Szulejmán Csepregen (4.)

Kicsit hosszúra sikeredik a sztori, de mivel ígértem hogy ma azzal foglalkozom, mit csinált a nagy szultán 3 napig a Csepreg és Szakony közti sátrában – hát lássuk! Azt a kérdést, hogy mi indokolta a háromnapos tartózkodást a végére – vagyis holnapra – hagyom.

Hol lehetett az a “paradicsomhoz hasonló szépségű” mező, amelyen Ibrahim nagyvezír és a díván (a török államtanács) pasái ünnepélyesen fogadták a “győzelmes zászlókkal” közeledő uralkodót? Nagy csinnadratta lehetett! Ne feledjük, hogy az európai fúvószene gyökerei is valahol a török tábori zenekaroknál keresendők. Az első bécsi rézfúvósok hangszerei is még az 1683-as török ostrom idején, a felmentő sereggel vívott kahlenbergi csata után elmenekült törökök táborából származtak. De térjünk vissza 1532-höz.

Ami biztos, hogy a szultáni hadinaplóban Szakony neve szerepel táborhelyként. Megnézve a lehetséges térképeket és mérlegelve a tábor s azon belül a szultáni sátor elhelyezésénél szükségszerűen figyelembe veendő szempontokat, a Dzselálzáde Musztafának tetsző “mező”, leginkább a Répce-folyó zöldellő, helyenként fűzfákkal tarkított rétje, a még az újkorban is lófuttatónak használt Tilos-gyep lehetett. Nem a mai beépült terület, hanem az attól Szakony felé eső rész.

Gondolom, a török “kapcsolattartó” rákérdezett Nádasdy itteni gazdatisztjére, hogy hol állítsuk fel a padisah sátrát? A derék jószágkormányzó pedig magától értetődően a Répce-menti rétet javasolta. Kérdezhetnénk, miért nem szállt meg Szulejmán a főtéri Nádasdy-kastélyban, amely már akkor is állt – igaz teljesen másképpen nézett ki, mint ma? Azért, mert rendelkezésére állt saját, hatalmas, komfortos utazó-sátra.

Zárójelben jegyzem meg, hogy 1526-ban II. Lajos magyar király is először a pécsi püspök mohácsi kastélyában éjszakázott. Ám mihelyst megérkezett Budáról hajón a kényelmes királyi sátor, máris abba költözött át.

Tehát a “paradicsomhoz hasonló szépségű mező” leginkább  a csepregi Tilos-gyep, illetve annak Szakony felé eső folytatása lehetett:

szakonyi mező 2

Északabbra már egy ártéri erdőfoltot mutat az 1845-ös, meg a legkorábbi 1784-es térkép is. Tehát attól délre van csak akkora szabad térség, ahol fel lehetett állítani a szultán és közvetlen kísérete, valamint elit testőrsége sátrait.

Persze nem arról van szó, hogy az egész százezres török had három napig itt pihent volna, dehogy. Folyamatosan vonultak a lovas, gyalogos és tüzér alakulatok, végeláthatatlan oszlopokban a sátrakat és a muníciót szállító szekerek, minden járható utat igénybe véve Sopronon keresztül, Bécs irányába. Holnap ott folytatjuk, hogy “Sopronon keresztül”…

Reklámok

Szulejmán Csepregen (4.)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Meghatározásod egy helyen sántít szerintem. AZ 1965-ös árvíz előtt a mai ” Ásásnak nevezett és az “öreg” Répce közt – s közte még egy mellékággal még nagyapám elmondása szerint is ingoványos, mocsaras terület volt, ahová minden évben szinte kiöntött a folyó. A háború utáni földosztáskor is a legszegényebb és legkevesebb befolyással rendelkező emberek kapták azokat a földeket. Teljesen vízmentes csak az 1965 utáni árvízrendezések következtében lett az a terület.Nehéz elképzelni, hogy 1532-ben az egy paradicsomi szépségű mező volt. Nekem továbbra is az a véleményem, az a török szultáni tábor Szakony Gyalóka felé eső részén lehetett, közelebb a Répcevis-Zsira országúthoz, mint a Csepreg- Tormásliget országúthoz. Azt nem vitatom, hogy testőrségével, lovas hadoszlopokkal a szultán személyesen városunkon mehetett keresztül, de a főserege vele a gyalogos hadoszlopokkal tuti, hogy nem. Teljesen logikátlan, hogy 30-án vagy 10 kilométeres kitérőt tesz, másnap meg úgy siet Sopronba, hogy majd szétszakad. Itt valami nem stimmel. S mindezt úgy, hogy baráti földön halad, idegen katonaság által közelről sem veszélyeztetve, hisz több 100 kilométeres körzetben minden épkézláb katona Bécs védelmére volt rendelve!

