Glamocs-Belgrád

A mai Bosznia délnyugati részén található glamocsi vár 1357-ben tűnik fel okleveles adatainkban (Dlamuch formában), mint a Horvatinicsek egyik vára. Kései adatok szerint először Bosznia török meghódításakor, 1463-ban kerülhetett oszmán fennhatóság alá, de ekkor még magyar (horvát) oldalról visszafoglalták s egy ideig a jajcai bánok fennhatósága alatt magyar végvár lehetett. 1500 táján azonban végleg török kézre jutott. Az 1503-as béke Belgrad, az 1519-es pedig Beograd formában sorolja fel a török végvárak között.

Glamocs 2016

A Belgrád név alapján feltételezhető ősi eredete. Az egész tágabb környék, Glamočko polje – egy régi zsupa központja volt. Alighanem csak egy alapos régészeti kutatás adhatna választ a vár régmúltjával kapcsolatos kérdésekre. Husref Redžić könyvében a vár alaprajza hibás tájolással szerepel. Valójában a hengeres torony a vár dél-délnyugati szélén van:

Glamocs hibás tájolás

A vár magasabban fekszik a kisország legmagasabb pontjánál, terepi elhelyezkedése (1038 m magassági pontnál):

Glamocs és Medvedgrad

Megjegyzem, a várostól délnyugatra, a hegyek között van egy további középkori várrom is: Medvedgrad.

Reklámok

Belgrád Vinodolban

Sorban a harmadik horvátországi -grád a mai témánk, a ‘fehérvár’ jelentésű Modrus-Fiume megyei, vinodoli Belgrád – másik nevén Grizsán vára. A ‘borvölgy’ (valami ilyesmit jelent a Vinodol) legrégebbinek tűnő vára a terület korai központja lehetett. Egy a környékre ragyogó kilátást biztosító sziklára épült, közvetlenül a  római eredetű ősi főút (ma már csak helyi út) mellett. A vár még a 18. században is tető alatt volt, a külső várban két házat laktak:

Grizsán 1

Nem találtam arra nézve adatot, hogy mikor következett be az a hegyomlás, ami napjainkra eltüntette, a mélybe szakította a várrom egy részét:

Grizsán

A vár ismert története során szinte végig a Frangepánoké volt. 1572-1691 között pedig egy a két család közti kölcsönös örökösödési szerződés alapján a Zrínyieké lett. Miután a költő-hadvezér Zrínyi Miklós fia, Ádám életét vesztette az 1691-es török ellenes szalánkeméni csatában, birtokai a kincstárra szálltak. Még 1754-ben is volt porkolábja.

A vár első említése ugyan csak 1449-ből ismert, azonban története nyilvánvalóan az óhorvát korba (600-1100) nyúlhat vissza. Különösen érdekes kérdés, hogy a Belgrád név vajon mivel magyarázható? A régi, tengermelléki Horvátország egyik fővárosát is Belgrádnak – magyarul Tengerfehérvárnak – hívták (ma Biograd). További két Belgrádot ismerünk még a közelben. Az egyik a mai boszniai Glamocs, a másik pedig a szintén boszniai, Verbász-menti Pruszác régi neve.

Elméletileg az avar vagy az annak örökébe lépő bolgár birodalom lehet a -grádok magyarázata. Hacsak nem egy eredeti szláv szisztémáról nincsen szó? Utóbbinak azonban ellentmond, hogy olyan területen is vannak grádok, ahol sosem éltek szlávok! Lásd Székesfehérvár – Belgrád, vagy Dnyeszterfehérvár – Akkerman (ma ukránul Bilhorod Dnistrovs’kij).

Sztarigrád a tengerparton

Ha Novigrádot ‘újvárnak’ magyarítjuk, akkor a horvát Starigrad ‘óvár’ értelmű. Hogy aztán ezek a nevek egymáshoz képest értendők-e, azt nem tudjuk. Mindez csak arról jutott eszembe, hogy Sztarigrád vára vajon milyen régi eredetű lehet?

Amikor felbukkan forrásainkban, már a Frangepánoké volt. Osztozkodásukkor, 1449-ben Mártonnak jutott. A Frangepánoktól később Mátyás elvette és királyi végvár lett a zenggi kapitányok fennhatósága alatt (1491-1525). Még később, 1640-ben újra a Frangepánok birtokai között szerepelt a tengerparti sziklára épült vár.

