Csepregi Hírmondó

A legelső magyar nyelvű újság 1779-ben Pozsonyban (szlovákul: Bratislava) jelent meg Magyar Hírmondó címmel. Tegnap az a megtiszteltetés ért, hogy egy a helyi közügyek iránt érdeklődő és az önkormányzat ülésén szót kapó polgár engem titulált csepregi hírmondónak.  Köszönöm és igyekszem is megfelelni a feladatnak. Ugyanis van.

Helytörténeti, de nyilván Csepreg határán túlmutató jelentősége is van, hogy tegnap feloszlatta magát a város önkormányzata. Ilyesmi az eddigi 6 önkormányzati ciklus idején nem történt. Most a 7. választott önkormányzat tagjainak a többsége úgy döntött, hogy véget vet a láthatóan konfliktusos és ebben a formában természet ellenes helyzetnek. Visszaadták a döntés lehetőségét Csepreg választópolgárainak.

Ma csak krónikás szemmel írom le a 105 perces ülést, ahol negyedik nekifutásra sikerült meghozni a már március óta levegőben lévő döntést. Túl azon, hogy nem sikerült a város honlapján közzétenni a meghívót, 17 órakor megjelent a kőszegi járási hivatal két vezetője, a Répcevidék újság tudósítója, két később szót kapó és hozzászóló állampolgár is rajtam kívül. Magam az egyik képviselőtől az ülés előtt másfél órával kaptam meghívót (melyet közzé is tettem a facebookon).

Aztán kiderült, hogy 17 órakor nem is maga az ülés kezdődik, hanem lesz még előtte egy pénzügyi bizottsági ülés is. Utóbbit korelnökként a város volt jegyzője vezette. Pár perc alatt formailag megtörtént.  Utána volt egy kis rugózás, hogy vajon ezúttal szabályosan kezdeményezte-e négy képviselő a feloszlást? Először ugyanis s.k. formában volt aláírva a javaslat. De mint kiderült, valamennyien kiegészítették azt saját kezű szignókkal is.

Három ciklust gyakorló, negyedik polgármestert megtapasztaló volt képviselőként “elismerésemet” kell tolmácsoljam Vlasich Krisztiánnak. A macskaköröm annak szól, hogy visszaélésszerűen képes korlátlan ideig demagóg szövegeket mondani. Igazi dumagép. A hárommal ezelőtti, 29 évig szolgáló polgármestert annak idején sok időhúzással élő, kifárasztó jellegű ülésvezetéssel jellemeztem. Miatta lett bevezetve mindenféle időkorlát. Vlasich-hoz képest azonban ő egy szűkszavú és lényegre törő városvezető volt.

Hárominé Orbán Erika alpolgármester is előadta “lelkiző” típusú szövegét. Ebben őszintén kifejtette, hogy ő lényegében Bükön dolgozik s ott mennyire nem értik és lesajnálják Csepreget.

Dr. Erdősi László korábbi jegyző számára szintén megfelelő lett volna a jelenlegi állapotok fennmaradása. Mint kifejtette, ő a beletörődés híve. Ha egyszer centralizáció van, akkor tessék engedelmeskedni. 40 éves közszolgálati múltját felemlegetve érvelt a feloszlatás ellen.

Tóth Józsefné, Anna állampolgárként kapott szót. Ő név szerint mind a négy feloszlást kezdeményező képviselőt személyeskedő vádakkal illette. Ők csak igen tömören reagáltak minderre.

Radics István nevű úriember néhány irodalmi idézettel fűszerezett, szintén lelkizős jellegű felszólalásában Vlasich Krisztiánt Csepreg legújabbkori felvirágoztatójaként állította be.

A normál ülésvezetéssel 20 percet igénylő program így 104 perc múltán jutott el a céljáig, a név szerinti szavazásig.  (Tanulság: egy következő SzMSz-ben korlátozni kell a polgármester parttalan duma lehetőségét is.) Radics úr közölte az órájára nézve, hogy 18.44-kor fejeződött be a 2014. október 12-én megválasztott képviselő-testület és polgármester mandátuma.

