Nagyszarva

Az 1904-ben megjelent Borovszky-monográfia szerint a Sárkány család négyszögű, emeletes kastélya körül még látszódtak a vizesárok és védőművek nyomai. 1521-ben II. Lajos király és Mária királyné nászútjuk alkalmával megfordultak az itteni várkastélyban, amikor – az utóbb a mohácsi csatában életét vesztő – Sárkány Ambrus későbbi országbíró fényes ebéddel vendégelte meg az egész násznépet.

A régi várkastély kert felől való homlokzatát jelenleg az Illésházy család címere díszíti. Az ott látható és 1570-ből való latin felirat szerint Illésházy István, Liptó vármegye főispánja építtette fel II. Miksa császár idejében. Ez úgy értendő, hogy akkor építtette újjá a régi várkastélyt.

A csallóközi – szlovákul Rohovce névre hallgató – község kastélyának Mária Terézia korabeli alaprajza 1779-ből:

nagyszarva-1779

A főépület körül érdekes az akkoriban működő komplett gazdasági rendeltetésű épületegyüttes (magtárak, csűrök, istállók, a személyzet lakásai) elrendezése is:

nagyszarva-komplex-1779

Reklámok

Szárazpatak

Nagyszombat (szlovákul: Trnava) közelében, a Parna-patak mentén található az 1887-ig magyarul Szuhának hívott egykori mezőváros. A szláv eredetű nevet Tisza Kálmán idején magyarosították az elég logikátlanul hangzó alakra. A település mai szlovák neve: Suchá nad Parnou.

Johann Le Dentu 1630-as években készült metszete az itteni – még reneszánsz formájú – Pálffy-kastélyt és környezetét ábrázolja:

szarazpatak

Felhívnám a figyelmet arra az érdekességre, hogy a kastély kertjét is kis védőtornyokkal tagolt fal övezte. Később az eredetileg kisebb alapterületű, háromszintes kastélyt jelentősen átépítették és egy nagy négy saroktornyos, zárt udvaros alacsonyabb épület alakult ki:

szarazpatak-kat

Az északkeleti saroktorony körüli rész előzménye lehetett a kisebb reneszánsz kastély toronyszerű épülete.

Megkezdődött a munka

Szokatlanul korai kezdéssel, tegnap 14 órakor indult meg a munka a szeptember 25-i időközi választáson megválasztott összetételű képviselő-testület első rendes ülésén. Magam – szokás szerint – csak a polgármesteri beszámoló végéig voltam jelen, az ülés első félórájáról szereztem némi benyomást.

A tanácskozás a szokott második emeleti tanácsterem közepén kialakított ideiglenes helyen folyt. Nem csak a munka tölti ki a rendelkezésre álló időt, hanem a tanácskozó asztal körül sem maradt üres hely…

A polgármester – szokása szerint –  a képviselőket felülmúló létszámú asszisztenciával jelent meg. Egy számomra ismeretlen hölgy volt köztük, ahogy utóbb hallottam egy új munkatárs, akit elfelejtettek személy szerint bemutatni a képviselőknek.

Ugyanígy elfelejtődött (?) augusztusban Fillinger Lajos Csepreg Kultúrájáért díjának átadása, melyet most az ülés elején pótolt a polgármester.

fillinger-lajos

Ezúton is gratulálunk a Trió TV nyugalmazott szerkesztőjének, a fúvószenekar oszlopos tagjának!

Azt kell mondjam, az első lépések kulturáltan, normálisan indultak. Varga Dániel képviselő kezdeményezte az Eperjesy-gyűjtemény régóta megfeneklett ügyének kimozdítását a holtpontról, amit vita nélkül fel is vettek a napirendre. (Pozitívumként jegyzem meg, hogy éppen őt – az egyetlen “ellenzéki” képviselőt kérte fel a jegyzőkönyv hitelesítőjének Vlasich Krisztián polgármester – respect!)

Szintén előremutató volt, hogy az eddigi “szokásjogot” tudomásul vette az új testület és a napirendek tárgyalása előtt intézett ugyanő kérdést a polgármesterhez a Nádasdy utcai fekvőrendőrök ügyében. Erre kimerítő és szerintem normális választ kapott! Amíg ott voltam, nyoma sem volt a polgármester előző testület idején megszokott arrogáns stílusának!

Reméljük ezek után, hogy a novemberi ülésen végrehajtják a helyi alaptörvény (SzMSz) néhány lakosság- és nyilvánosságbarát, a döntések nyomon követhetőséget szolgáló változtatását is. Például rögzítik, hogy a képviselői kérdések és interpellációk helye hivatalosan is a napirendek megtárgyalása előtt van (ahogyan az a gyakorlatban mindig is volt).

A legfontosabb volna valamilyen formában megteremteni a lakossági tájékoztatást, mert az most egyelőre sajnos hiányzik. Amíg más nincsen, tán elegendő volna egy-egy írásos közlemény arról, hogy milyen fontosabb döntéseket hozott a testület az adott ülésen?