Szatanek József felmérése 2009-ből:

Sztarigrád

Sztarigrád a horvát Podgorja zsupa területén áll, melyet 1071-ben IV. Kresimir Péter óhorvát király az arbei (horvát: Rab) püspököknek adományozott. Ezt 1111-ben Könyves Kálmán magyar (horvát) király megerősítette. Hogy ebben a régi korban állt-e már a vár, nem tudjuk. Mindenesetre gyanús körülmény, hogy a közelében ugyanúgy egy templom állt, mint a lika Novigrád esetében is. Egyrészt úgy tűnik, hogy a horvát zsupáni várak esetében is gyakorlat volt a vár közelében épült templom. Másrészt pedig a helynévképződés szabályai szerint aligha hívnák Sztarigrádnak, ha nem lenne nagyon régi! További, messze vezető kérdés úgy általában a horvátországi -grádok megléte is.

A vár és az egykori Szent Jakab templom az első katonai felmérés térképén:

Sztarigrád 1 Copy

Novigrád Likában

Az újkori Lika-Korbava vármegyében található Lički Novi várából mára csak domborzati maradványok érzékelhetők, pedig a törökök 1689-es kiűzése után -egy ideig – még jelentős várrom volt. 1700 táján készült régi felmérése:

Novigrád (Lika) 1700

A Frangepánoké osztozkodásakor, 1449-ben Duimnak jutott (Novum Castrum), aki 1453-ban királyi adományt is szerzett rá. Később, ismeretlen időpontban Korbáviai Jánosé lett. A Zrínyiekkel kötött kölcsönös örökösödési szerződés idején az övé volt(1509).

A vár története azonban sokkal régebbi időre nyúlhat vissza, annak ellenére is, hogy a neve ‘Újvár’ jelentésű! Már 1163-ban, III. István oklevelében felsorolják, mint parochiát (utóbbi kifejezés itt ‘megye’  – horvát ‘zsupa’ – értelemben szerepel). 1185-ben, amikor egy spalatói (szpliti) zsinaton megvonták a zenggi és az akkor alapított új korbáviai egyházmegyék közti határt, Lika területét ketté osztották s a déli rész Novigrád központtal a korbáviai püspökséghez került. Érdekes jelenség, hogy a vár melletti magaslaton patkóíves szentélyű, talán Árpád-kori (vagy még régebbi?) templom is állt:

Novigrád x

Ne feledjük, ez a terület csak 1091-ben, Szent László hódításának következtében került a magyar királyok fennhatósága alá. Tehát, ha a templom még ez előtt épült, akkor akár az óhorvát királyság idejéből is származhat.

A vár és a templom helye (617-es pont) térképen:

Novigrád L1

A vár területe a templom helyéről fotózva:

Novigrád L

Rakovnik, azaz Lokavec

Néha előfordul, hogy egy várrom történetéről nem tudunk semmit. Ezzel együtt pedig vannak olyan okleveles adatainkban említett várak, melyeket nem tudunk a térképre rakni.

A helyzet azért nem reménytelen utóbbi esetben, mert az egy dokumentumban felsorolt várak sorrendje általában nem véletlenszerű. Így volt ez a Korbáviaiak és a Zrínyiek között 1509-ben kötött kölcsönös örökösödési szerződés esetében is. Ebben a Hotucsa és Odorja megyékben lévő várak felsorolásában Gracsác (Gradecz) és Zvonigrád közt sorolják fel Lokavecet. Utóbbi tehát – ennek alapján – leginkább a mai Rakovnik rommal azonosítható.

Ezen az egy adaton kívül semmit sem tudunk a vár régebbi múltjáról. Hogy mikor került a Korbáviaiak birtokába, nem tudjuk. A szomszédos Zvonigrád történetéből sejthetően ugyanis aligha tartozott eredeti, ősi birtokaik közé. Hogy 1509-nél korábbi említésünk nincs róla, a puszta véletlennel magyarázható. Formai alapon Árpád-kori eredetű lehet.