_MG_0333

Belgrád ostromai

A legalább 2000 éves erődítmény 9-21. századi leggyakoribb nevét használom a címben. A magyar Nándorfehérvár (Bolgárfehérvár, Görögfehérvár) ugyanis e név fordításának tűnik. Izgalmas kérdés volna, de nem tudjuk egyelőre megválaszolni, hogy miként és hogyan szorította ki a kelta eredetű, ókori Singidunum nevet a szláv Belgrád? Valamikor a 7-9. században, az avar vagy az első bolgár birodalom idején történt.

Ma csak egy felsorolás a vár legfontosabb ismert ostromairól:

1071 Salamon király, Géza és László hercegekkel együtt elfoglalja a bizánciaktól

1127 II. István ostromolja sikerrel

1182 III. Béla foglalja el

1319 I. Károly hódítja vissza ostrommal a szerbektől

1339 Dusán szerb király, későbbi császár támadja sikertelenül

1386 Zsigmond későbbi király párthívei foglalják el a lázadó Horváti Lászlótól

1392 I. Bajazid szultán próbálkozik az elfoglalásával

1440 Tallóci Jován sikeresen megvédi II. Murád szultánnal szemben

1456 Szilágyi Mihály és Hunyadi János diadala II. Mehmed ellen

1521 Szulejmán első magyarországi hadjáratán elfoglalja

1688 II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem visszafoglalja a törököktől

1690 Köprülü Musztafa nagyvezír visszaveszi

1693 Eugéne Croy tábornagy Habsburg serege sikeretlenül ostromolja

1717 Savoyai Jenő herceg újra felszabadítja

1739 Hadzsi Mehmed nagyvezír ostromolja meg, újra török kézre kerül

1789 Gideon Ernest Laudon tábornagy Habsburg-birodalmi serege foglalja vissza (de az 1791-es szvistovi békével mégis visszaadják a törököknek)

A vár alaprajza 1739-ből:

Belgrád 1739

reklám 16

Belgrád vagy Nándorfehérvár?

Ma csak rövid áttekintést írok a Duna és Száva találkozásánál, Európa egyik legfontosabb közlekedési csomópontján épült várról és a körülötte kialakult városról. A címben jelzett kérdés, hogy vajon mennyire beszélhetünk “magyar” várról? Ugye, történelmünk egyik legdicsőbb eseménye volt Nándorfehérvár 1456-os, 560 évvel ezelőtti megvédése Hunyadi János és Szilágyi Mihály által. Ami persze a legalább 2000 éves történet egyetlen eseménye csak!

Röviden:

időszámításunk kezdete előtt Singidunum néven a kelta scordiscusok oppiduma, aztán

-395 a római, majd

395-610 a bizánci birodalom határerődítménye

610-810 avar uralom

810-1018 első bolgár birodalom

1018-1195 újabb bizánci uralom

1195-1246 második bolgár birodalom

1246-1284 magyar uralom, a macsói hercegség része

1284-1316 Dragutin István magyar vazallus szerb ellenkirály fővárosa

1316-1319 II. Uros István szerb király foglalja el

1319-1408 magyar uralom, a macsói bánság része

1408-1427 a magyar vazallus Szerbia fővárosa

1427-1521 magyar uralom, végvár

1521-1688 török uralom

1688-1690 Habsburg birodalom

1690-1717 török uralom

1717-1739 Habsburg birodalom

1739-1789 török uralom

1789-1791 Habsburg birodalom

1791-1867 török uralom (1817- szerb autonómia)

1867-2016 Szerbia fővárosa

Nándorfehérvár

(folyt. köv.)

támogatás 2016

A feloszlatás késik

Ritkán írok Csepreg dolgairól, de most muszáj! Afféle önkéntes krónikásként, tegnapi személyes tapasztalataimról kell beszámoljak. Az idén talán másodszor mentem el a képviselő-testület ülésére, mert várható volt hogy a május 12-én a polgármester által ezzel összefüggésben, viharos gyorsasággal berekesztett ülést követően ismét szóba kerül a feloszlatás kérdése.