    Válasz
  2. Most van egy kis szabad időm válaszolni. A terület augusztus végén, szeptember elején aligha volt ingoványos. Aligha rendeztek volna a 19. században ugyanott lófuttatásokat. Szántóföldről meg pláne nehéz volna elképzelni, hogy a török krónikás paradicsomi szépségűnek nevezze – nemde?

    Nem egy tábor volt, “hadosztályonként” külön táboroztak s a Kőszeg alóli elvonulást már aug. 28-án délután megkezdték, másnap egész nap indultak meg az új és újabb alakulatok, végül az utolsók csak 30-án 11 órakor távoztak onnan (lásd kőszegi harangozás)… Szulejmán maga egyébként a kőszegi ostrom alatt valószínűleg a mai Nemescsó területén sátorozott – nehogy már zavarják az állandó ágyúzás közeli zajával. Meg az egész nem is érdekelte szerintem.

    Tehát nem kitérőről van szó, hanem az egyik, az ellenség (esetleges Habsburg csapatok) felől védettebb úton haladt s lehet hogy Nádasdy csepregi birtokán volt nagyobb élelmiszer és lótakarmány is felhalmozva “török testvéreink” számára. Már talán akkor működhettek ugyanis a szentkirályi, meggyesi, tormási majorok magtárakkal, nagy szénakazlakkal.
    Sopronba nem “loholt”, hanem Sopron város hódoló követei érkezhettek meg a csepregi/szakonyi táborba a megfelelő ajándékokkal felszerelkezve. Tehát amíg Szulejmán és Ibrahim a Répce mentén nemzetközi politikát műveltek, meg a további hadjáratot szervezték, a különböző pasák hadosztályai folyamatosan meneteltek előre. Az előhad könnyűlovas felderítői pedig már Bécs környékén is jártak s hozták a híreket a “főhadiszállásra”. Utóbbi mindig a előrenyomuló sereg mögött, nem a direkt frontvonalban szokott elhelyezkedni.

    Válasz
  3. Két dolgot szeretnék figyelmetekbe ajánlani. Abban az időben jóval nagyobb rétek (és ártéri erdők) lehettek a kacskaringós és nem Ásás-mélységű folyócskánk mellett, mint amit az évszázadokkal későbbi térképek ábrázolnak.
    A másik az időjárás, amiről a szultáni naplóból kapunk információkat: nagyon esős augusztus volt, ami – a kőszegiek és az ott levő csepregiek szerencséjére – nehezítette az ostromlók dolgát. Persze a továbbindulásra már az árterületről is levonulhatott az esetleges árvíz, s gyönyörűen zöldellt minden az emberek és az állatok nagy örömére.

    Válasz
  4. Szántó csak az árvízi rendezések után lett a terület, előtte rét-és legelőként funkcionált, amikor nem volt éppen víz alatt. Köszönöm Sági Úr eszmefuttatását, ez is azt feltételezi, hogy hiába volt akkor augusztus, bizony pangóvizek, netán elöntések lehettek azon a területen. Szerintem az vinne közelebb a probléma megoldásához, ha mondjuk lehetne tudni, a Falumúzeumba honnét kerültek be török kori emlékek, tárgyak. Megtalálóik hol leltek rájuk a határban.Ha erről létezne mondjuk feljegyzés. Netán valakinek van-e valami információja róla, hol fordít ki az eke szántás közben török kori emlékeket, amiről esetleg nem is tudják, hogy az. S az bizonyságul szolgálhatna ahhoz, hogy merre is vonult akkor a határban a török had, netán hol táborozott. Arra gondoltam, feltevéseidet régészként netán ilyen tárgyi maradványokra alapozhatod!

    Válasz
  5. A korszakba tartozó leletek eddig csak a Fő-tér és a Nádasdy utca területéről ismertek (az utóbbi pont “passzol”, mármint a neve alapján.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s