Gigantikus bűncselekmény

Így vasárnap reggel a napi hírek kapcsán, de azokon felülemelkedve előjön az ember történészi vénája. A 9 hét múlva sorra kerülő helyi választás kapcsán lehetséges-e szigetként viselkedni Csepregen? Mintha nem volna környezet, külvilág, magyar állam által kezelt brüsszeli pénzcsap stb.? Van-e jogállamiság, bízhatunk-e az emberi civilizációban? Vagy akkor kiben? Kim Dzsong Un magyar megfelelőjében? Esetleg helyi alkirályainak az alfele körül célszerű sündörögnie annak, aki “fejlesztési pénzekhez” akarja juttatni Csepreget?

naponta kilopják

Megy a napi etetés, terelés sajnos. Kérdés, az emberek látják e az orruk elé tett fától az erdőt? Egyesek biztosan. Csak az a kérdés, az egyesek elegen vagyunk-e?

Csepreg sorsa önmagában, a világból kiszakítva nem fordulhat jobbra. Természetesen még az afgánok sorsától sem függetleníthető – nemhogy a törökökétől, vagy az albánokétól. Meg sorolhatnám a bajorokat, az íreket, az ukránokat, a szingalézeket…

A cím pedig arról jutott eszembe, hogy néha talán nem jó szavakat használunk bizonyos jelenségekre, történésekre. Ha például Magyarország jelenlegi vezetőit tolvajnak, rablónak, csalónak, hazugnak nevezzük az önmagában igaz ugyan, de nem fejezi ki a valóságot. Ha történelmi méretekben nézzük, akkor itt egy gigantikus bűncselekmény zajlik, melynek mi vagyunk az áldozatai.

A bűncselekményen az alkotmányos rend megdöntését, a többpártrendszerű, szabad választásokon alapuló, nyugati típusú politikai rendszer, a polgári társadalom esélyének felszámolását értem.  Mondhatnám az önkormányzatiság lényegi felszámolását, kiüresítését is. Az a tény hogy sok-sok milliárdok hogyan veszítették és veszítik el naponta közvagyon jellegüket, a bűncselekmény sorozat anyagi, vagyon elleni része. Ki emlékszik már például a magánnyugdíj megtakarításokra? Vagy arra az ígéretre, hogy záros időn belül jóváírják azokat egyéni számlákon?

Kardinális kérdés, hogy bűnözőkkel van-e közös értékrendünk, lehet-e velük együttműködni? Szerintem nem lehet. Gátlástalan bűnözőkkel szemben a becsületes, egyenes emberek demokratikus megválasztása segíthet. Nem nagyot, kicsit – de most pillanatnyilag ennyire van esély. A többit majd a szerencse vagy a balsors megoldja.

Végülis csak a szerencse hozta el a Nyugathoz csatlakozásunk esélyét negyed százada. Nem megdolgoztunk érte, egy frászt! Nem is valamiféle jutalomként nyertük!

Az meg a mi közös balsorsunk, hogy eddig nem tudtunk élni vele. Sosem késő azonban elkezdeni a jó ügyek melletti fellépést. Én elszántam rá magam, mert egyenes és erkölcsös ember vagyok – ezért mást nem is tehetek s természetesen nem azonosítom a hazámat azokkal a bűnözőkkel, akik a megtévesztett nép egy részének szavazatai által, becsapott és elvakított, megbolondított híveik zászlólengetése és tapsa közepette  a balsorsunk legmélyebb bugyraiba taszították Magyarországot.

Egyenes, becsületes, nyíltan és bátran beszélő és cselekvő emberek kellenek Csepreg önkormányzatába is. Nem szavazógépekre és nem nyaloncokra, vagy helyezkedőkre van szükség! Képmutatók emberek, meg a saját maguk vagy megbízójuk érdekét képviselők sem kellenének.

Nem lesz könnyű ilyen embereket találni, de biztosan vannak. Most már csak meg kell győzni őket, hogy tegyenek is végre valamit Csepregért, ne csak azt mondják, hogy úgyis reménytelen. Végülis rólunk, a mi életünkről, a lakóhelyünkről, a hétköznapi világunkról van szó.

Mához 9 hétre döntünk. Jól vagy rosszul? Rajtunk múlik!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s