(A mai fideszes világban a “jogászkodás” jól megfizetett műfaj ugyan, de persze a rendszer kiszolgálói számára, én csak magánszorgalomból próbálom a jogot a deáki hagyományok és a magyar nyelv ismerete alapján értelmezni. Tehát fidesz-nyelven nem feloszlatás, hanem feloszlás a helyes kifejezés – ahogy azt korábban valaki fejtegette. Ez a törvény (2011. évi CLXXXIX. – arabusul 189.) betű szerinti szőrszálhasogatásával valóban igaz is. Feloszlatni ugyanis az országgyűlés oszlathatja fel immár elméletileg 26 éve az önkormányzatokat – a gyakorlatban még nem volt rá példa. A képviselő-testület pedig a feloszlásáról hozhat döntést. A magyar nyelv értelme szerint viszont az, aki a feloszlás mellett dönt, feloszlatja a testületet. De ez csak kitérő….)

Az ülés elvileg 15 órakor kezdődött volna. Gyakorlatilag nem tudom mikor kezdődött és amit láttam 15.05-kor a terembe lépve, az mióta tartott és mi volt. Bent ült ugyanis már egy ideje a tanácsteremben minden képviselő és a polgármester szokásos, nagy létszámú hivatali kísérete, valamint az egyik helyi újság tudósítója is.

Mi viszont három másik sajtótermék képviselőjével és a kőszegi járási hivatal vezetőjével együtt a hivatalosan meghirdetett nyilvános ülés megkezdésére közel fél órát vártunk. Ugyanis a testület tagjai és a hivatal vezetői átmentek tovább tanácskozni (?), egyezkedni (?) egy másik terembe.

Amikor kettő kivétellel visszajöttek, még mindig fagyos arckifejezéssel, némán ültek mindaddig, míg a hiányzó két személy, a jegyzőnő és Kovács András képviselő is vissza nem értek. Utóbbi szót kért és javasolta a napirend olyan módosítását, hogy a város pénzéről szóló döntéseket, a költségvetés módosítását és a tavalyi pénzköltést jóváhagyó zárszámadást egy hétfőn vagy kedden megtartandó rendkívüli ülésre tegyék át.

Ezután Rabi Imre képviselő a 2011. évi CLXXXIX. tv. 55. § (1) bekezdésére hivatkozva kezdeményezte a feloszlás kimondását. Erre a jegyző asszony – láthatóan előre felkészülve a sajátos jogértelmezésre, hosszasan ecsetelte, hogy őszerinte írásban és még a tanácskozást megelőző nap 11 óráig kellett volna benyújtani a kezdeményezést, sürgősségi javaslat formájában.

Nem akarok kisregény terjedelmet, ezért csak röviden: a törvényben biztosított jogot nem lehet alacsonyabb szintű jogszabállyal, helyi rendelettel szűkíteni, korlátozni. Tehát, amennyiben nem ütközik a feloszlás kimondása a törvényben rögzített kétféle tiltott időszakba, akkor arról bármikor lehet dönteni. A jog gyakorlását pedig nem lehet mindenféle hajánál fogva előráncigált további feltételhez kötni.

Viszont a testület elfogadta a korelnök, a volt jegyző azon javaslatát, hogy akkor nyújtsák be a feloszlásról szóló kezdeményezést írásos formában a jövő hét első két napjának valamelyikére amúgy is összehívandó rendkívüli ülésre. Ugye így a kecske is jóllakott, meg a káposzta is megmarad.

Ekkor volt, hogy egy fidesz irányultságú, ismeretlen személy is szót kapott, aki abszolút jogi tudatlanságról számot adva, azt állította, hogy az idézett törvény 55. §-a minősített többségű írásos javaslatot tartalmaz. Ebből a minősített többség igaz, de nem a kezdeményezés benyújtására, hanem a róla szóló döntésre. Utóbbi – az írásos benyújtás, pedig nincs is benne a törvényben. Magyarországra jellemző, hogy még ennyire blőd “vita” is lehetséges, ahol valaki képtelenséggel, nem létező szabállyal érvel.

Summa summarum, feloszlathatta volna magát a testület, de egyelőre (?) nem tette. A polgármester bátran (?) állna egy újabb megmérettetés elé, de egyelőre megjogértelmeztette, hogy nem volna teljesen szabályos, ha erről már tegnap döntöttek volna.

Az igazi kérdés persze roppant egyszerű: mit akar a testület többsége? Hétfőn, de legkésőbb kedden meg fogjuk tudni.

