahim pasa és Jurisics várkapitány megegyeztek egy “kompromisszumban”. A törökök  a gyakorlatban ugyan nem, de “hivatalosan” mégiscsak elfoglalták Kőszeget. Megjegyzem, a gyakorlatban nem is akarták. Szulejmán célja ugyanis teljesen más volt! Szerette volna összemérni az erejét V. Károllyal, a német-római császárral és spanyol királlyal – a Habsburg-ház fejével, legfőbb riválisával.

Mi történt tehát a kőszegi eseményeket követő napokban? Először is még Kőszeg alatt – nyilván katonai parádé keretében – jutalmakat adtak át a “győzelemben” érdemeket szerzett pasáknak, bégeknek. Majd megkezdődött a 100 ezres sereg közel három napon át tartó tovább vonulása. Augusztus 30-án, pénteken a következő kijelölt táborhelyre, a Szakony és Csepreg közti mezőre érkeztek előbb Ibrahim és a többi vezető pasa. Ott fogadták, szintén katonai parádé keretében, a kicsit később odaérkező Szulejmánt.

Kitől tudjuk mindezt? Két nagyon jó forrásunk van. Egyrészt Szulejmán hivatalos hadi naplója, másrészt írnokának, Dzselálzáde Musztafának a krónikája. Utóbbi a szultán legbizalmibb embere volt, aki a hitelesítő záradékokat rajzolta rá az uralkodó rendeleteire, leveleire:

Suleyman_Tugra

Íme, egy a sok közül. I. Szulejmán tugrája, azaz “aláírása”. Tehát az alábbi tudósítás szerzője maga is jelen volt az általa leírt eseményen:

“Amint az említett napon Szakony nevű helységnél megálltak, az Aszafhoz hasonló pasa a díszruhákkal kitüntetett emírekkel együtt egy a paradicsomhoz hasonló szépségű mezőn várakozott a föld padisahjának szerencsés megérkezésére. Egyszer csak előtűntek a győzelmes zászlók a szerencsés hadsereg hadi zaja közepette, s akkor a hatalmas pasa leszállván lováról, teljes tisztelettel és hódolattal megcsókolta  a világ padisahjának kengyelét, miközben a csausok üdvözlő kiáltása az égboltig felhatolt. Ezen az állomáson a többi emír is – akik a padisah különféle jótéteményében részesültek – rangjuk szerint megjelentek, hogy kézcsókra bocsátassanak a győzelmes padisah elé.”

(magyarázat: Aszafhoz hasonló pasa = Ibrahim nagyvezír; többi emír =  a díván pasái, a tatár kán stb.; díván = a szultán tanácsadói testülete)

Ekkor már állt a pompás szultáni sátor, melyben három napig időzött a török történelem leghíresebb uralkodója Csepreg mellett.

(folytatás holnap!)

reklám 16

Szulejmán Csepregen

Néha helyi témáról is muszáj írni! Tegnap a legnagyobb oszmán uralkodó, I. Szulejmán (1520-1566) haláláról és részleges szigetvári (zsibóti) temetkezéséről esett szó. Ma negyedik magyarországi hadjáratának csepregi vonatkozásairól.

Mint az közismert, Kőszeget 1532 augusztusában heteken keresztül “eredménytelenül” ostromolta a hatalmas török sereg. A végén azonban Ibrahim pasa és Jurisics Miklós kőszegi kapitány – amúgy régi jó ismerősök – kiegyeztek egy döntetlenben. Jurisics jelképesen meghódolt, kitűzték a török zászlókat a falakra, de amúgy tovább vonultak az oszmán seregek Sopron irányába. 11 órakor hagyta el az utolsó török is a reggel fegyelmezetten lebontott ostromtábort – ennek tiszteletére harangoznak ma is. Megjegyzem, a korabeli török táborok az európaiakénál jóval tisztábbak és rendezettebbek voltak s a katonai fegyelem, szervezettség is magasabb szinten állt. Vagyis ha reggel kihirdették, hogy sátorbontás, pakolás, indulás – azt végre is hajtották.

A szultáni sátort Moharrem havának 28. napján Szakin falunál állították fel. Ez a keresztény időszámítás szerint augusztus 30-a, egy pénteki napra esett. Szakin pedig a mai Szakony község, Csepreg északi szomszédja. Három napon keresztül itt is tartózkodott a nagy Szulejmán s csak hétfőn reggel helyezték  át az uralkodói sátort Fülesre (ma Nikitsch).

Egyelőre csak a Hürrem szultánát alakító színésznő, Meyrem Üzerli képe. Ő, Szulejmánnal ellentétben, még nem járt Csepregen:

Meryem Üzerli

Holnap jönnek a részletek.

támogatás 2016

 

Felfedezés és megtalálás

Aki sokat olvassa a blogomat, vagy tájékozódik a weboldalamon (www.oroksegvedelem.hu) is elérhető publikációim között, az tudhatja – igazán jelentős kérdések tisztázását kíséreltem már meg.

