Árpád sírjának helye

Többedszer írok a témáról. Akit érdekelnek a részletek, a blog belső keresőjével könnyen megtalálja előző írásaimat. Mindezt csak azért jegyzem meg, mert nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni.

Ami miatt újra előveszem az ügyet, két dolog. Egyrészt a megfejtési kísérletem közzététele óta eltelt 12 évben semmi sem történt. Másrészt egy apró lépéssel talán megint közelebb kerülünk a megfejtéshez. Arra gondolok, hogy egyre több jó légifelvétel és egyre pontosabban georeferált régi térkép áll a rendelkezésünkre.

Az alapvető kérdés, az 1480-ban Mátyás király által alapított fehéregyházi pálos kolostor közelében, Árpád sírja fölé épült régi templom pontos helyének a meghatározása.

Nos, pár méteres hibahatárral az eredmény. A régi Perényi út 19/b. számú telek hátsó része:

perenyi-ut-19b

A bekarikázott épület már 1944-ben is létezett:

perenyi-ut-19b-1944

Nem gondolom persze, hogy építésekor előkerült volna bármi is. Bár az nem kizárt, hogy a régi templom kiszedett (?) alapfalainak a helyét érinthette. Mindazonáltal a Kárpát-medencét meghódító nagyfejedelem sírja valahol ott, egy 20 m sugarú körön belül lehet.

(Örülnék neki, ha a ház tulajdonosai valahogyan felvennék velem – vagy a területileg illetékes Budapesti Történeti Múzeummal a kapcsolatot.)

Reklámok

Taksony sírja: mi lett vele?

Miután előző bejegyzésünkben tisztáztam az 1811 előtt lebontott taksonyi öreg templom helyét, felmerül a címben szereplő kérdés. Rövid válasz: tudtunkkal semmi. Kicsit bővebben:

Sajnos olyan térképünk, vagy rajzunk nem maradt fenn, amelyik közelebbi részletet közölne az épületről. Pontosabban régi egyházlátogatási jegyzőkönyvek elárulnak egy s mást, de ezek a tárgy szempontjából indifferensek. Például megtudjuk, hogy utoljára 1791-ben javították s – ami szintén nem meglepő – körülötte temető volt.

Utóbbi tény megint csak arra utal, hogy a két “fejedelmi” sír, Taksony nagyfejedelem és Levente hercegé nem a templom mellett, hanem konkrétan alatta lehetett. Aligha vegyültek ugyanis a sima alattvalókkal. Meg még egy másik adatunk is van, ami Taksony nagyapjáról, Árpádról árulja el, hogy az ő sírja fölé is egy templomot építettek.

Egy magyar fejedelmi szablya, melyet utóbb a német-római császárok koronázási kellékeként használtak:

attila-kard

Konkétan mik az esélyei annak, hogy még ma is a földben vannak a tudományos szempontból óriási jelentőségű sírok? Nem 100 %, de 50 %-nál jóval nagyobb!

Miért gondolom ezt? Az Árpád-korban egészen valószínűtlen, hogy bárki a kirablásukra gondolhatott volna (hacsak 1241-42-ben a mongolok nem). Később sem igazán. Hiszen a falu működő plébániatemploma volt, állandó figyelem és felügyelet alatt. Nem volt ez másképpen az 1541-1686 közti török uralom idején sem. Lehetséges háborgatás időpontjaként a templom 1804 és 1811 közti lebontása jöhetne szóba. Viszont ha ekkor előkerült volna valami, annak már biztosan nyoma lenne.

További érdekes kérdés, amire csak egy leendő feltárás fog választ adni, hogy milyen módon épült rá egy korábbi sírra a templom? Ráadásul az is felvetődik, hogy miután nagy valószínűséggel megtaláltuk a kérdés megoldásának kulcsát, ugyanez a módszer alkalmas lehet a többi fejedelmek sírjának azonosítására is.

(holnap Árpádéval folytatjuk!)

Taksony sírjának fennmaradása

A “pogány módra” eltemetett Taksony nagyfejedelem (kb. 955-972) sírjával kapcsolatban két alapvető kérdés merül fel. Egyrészt, vajon konkrétan hova temették a róla elnevezett Taksony területén?  Másrészt, miképpen lehetséges hogy háromnegyed évszázad múlva az egyik dédunokáját, Levente herceget mellé tudták temetni?

Noha jelenleg még egyetlen honfoglaló vezér vagy fejedelem sírját sem ismerjük, azért a 10. századi középréteg temetőiről elég alapos ismerettel rendelkezünk. Ezek általában kiemelkedések tetején, a dombok gerincén vannak. Így alighanem Taksonyt is egy Duna-parti domb tetején helyezték örök nyugalomra.

A sírhelyet nyilván megjelölték s lévén az uralkodóház dicső őséről szó, nyilván méltó módon. Ez a korszak európai szokásai szerint később nyilván templomot jelentett. Ne feledjük, már maga Taksony volt az, aki XII. János pápától 963-ban térítőpüspököt kért és kapott!

