Nagyveleg-Kissánc

Néha egy-kétmondatos adatok is továbbgondolásra érdemes információt tartalmaznak. Így van ez azzal a tudósítással kapcsolatban is, melyet 1864-ben helyiek adtak Pesty Frigyes akadémikus régi helynevekkel kapcsolatos kérdőívére. Minden község megkapta ezt annak idején s a legtöbben részletes, alapos választ adtak rá a múltjukból fennmaradt nevekkel kapcsolatban.

“Az erdő és legelő északnyugati felén a Bogdány lapos keleti részén régi sáncz oromzat, nyugat felé egy kis kerekes sáncz, jelentőségéről olvasni nem lehet.” -írták anno.

Nagyveleg1

Az x-el jelölt Sánc-hegy lesz a “régi sáncz oromzat” – bármit is értsünk ezen a fura megfogalmazáson. A “kis kerekes sáncz” ettől északnyugat felé, a szomszédos Kissánc nevű dombon, halvány nyomok szerint annak is az északi nyúlványa végében kereshető. A “kerekes sáncz” alatt talán egy kerek árkot kell értsünk (már a régiek is keverték ugyanis az árok és sánc fogalmát)?

A műholdképen az Árpád-kori kisméretű várakra emlékeztető, 25 m átmérőjű kerek folt látható. lehet, hogy ez az? Meg kellene nézni:

Nagyveleg-Kissánc 1

Egy bizonyos, a nagyvelegi “sáncok”, azaz várhelyek körül még több a kérdés, mint a válasz. Biztató azonban ez olyan szempontból, hogy még sokáig lesz min dolgozni, ha rendesen meg akarjuk ismerni a Kárpát-medence erődített helyeit.

tamogatas-2016

Nagyveleg-Sánchegy

A Bakony északkeletei lábánál lévő dombvidéken, Fejér megye északnyugati sarkában található Nagyveleg. A falu határában két Sánchegy nevű, egymással szomszédos magaslat is található. A délebbi fekvésű Sánchegyet 1981. május 9-én járta be Skerletz Iván néhai várkutató barátom (1939-1996).

Skerletz Iván 1939-1996

A hegy északi orránál 1 m magas “sáncot” figyelt meg. Azért teszem macskakörömbe a kifejezést, mert azt akkoriban is és még ma is a legtöbb régész pongyola módon használja. Sáncon szerintem olyan fa-föld vagy fa-föld-kő konstrukciójú szerkezetet kell érteni, amely az erődítmény fő védővonalát jelentette. Ennek megfigyelhető formája az árok ellentétét jelentő “földtöltés”.

Ehhez hasonló formailag az árok ásásánál kidobott földből képződő, vizuálisan a sánchoz hasonló domborulat is. Ez utóbbit is sáncnak nevezik sokan, noha nem kellene…

Sajnos magam nem voltam még ezen a helyszínen. Egy várkutató kollégától kaptam pár éve egy Skerletz Iván régi megfigyelését megerősítő vázlatot (kérem, ha olvassa e sorokat, jelezze, hogy ő volt, mert régi email-je sajnos elveszett s csak az elmentett vázlata van meg jelenleg a gépemen).

1-essel jelölve a sáncmaradvány vonala:

Nagyveleg3

A velegi Sánchegyek elhelyezkedése:

Nagyveleg tp2

Az 1883-as kataszteri térképen:

Nagyveleg 1883

(holnap folyt. köv.)

tamogatas-2016

Mészáros István (1939-2017)

Nem igazán tudom még felfogni sem, hogy váratlanul itt hagyott bennünket Csepreg közéletének egyik markáns és a legjobb értelemben vett igazi régi vágású alakítója.

Mészáros István

Elveszítettem egy fontos partnert és atyai jó barátot, akivel nemcsak a múltat, hanem a jelen helyzetet is mindig meg lehetett beszélni.

Nosztalgiával gondolok a verőfényes tavaly szeptemberi napokra, amikor a kertjében kortyolgattuk különféle – a csepregi Rámók-hegyen termett – borait. A legbüszkébb egy vörös csemegeszőlőből, a Néróból készültre volt. Valóban különleges, zamatos és mély ízvilágú bor.

Néró

Már a 80-as években is tanácstag volt s részt vett az első két önkormányzati ciklus munkájában (1990-1998). Négy év kihagyás után, 2002-ben vállalt újra szerepet s mi ketten a 2006-ig tartó ciklusban voltunk csak együtt a hivatalos tanácskozóasztalnál. Az elmúlt tíz évben már csak kívülről figyelte a helyi történéseket, de véleménye, értékítélete mindig fontos és mérvadó volt sokunk számára.