Attila hun nagykirály “fővárosa”, Árpád nagyfejedelem és közvetlen utódainak feltételezhető temetkezési helyei, vagy a Fertő-tő mellett létezett, de a soproniak által 1464-ben lerombolt Macskakő (Katzenstein) érdekes várhelye s még sorolhatnám.

Ezeket megfelelő anyagi háttérrel mind fel is lehetne tárni. A labda részemről az “illetékesek” asztalán pattog – hogy kedvenc sportomból kölcsönzött képzavarral éljek. Miután Attila székhelyét a ma Romániához tartozó Nagyszentmiklós határában vélem azonosítani, az a román-, a többi viszont kivétel nélkül a magyar örökségvédelem felelős tényezőinek kompetenciája (lenne).

Van azért egy üdítő kivétel! Tavaly ősszel a Pap Norbert pécsi egyetemi tanár vezette kutatócsoport – sok éves másutt eredménytelenül folytatott próbálkozás után – végül megtalálta a zsibóti szőlőhegyen Szulejmán szultán türbéjének a maradványait. Ezzel beigazolták az én nyilvánosan 2013. szeptemberében közölt “nyomozati eredményemet”, melyet természetesen akkor – önzetlen segítség gyanánt – elküldtem Papnak is.

Gondolom, a kutatás eredményeiről – az előzetes nagy titkolózást követően megtartott – sajtótájékoztatójukon megemlítették, hogy korábban már én is ugyanott azonosítottam a szultáni türbe helyét. Ha esetleg mégsem így történt volna, akkor pedig majd pótolják ezt a kisebb udvariatlanságot. A “noblesse oblige” a tudományra is vonatkozik.

A tudósítás:

http://mult-kor.hu/szinte-biztosan-szulejman-turbejet-fedeztek-fel-szigetvar-mellett-20151209

Megnyugtatom a kollégákat, hogy a címben a “szinte” használata fölösleges! Az eredeti “érdem” pedig nem az enyém, hanem Kováts Valéria régésznőé, aki 1971-72-ben már egyszer kiásta az épületet (igaz, akkor nem jött rá, hogy mi az).

A általam eredetileg még a Baranya megyei várhelyek Duna-Dráva NP megbízásából folytatott bejárása során, 2002-ben beazonosított helyszín:

Zsibót tp1

támogatás 2016

 

 

Várak és kastélyok atlasza

A csehek és szlovákok vagy 40 évvel előttünk járnak az ottani várak és kastélyok bemutatásában, turisztikai hasznosításában. Íme egy 1976-ban Prágában kiadott atlasz:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Címlapján a magyar-szlovák közös történelem egyik romantikus formában átépített, meseszerű helyszíne: Bajmóc vára.

A magyar várak és kastélyok atlasza kiadásra tartalmilag előkészítve nálam már meg is van. Szívesen közzétenném. Akinek ezzel kapcsolatos javaslata, ötlete, támogató szándéka van, bátran keressen meg az elérhetőségeim valamelyikén:

http://www.oroksegvedelem.hu/kapcsolat/

Ízelítőül egy általam “amatőr módon” szerkesztett kis térkép Közép-Dalmácia várairól:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Térképkiadó, valamint  a Montecuccoli által anno a háborúhoz is szükségesnek tartott három dolog kell csak hozzá. A részletes terveken gondolkodom. A nyomtatott atlasz mellett lehetne olyan digitális változat is, melynél az egyes várak ikonjára kattintva megjelenne a helyszín részletes térképe és a vár alaprajza is, történetének egy-két mondatos lényegi kivonatával együtt.  Ezt tovább lehetne bővíteni akár képekkel, légifotókkal is

támogatás 2016

 

 

Necsven

Jó lenne egy szlavista, aki felvilágosítana bennünket a Necsven név jelentéséről, etimológiájáról! Ugyanis nem valószínű, hogy a magyar ‘negyven’ változatáról volna szó.

A Kerka (horvátul: Krka) kanyonszerű völgyének keleti oldalán, Csucsevóval éppen szemben épült várrromról van szó:

Necsven

Történetéről igen keveset tudunk. 1434 előtt a Nelipcsicseké, a környék horvát nagyuraié volt. A törökök – a környék többi váraival együtt – a Nándorfehérvár 1521-es elestét követő esztendőben foglalták el.

Hogy eredetileg ki építhette s mikor? Nem tudjuk. A Nelipcsicsek 1322 és 1345 között voltak a térség igazán domináns tényezői. A korábbi kiskirályt, Subics Mladent ugyanis I. Károly 1322-ben elfogatta, de a királyi hatalmat végül csak I. Lajos tudta 1345-ben helyreállítani Közép-Dalmáciában, amikor Nelipac özvegye meghódolt neki. A két dátum között Nelipac volt a terület teljhatalmú tartományura. (Amatőr nyelvészként mondom: a Nelipcsics családnév azt jelenti, hogy Nelipac leszármazottai.)

A vár térképen (Nečven grad):

Trosenj-Necsven 1