Ezzel persze nem állítom, hogy már eleve templomba temették – de persze ez sem teljesen kizárt. Ellene szól viszont a krónikás hagyomány.

Inkább az képzelhető el, hogy a már biztosan templomba temetkező fia, Géza nagyfejedelem (972-997) – vagy esetleg az unokája, I. István király (997-1038), emeltetett utólag templomot a sír fölé. Egy biztos, az 1780-as években készült katonai országleírás ezt a 19. század elején lebontott templomot szűkszavúan, mint “Eine alte Kirche” – azaz öreg templomként említi.

A Kirchenberg régi kataszteri térképen, a templom helyét én jelöltem rá:

taksony-kat

A Google Maps műholdképén:

taksony-gm

(folyt.köv.)

Taksony és Levente elfeledett sírjai

A korai magyar történelem és régészet egyik alapvető kérdését vetem ma fel. Megjegyzem, már 2005-ben megírtam. Mivel nem történt azóta sem semmi előrelépés, ismét felvetem.

A Pest megyei Taksony nagyközségről, annak máig ismeretlen legfontosabb régészeti lelőhelyéről van szó. Tudjuk a krónikákból, hogy itt temették el ugyanis pogány módon Taksony nagyfejedelmet (uralkodott: kb. 955-972) és dédunokáját, az 1047 elején elhunyt Levente herceget.

Heltai Gáspár első magyar nyelvű krónika szövege (persze Bonfini, az meg Thuróczy, az meg a Képes Krónika….alapján): “Azonközbe meghala Leventa herceg, és eltemették aszt a Duna elve, a faluban, ahova azelőtt az ő jobb attyát, Toxust eltemették vala scíthiai pogán módra.” – a Duna elve mai nyelven azt jelenti, hogy a Dunán túl.

Később a falu temploma a kiváltságos, exemptus plébániák közé tartozott. Nem a területileg illetékes váci püspök, hanem királyi kápolnaként közvetlenül az ország prímása, az esztergomi érsek alá tartozott.

Nyilván Taksonyt sem csak találomra temették el a róla elnevezett, s két fontos helyet – Pestet és Kalocsát összekötő Duna-balparti úton lévő településen. Az a tény pedig, hogy 75 évvel utóbb Leventét melléje tudták temetni, azt bizonyítja, hogy sírhelyét számon tartották.

Mondjuk mai szemmel ezen nem is csodálkozhatunk. Még jó! Az uralkodó dinasztia egyik őséről, az első király nagyapjáról volt ugyanis szó.

A Képes Krónika illusztrátora az Anjou-korban így képzelte el Taksonyt, pajzsán a turullal:

taksony-kk

(folyt.köv.)

A honti Óvár

A történelmi Hont vármegye újkori székhelyétől, Ipolyságtól (Šahy) keletre található Tesmag (szlovákul: Tešmák) község. A falu északi határában pedig Olvár-puszta. Ez az első katonai felmérésen még Óvár formában olvasható:

tesmag-ovar-1

Az 1940-es évek elején készült térképen Rátok-tető (nem nehéz a névben a várra utaló szlovák hrádokot felismerni):

tesmag-ovar-4

A maihoz közeli állapot (az Uhlisko jelentését sajnos nem ismerem):

tesmag-ovar

Mindenképpen érdekes a hely. Első említése Ohwar formában már 1135-ből származik! Később, 1245-ben Olwar. Nógrádi párjával együtt ezt a mai szemmel fura Olvár – egyesek szerint esetleg szláv méhészekre utaló nevet viseli. A Rátok és az Óvár azonban várra utal…

A nógrádi Óvár

Az Észak-Nógrád, azaz a mai Szlovákia területén lévő magyarlakta Óvár (szlovákul: Olováry) névadó várát még nem ismerjük. Felmerült az is, hogy az oklevelekben Olwar formában leírt helynév esetleg nem is egy régi várral, hanem méhész (szerb-horvát: uljar) foglalkozást űző emberekkel lett volna kapcsolatos.

Ennek azonban ellent mond, hogy már a birtok 1266-os határjárásában felbukkan egy Várpatak helynév. Emellett a második katonai felmérés térképén is szerepel a Várhegy:

ovar

Ugyanez mai térképen:

ovar-tp1

Tudtommal még senki sem járta be!

Dél-Nógrád várairól hamarosan:

nograd-borito

Rókavár

A rókavár köznapi értelme szerint mindenki előtt ismeretes. Tudtommal valós várhelyet nem neveznek így. Más kérdés, hogy például a vasi Tömörd Ilonavár nevű középkori vára belső területének szélén is látunk igazi rókavárakat.

Mégis ideteszem a Vanyarc déli határában térképen jelzett Rókavárat. Természetesen semmi sem kizárt, még az sem, hogy akár itt is lehetett vár:

vanyarc-rokavar-tp

Meg lehet ezt a helyet is nézni!

Sok hasonló kérdéses objektum is szerepelni fog a közeli hetekben megjelenő nógrádi váras könyvben:

nograd-borito