A képet csak azért teszem ide, nehogy még valaki azt állítsa, hogy az elmúlt száz évben Csepregen megállt az idő:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Seuso késik

Kereken három hete jelentek meg a Seuso-kincs lelőhelyének azonosításáról szóló interjúim a Fejér Megyei Hírlapban és a Barikádban. Holnap pedig a Régészet Napja következik.

Elvileg a magyar régészet legnagyobb – még a tőlem Pap Norberték által ellopott szigetvári Szulejmán türbét is elhomályosító – szenzációja lenne a magyarországi Seuso-lelőhely azonosítása. Ugyanis – a köztudattal ellentétben – ezt máig sem sikerült hazánknak bizonyítania. A mai napig csak feltételezés, hogy Polgárdi-Szabadbattyán-Kőszárhegy térségében került elő 1976-ban a máig ismert talán legnagyobb, kiemelkedően magas művészi értékű késő római aranyozott ezüst edényekből álló kincslelet.

Tényleg nem akarok senkit sem l’art pour l’art kritizálni.Bizonyára mindenki a saját lelkiismerete és legjobb tudása szerint teszi a dolgát. Mégsem értem, vajon mi akadályozza az adófizetők pénzén tartott székesfehérvári Szent István Király Múzeumot és/vagy a Magyar Tudományos Akadémia Seuso Munkabizottságát, hogy megvizsgálják az általam konkrétan megjelölt lelőhelyet? Vagy legalább adjanak ki egy nyilatkozatot, hogy az én megfejtésem őszerintük komolytalan, azzal garantáltan fölösleges foglalkozni. Ez esetben az általam megjelölt pincék területe nem régészeti lelőhely és még régészeti érdekű területnek sem számít, tehát engedély nélkül, bárki számára szabadon kutatható. Most ugyanis a felsorolt állami szerveknek monopóliuma van a kutatásra, így semmilyen esélye nincsen, hogy 40 év (!) helyben járás után akár csak egy körömpiszoknyi előrelépés lehessen az ügyben.

Mintha valakiknek az lenne az érdeke, hogy ne derüljön ki a Seuso-lelőhely.

I. Valentinianus (364-375) is csak értetlenül nézi, hogy régész kollégáim – Nádorfi Gabriella és Mráv Zsolt, a SZIKM és a MTA Seuso Munkabizottság illetékesei – vajon miért nem lépnek:

Valentinianus

 

Pinkafő

A napokban majdnem osztrák államfővé választották a pinkafői (németül: Pinkafeld) Hofer Norbertet – Norbert Hofert. A történelmi Vas megye északnyugati szélén, a régi osztrák-magyar határ mellett fekvő kisváros lakosságát a Borovszky-monográfia 1898-ban úgy jellemzi, mint “tisztán német ajkú, de kifogástalanul hazafias érzelmű”.

Jelenleg s az idén már 95 éve, hogy Ausztriához tartozik. Josef Karl Homma, a helyi múzeumot alapító helytörténész és mások szerint Peinihaa néven ez lenne Burgenland írott forrásokban legkorábban, II. (Német) Lajos király Adalwin salzburgi érseknek Szombathelyt is adományozó oklevelében, 860. november 20-án említett helye (szerintem az adat inkább Pinkaóvárra – németül Burg – vonatkozhat).

Egy biztos azonban, Pinkafő neve a folyó forrásvidékére, “fejére” utal s régebbi a német változatnál. Utóbbi már a magyar elnevezést utánozza – nem az értelme, hanem a hangzása szerint.

A nagy múltú település legkorábbi magyar vonatkozású említése 1289-ből származik. Ekkor magánháborút (német: Fehde) vívtak egymással Habsburg Albert osztrák és stájer herceg (utóbb német és római király), valamint Kőszegi Iván (“Iván gróf”) német származású magyar kiskirály, tartományúr. A német hadjárat egyik eseménye éppen Pinkafő (ekkor már németül: “Pinkavelde”) erődtemplomának ostroma és elfoglalása volt.

Megjegyzem, éppen ez az egyik legkorábbi hazai erődített templomra vonatkozó adatunk! Az 1289-es hadjáratban már egész sor erődített templom szerepel amúgy Sopron és Vas megyék területén. Vagyis a templomok erődítése nem a későbbi török veszéllyel kapcsolatos s nem is csak Erdélyre volt régen jellemző.