Magyarfalu francia sánca

Napoleon hadserege két ízben is pozíciókat foglalt Magyarország korabeli nyugati határainál. Először 1805-ben, az austerlitzi csata körüli hetekben, másodjára pedig 1809-ben. Utóbbi év az utolsó magyar nemesi felkelés győri vesztes csatájáról ismert inkább. A francia és az az osztrák főerők döntő csatájára azonban július 5-6-án, a Bécstől északkeletre eső Wagram mellett került sor.

Olvastam valahol, hogy az ágyúzást még a légvonalban 120 km-re eső, Celldömölk melletti Sághegyen is hallották. A francia győzelem után, de még a schönbrunni békeszerződés október 14-i aláírása előtt készülhetett a Morva-folyó  Angern és Magyarfalu (Záhorská Ves) közti átkelőhelyének balparti hídfőjét (Tèt du Pont) védő sánc:

magyarfalu-1809

Később a területre egy cukorgyár épült. Ahogy a mai műholdképeket elnézem, jelenleg már semmi látható felszíni nyoma sincs az 1809-es francia erődítésnek.

magyarfalu-tp1

Szekcső várai

Dunaszekcső legkésőbb a kelta-kortól fontos központnak számított. A római-korban Lugio nevű erőd védte az itteni limes-szakaszt. Helyét a Duna egészen napjainkig “fogyasztja”, legutóbb pár éve szakadt belőle a Dunába egy darab.

Középkori birtokosai 1339 – egy birtokcsere után – a hírhedt Kőszegiek egyik ágának tagjai, a “szekcsői Hercegek” voltak! Már a kialakuló családnév is sokat mondó.

Az oszmán hódítást követően török közigazgatási központ, szandzsák-székhely lett. Mint ilyent látogatta meg egy diplomáciai követség tagjaként 1663-ban Heinrich Ottendorf Habsburg-kém. Az általa készített vázlaton három várat is látunk:

dunaszekcso-of

Jobbra, a mai településközpont helyén egy négysarokbástyás török palánkvárat (a-jellel). A két Duna-parti hegyen pedig egy nagyobb romot (c-jellel) és mellette egy kisebb várat (d-jellel). A nagyobb romról azt írja Ottendorf, hogy az leginkább kolostor lehetett. Valóban tudunk Szekcsőn egy a Hercegek által alapított középkosi domonkosrendi kolostorról, amely 1541-ben a török foglaláskor pusztult el. Ha jó Ottendorf javaslata, akkor a rendház a római tábor területén állt. Helyileg ezzel nem azonos a kisebb vár, mely a középkorban épülhetett, viszont a 16-17. századi török igényeket már nem elégítette ki. Utóbbiak miatt épülhetett a másutt is ismert négyszögletes palánkvár.

A helyszín mai térképe:

dunaszekcso-tp1

Dézna vagy Desznye

A Fehér-Körös jobb oldali mellékvize a Déznai-patak. Desznye formában, szláv nyelveken jobb oldalit jelent. Forrásai közelében, ismeretlen időben épült Dézna vára. A történelmi Zaránd megye keleti részén, a Béli-hegységben található.

Királyi várnagyának említéséből, 1318-ban értesülünk a meglétéről. Engel Pál rekonstrukciója szerint az előző évi harcok során foglalhatták el a királypárti csapatok a nekik oligarchaként ellenálló Igmánd nembeli Miklóstól a szintén megyebeli Pankotával együtt. Miklós apja Lőrinc vajda volt, aki nem tudjuk pontosan mely években kormányozta Erdélyt (egy ismert Lőrinc vajdát Engel a Kán nemzetségbe sorolt). Egy biztos, a Veszprém megyei Essegvárat is birtokló família a korabeli arisztokrácia köreibe tartozhatott. Nyilván ez magyarázza 1310-es évekbeli király ellenes fellépésüket is.

A lázadóktól elkobzott vár 1387-ig királyi birtokban volt, akkor Zsigmond a Losonciaknak adományozta. Ők egészen a török hódításig, 1574-ig tartották a kezükben az uradalmat. Az erdélyiek 1595-ben visszafoglalták a várat és 1658-ig az a fejedelemséghez tartozott.

A vár (Cetatea Dezna) térképi elhelyezkedése:

dezna-tp1

A romok alaprajza:

dezna

Felsőbük-Várhely

Wagner Mihály mérnök 1831-ben, a Répce-völgyéről készült felmérése a mai Bük északnyugati részét jelentő felsőbüki határrészben kis négyszögletes – vagy ovális – alaprajzú objektumot jelez, Várhely megírással:

felsobuk-1831

Megjegyzem egyik katonai felmérés sem jelzi a helyet és mára olyan mértékben elszántották, hogy nemhogy felszíni nyomai nem érzékelhetőek, de eddig légi felvételeken sem sikerült azonosítanunk. Azért ne adjuk fel! Mint tudjuk, a légi érzékeléshez szerencse is kell. Ugyanarról a helyről 10 képen semmit sem látunk, de egy jókor készült 11. fotón akár elénk is tűnhet az egykori várárok nyoma.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy tegnap mutatták be a nyilvánosságnak Bük monográfiáját, melyben én írtam meg a város és közvetlen környéke 1526 előtti történetét.