Hiányozni fog az ő józan, de alapvetőn derűs és realista szemlélete, élettapasztalata. Jó lenne bízni benne, hogy a jövőben következő generációk tagjaiban az övéhez hasonló igazi polgári értékrend, józan gondolkodás és a valódi emberség továbbra is jelen lesz!

No, meg a derű és a jókedv! Most éppen nem azokat a napokat éljük, de abban biztos vagyok, hogy mi, akik ismertük, sokat fogjuk ezután is emlegetni és mindig jó érzéssel fogunk gondolni rá.

Mintha csak tovább élne…Isten Veled!

Damásd vára

Ipolydamásd várának eddig ismert alaprajzai azt a benyomást keltették bennem, mintha egy fotómodell hölgyet csak derékig látnánk. Sehogyan sem tűnik kerek egésznek:

Ipolydamásd mrt

Sajnos ismeretlen jelzettel s csak a mellékelt gyenge minőségben áll rendelkezésemre egy 1617-ben készült alaprajz, melyen a már a komplett vár látható:

Ipolydamásd 1617 n

Ehhez egy veduta is tartozik:

Ipolydamásd 1617 veduta n

Das Schloss Damasch In Ungarn A 1617 a felirata s állítólag a bécsi Nationalbibliothekben lelhető fel. Megköszönném, ha valaki megtalálná jobb minőségben!

Damásd az Anjou-királyok egyik kedvelt tartózkodási helye, rezidenciája volt. A törökök 1543-1595 között tartottak benne őrséget, utóbbi évben keresztény kézre került s egészen Érsekújvár 1663-as elestéig abban is maradt. A második török uralom idején vált rommá s már akként ábrázolják a 17. század végi felszabadító háború korának metszetein.

tamogatas-2016

Bussatornya

A mai Alsózellő határába eső régi bussai vár 1552 júliusában, a korszak neves történetírói által megörökített várostrom helyszíne volt. Követve Drégely elestét és megelőzve Eger ostromát került sor a hadi eseményre. Még Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte „Budai Ali basa históriája” című művében.

Bussa 1252 óta volt a Balassák birtoka s a mai Alsózellő (az egykori Kiszellő) határának szomszédos része is őket uralta. Okleveles adataink azonban egyáltalán nem említik a várat. Területén régészeti feltárás során 13-15. századi leletek kerültek elő. Hogy pontosabban mikor épült s ki lehetett az építtetője, nem tudjuk. Előfordulhat az is, hogy már a Balassákat megelőzően is más, korábbi birtokosé volt.

Alsózellő-Bussa

1552. évi ostroma jelzi, hogy még a 16. század közepén is használatban volt. Az 1252-1552 között eltelt kerek három évszázad történeti adatainak, okleveles említéseinek teljes hiánya magyarázható azzal is, hogy folyamatosan  és háborítatlanul ugyanazon birtokos családé volt s a hadi események is elkerülték, egészen Hádim Ali budai pasa nógrádi hadjáratáig.

Az a tény, hogy nem alakult ki körülötte váruradalom, sőt maga a falu is Divény uradalmának keretébe tartozott, a vár építésének viszonylag korai időpontjára enged következtetni. Típusa alapján 12-13. századi eredetűnek tűnik.

Tinódi Sebestyén szerint: Balassa Zsigmond kis palánkja vala Busa tornya. Tercsi Mihály porkoláb, Nagy András, András deák és Szuhai István védték Arszlán bég ellen. Nagy öreg két ágyúval tizenkét golyóbist lőttek a toronyra, melyben a védők meg nem maradhattak.

Forgách Ferenc Busatornya néven említi, mint sövénnyel körülvett kő tornyot. Tercsi Mihály kapitány, Szuhay István és Deák András védték néhány katonával Arszlán fehérvári bég ellen.

Istvánffy Miklós szerint Arszlán bég 300 lovassal és ugyanannyi gyalogossal érkezett Bussa tégla tornyához, Tercsi Mihály, Szuhai István és Nagy András védték Balassa Zsigmond néhány emberével. 2000 további embert hívott segítségül és két ágyút hozatott, de a várat nem adták fel. Végül a torony szétlövése után szabad elvonulás fejében kapituláltak a védők. A tornyot és a sáncot a törökök a földdel egyenlővé tették.

A vár helye a két falu között:

.Bussa tp1

tamogatas-2016

A Turul nemzetség vára?