Pinkafőn később az egész város fa palánkkal való erődítésére is sor került I. Lajos királyunk 1373-ban e célból 7 évre adott adómentességének köszönhetően. Ennek sejthető nyomvonala a kapuk helyével:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A középkori erődtemplom a mai barokk katolikus plébániatemplom helyén állt.

reklám 16

Nagyszokond-Gilvács vára

A történelmi Szatmár vármegye erdős-hegyes részén található, Erdődtől délkeletre Nagyszokond s mellette az egykori Gilvács-puszta. Itt – egyelőre történeti adatokból, tudunk egy 1316-ban a lázadó Borsa fivérek által ostromolt királyi várról. Ezt várnagya, Bátori János sikeresen megvédte az I. Károly ellen fellépő tartományurakkal szemben.

Nagyszokond-Gilvács

Gilvács-puszta a mai román nyelvű térképen a borospincéket jelző feliratnál (pivniţe) lévő településrész.

Mivel magyarázhatjuk, hogy Gilvácsnak már a tartományurakkal vívott polgárháború kitörésekor is királyi várnagya volt? Kézenfekvő magyarázatnak az tűnik, hogy a – két megye, Szatmár és Közép-Szolnok szomszédos erdőségeire kiterjedő – erdődi királyi (erdő)ispánság székhelye lehetett. Ebben az időben ugyanis a névadó Erdődön még nem tudunk várról. Párhuzamként megjegyzem, a tornai erdőispánságnak sem Tornán, hanem Szádváron volt a székhelye ekkoriban.

támogatás 2016

Örs vára

Örs vezér, az Örsúr-nemzetség őse a Sajó mentén szállt meg a krónika szerint. Egyik nyugati helynévi előfordulása a Bakony-ér melletti Mezőörs, a Székesfehérvárt Győrrel összekötő történelmi főúton.

Kézai Simon 1280-as években lejegyzett krónikájának egyik színes elbeszélése, III. Henrik német-római császár 1051-es hadjáratának egyik epizódját éppen ide helyezi: “pirkadatkor Örs faluhoz értek. Miután a várnagy a kapuban volt, észrevette, hogy az országútról letérve a süppedékes és nehezen járható mocsaras területen át fegyveres had közeledik….azon az átkelőhelyen, ha a víz kiszárad, mind a mai napig szoktak lószerszámokat, kardokat és több más ezekhez hasonló dolgot találni.”

Tudtommal ezt a krónikás adatot eddig senki sem  elemezte igazán. Még Györffy történeti földrajzában sem foglalkozott az itteni vár kérdésével. Pedig a szövegből következően a visszavonuló németek, éppen azt kikerülendő tértek le a vizenyős völgyön átvezető töltésről. Persze kitalálmánynak is minősíthetjük Kézai elbeszélését, de én úgy emlékszem, hogy a forráskritika általában nem úgy indul, hogy az elemzett tudósítást eleve hamisnak és minden alapot nélkülözőnek nyilvánítjuk.

Életszerűen hangzik, hogy a gyors vonulás érdekében a németek a vár elkerülése mellett döntöttek. A Kézai koránál durván 230 évvel korábbi eseménnyel kapcsolatos helyi hagyomány lehet a menekülés közben a süppedékes területen elvesztett lószerszámok és kardok találásának emlegetése is.

A vár helyeként a mai temető területének egy része jöhet számításba:

Mezőörs 3

Ugyanez fotón:

Mezőörs temető

Megjegyzem, nagyon érdekesek a falu belterületét régen övező sáncok is (vonalukat a képen a telkek végén látható fasor mutatja). Azok talán egy avar-kori erődítmény maradványai. Utóbbiakról bővebben:

Click to access avar_taborok.pdf

reklám 16

 

Henrik hadjárata 1051-ben (5.)

Kissé hosszúra sikeredett a Magyar Királyságot a 11. században ért legveszélyesebb német hadjárat elemzése, ma befejezem (illetve, részben a mezőörsi vár kérdésével majd még folytatni fogom).