A térkép közepén látható Gradina (magyarul: várrom):

Rakovnik 1

Szatanek József által készített alaprajza:

Rakovnik

(Megjegyzem, horvát kutatók s a nyomukban kezdetben mi is ezt a várat egészen másutt, a jelenlegi Ričice határában keresték, kerestük. Mint ebből a példából is tudjuk, semmit sem lehet ott megtalálni, ahol az nincs. Így természetesen elesik az az ötlet is, hogy a ma Rakovnik néven ismert várat 1527, a környék elfoglalása után a törökök építették volna. )

Rakovnik 1

Zvonigrád

Az 1918 előtti Magyarország legdélibb fekvésű várromja az újkori Lika-Korbava vármegye és Dalmácia határán lévő Zvonigrád. Szláv területeken több hasonló nevűt ismerünk, például Galícia (a középkori Halics) egyik fejedelmi központja volt Zvenyigorod. A név jelentése: ‘harangozó vár’. Fogalmunk sincsen, mikor épült, de valamikor régen. Ugyanis már 1220-ban egy bizonyos Buisen, az eretnekek pártfogója is zvonigrádi volt (“Buisenus in Suonigrado fautor haereticorum”)! A Vas megyei Egervár kapcsán említett Geregye nembeli Pál vele küzdött meg egy szigeten ifjú korában az 1220-as évek elején, amikor IV. Béla ifjabb királyként kormányozta Horvátországot. Buisen (Boyzen, Visen) egyébként a későbbi Zrínyiek egyik őse volt.

Egy biztos, a vár mindig is Odorje zsupa (megye) központi várának számított. Az Anjou-korban 1363-1377 körül említik, mint a horvát-dalmát bánsághoz tartozó királyi várat. Zsigmond 1408-ban Nelipcsics János cetinai zsupánnak adta, aki névleg haláláig (1434) birtokolta. Ténylegesen azonban 1413-ban, leánya hozományaként Korbáviai Károlyé lett Odorje megyével együtt, akinek utódaié volt később is. A törökök 1527-ben tőlük foglalták el.

A vár fekvése Palánka község mellett, a Zermanja partján emelkedő magaslaton:

Zvonigrád 1

A vár visszafoglalást követő alaprajza 1699-ből. Készítője Luigi Ferdinando Marsigli gróf:

Zvonigrád 1701 b

A várrom Szatanek József által készített felmérése (2010):

Zvonigrád 1

Perusics vagy Virhovina

A tiszakálmáni, 1876-os reform szerint megszervezett Lika-Korbava megye több középkori horvát megye területét foglalta magába. Ezek egyike Busán volt, a szorosan vett Lika és az Otocsác környéki Gecske (horvátul Gacka) között. Területe nagyjából az újkori perusicsi járáséhoz hasonló volt.

Megjegyzem, tudtommal még nem készült a középkori Horvátországot megyék szerinti bontásban, részletesen ábrázoló térkép! Engel Pál jóvoltából Szlavóniáról rendelkezünk ilyennel, de a középkori Horvát Királyság és Bosznia történelmi földrajza csak jóval hézagosabban ismert.

A címben arra utaltam, hogy eredetileg Virhovina névre hallgathatott a vár, mert mai nevét kölcsönző tulajdonosainak, a Perusicsoknak csak 1495-ben adta örökbe Frangepán János (castrum in Wyrhowina Bwsanensi). Magán adomány volt tehát! A fejedelmi méretű vagyonnal rendelkező kiskirály éppen úgy jutalmazta a birtokos nemest, mint egy uralkodó.

Perusics 1527-1689 között, a környék többi várával együtt oszmán uralom alatt állt. A frissen felszabadult vár 1691-ben, a Glavinics Sebestyén zengg-modrusi püspök által felvett vizitáció szerint, még jó karban volt.

A vár kerek alaprajzú öregtornya:

Perusics 2

A térképen látható, hogy egy Kanizsa (horvát betűkkel írva: Kaniža) nevű kis település fölött találjuk a romot:

Perusics tp1

Megjegyzem, a Kanizsa, Kenese helynevek a fejedelemasszony (később királyné) birtoklására utalnak. Az 1091 előtti tirpimirovicsi Horvátország északi részét, Gecske, Lika, Korbava zsupák vidékét a bán kormányozta. Ezt a méltóságnevet avar eredetűnek tartják s fő forrásunk, Bíborbanszületett Konstantin császár műve szerint avarok még 950 körül is éltek Horvátországban. Éppenséggel Perusics környékén is számolhatunk velük. A Kanizsa helynevek a ‘kán’ méltóságnév női párját képezik, tehát sehogyan sem lehetnek szlávok. Avar vagy bolgár eredetűek!

(viszont egy blogbejegyzés nem terjedhet ki a történelem összes ágas-bogas kérdésének a tisztázására)