Henrik seregének a nagysága lett a veszte, emberek és lovak nagy tömege nem tudott ugyanis elegendő élelemhez és takarmányhoz jutni. Emiatt hiába jutottak el egészen az ország fővárosáig, Székesfehérvárig. Annak érdemi ostromához jottányi erejük sem maradt. Sőt, egyenesen a kelepcéből való kikerülés lett az egyetlen reális céljuk. Ennek elérését a magyarok igyekeztek maximálisan nehezíteni. Mint a német krónikás, Reichenaui Hermann írja: “a magyarok arra készültek, hogy a nélkülözéstől és éhségtől szenvedő sereg elől elzárják a viszavonulás útját…a folyók megerősített partjain és a mocsarak gázlóinál elhelyezték csapataikat.” Ekkor került volna sor, a magyar krónika népmesei ízű tudósítása szerint a vértek és a bársonypárnák menekülés közbeni eldobálására, mint a Vértes-hegység és a Bársonyos-dombság névadásának indokára (utóbbi persze csak a középkori krónikásokra jellemző naív magyarázat).

Egy kérdésre kell még röviden kitérnünk: milyen szerepet játszottak vajon a hadjárat útvonalába eső várak? Ismét az egy hete bemutatott vártérkép:

Székesfehérvárt talán megkísérelték a németek elfoglalni, de sikerről biztosan nem beszélhetünk. Az abdai és a még tárgyalandó mezőörsi várakon kívül az útba eső Vasvárt, Karakót, Veszprémet, Győrt, Mosont és Oroszvárt meg sem említik forrásaink. A források hallgatásából persze csak óvatosan szabad következtetést levonnunk, de legvalószínűbbnek az tűnik, hogy ezekkel sem a Fehérvár gyors elérését célzó támadás alatt, sem a menekülés szerű visszavonuláskor nem igazán törődtek. Valószínűleg egyszerűen elmentek mellettük. Az sem lehetetlen persze, hogy némelyikük őrsége elmenekült a túlerő elől.

Henrik hadjárata 1051-ben (4.)

A magyar krónikákból tudjuk, hogy tervszerűen előre kiürítették a németek átvonulásával érintett területet. Kitelepítették az embereket, háziállatokat és elvittek vagy elrejtettek minden mozdítható élelmet. Ez természetesen csak úgy volt lehetséges, hogy kémek vagy felderítők révén (?) előre tudták az ellenséges sereg – meglepetésnek szánt – Radkersburg-Fehérvár felvonulási útját.

Béla herceg jól kalkulált. Amire az ország akkori fővárosához értek a németek, élelmezési nehézségek léptek föl. Ugyan egy kései forrásunk, a másodkézből dolgozó Kézai Simon az 1280-as években arról írt, hogy Henrik öt hónapig ostromolta volna Székesfehérvárt, ez az ismert időkeretek miatt eleve lehetetlen. Ha egyáltalán sor került a város elleni támadásra, az legfeljebb 5 napig tarthatott.

Gyanús azonban, hogy tudósításunk az erdőkön (a Bakonyon) való átkelés után már egy Bodajk térségében való német táborozást említ. Utóbbi pedig Mór közelében, a Győrön keresztül Németországba vezető visszavonulási útvonalon van. Német tudósítónk, Reichenaui Hermann igazából csak azt emeli ki, hogy a németek azáltal értek el némi sikert, hogy sikerült megmenekülniük az éhenhalás vagy a kapituláció veszélyétől azáltal, hogy Abdánál elfoglalták a Rábca hídját védő magyar erődítményt.

(Székesfehérvárról és Abdáról lásd a blog belső keresőjével elérhető korábbi írásaimat.)

Úgy tűnik, Béla herceg ugyanazzal a kifárasztásos, nyílt csatát kerülő taktikával kerekedett felül Henrik császáron, amivel 21 évvel korábban István király is legyőzte Henrik apját, II. Konrádot.

Felmerül a kérdés, vajon hogyan mozgathatta a győzelem érdekében a magyar erőket Béla s milyen szerepet játszottak a hadjáratban a várak?

Henrik 1046 előtt használt királyi pecsétje (+HEINRICVS TERTIVS DeI GRAtia REX):

III. Henrik pecsétje

(folyt. köv.)