A történelmi Bihar vármegye északkeleti részén, a Réz-hegységben, a Berettyóba folyó Várvíz-patak mentén helyezkedtek el az Árpád-korban a Turul nemzetség ősi birtokai. Ugyan a krónika szerint már Attila hun király is turulos címert használt volna s köztudott módon az Árpádokat is Turul nemzetségnek nevezték, mégsem tudunk arról, hogy a bihari Turul nembeliek az uralkodóház rokonai lettek volna.

rakamazi turul.jpg

(illusztráció: a rakamazi turulos korong)

Egy biztos azonban, a Várvíz-patak neve egykori várról árulkodik. Ez a vár persze “ad absurdum” akár őskori is lehetett, de hogy volt, az biztos. Nem a negatív gondolkodásból kell azonban kiindulni! Egy másik Várvíz-patak ugyanis szintén ősi nemzetségi birtokon épült nagyon korai középkori várról kapta a nevét Somogyban (Ropolyvárra gondolok). Hosszú lenne most belegabalyodnunk a “törzsfői”, nemzetségi várak kérdésébe. Hóman Bálint és Györffy György sokat foglalkoztak velük. Ugye már az is vitatott, hogy voltak-e ilyenek…

Maradjunk annyiban, hogy a Várvíz melletti vár helye ezen a magaslaton sejthető (még a terepen felderítetlen):

Várvíz tp1

tamogatas-2016

Vilke “városerődítése”

Gondolkoztam a címadáson, nehogy gúnyolódásnak vegyék a vilkeik, de nem találtam jobbat. A Losonc és Szécsény közti úton lévő kis település (szlovákul: Velká nad Ipľom) ugyanis tudtommal sosem volt még  csak mezőváros (oppidum) sem.

Egy részét – amint azt Jurecz László Miklós barátomtól megtudtam – mégis Hóstya néven emlegetik. A szó a német ‘Vorstadt’, azaz ‘előváros’ szóból alakult. Ugyanígy nevezik ma is például Eger egykori városfalain kívüli régi külvárosait.

Vilkén a Hóstya nevű északnyugati “külváros” léte jelzi, hogy a régi átvezető főút menti utca lehetett a település eredeti magja. Jó lenne tudnunk miféle “városkerítése” lehetett a falunak. Valószínűleg sima fa palánkra kell gondolnunk a régi kertalji telekhatárokon, az úton kapukkal. Hogy volt-e árka is, nem tudjuk.

Vilke 3

Megjegyzem, mezővárosnál “alacsonyabb rangú” település erődítéséről eddig csak az abaúji Garadna esetében tudtunk. Persze ott is “csak” írásos adatból, régészetileg még az is ismeretlen. Utóbbi tény egyáltalán nem csökkenti az adat értéket, ahogyan semmi mást, úgy a régészetet sem szabad fetisizálni! Ha valamit nem ismerünk, az nem azt jelent, hogy nincs, vagy eleve kétségbe kell vonni az egykori létét.

Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy tulajdonképpen sosem lehet befejezni egy-egy régió várainak, erődítéseinek a kutatását. Nógrád megyéről például a napokban jelent meg a megyei vármonográfia, mégis már gyűlnek a második kiadás számára tovább vizsgálandó újabb adatok, helyszínek. Igaz, Vilke esete nem tartozik ebbe, ugyanis a könyv a mai kis országbeli Nógrád megye területét öleli fel.

“Vigasztalásul” jegyzem meg, hogy én magam viszont egy az 1918 előtti vármegyék várait, várkastélyait, templomvárait stb. bemutató, 71 (63+8 vármegye)+3 (Bosznia, Dalmácia, határon túli egyéb )kötetes Várkalauz megjelentetését tervezem. A címre – ha van valakinek frappánsabb ötlete, azt örömmel venném! Mecénás sem ártana hozzá! Nyers formában készen van, ha lesz rá anyagi háttér, rövid időn belül az egész sorozat meg is jelenhetne.

nograd-borito

Feketebátor monostora és vára

A Fekete-Körös menti Bátornak már 1177-ben is monostora volt s korai adataiban 1316-ban, 1344-ben Bátormonostora formában jelenik meg. A névből következően egy Bátor nevű személy alapíthatta, de hogy közelebbről mikor, azaz mennyivel korábban első fennmaradt említésénél, azt nem tudjuk.

Mivel az Anjou-korban a körösszegi váruradalomhoz tartozott, feltételezik, hogy az azt eredetileg létrehozó Borsa nemzetség monostora lehetett. Ez éppen lehetséges is, bár korántsem biztos. Annyit tudunk, hogy az ismeretlen rendű – minden bizonnyal bencés monostor 1344 után “elenyészett”.

Hogy az Oláh Miklós későbbi esztergomi érsek 1536-ban megírt országleírásában felbukkanó feketebátori vár építésének kezdete visszamehet-e Zsigmond király 1390. évi birtokadományát gyorsan követő időkre, szintén nem tudható. Annyi bizonyos csak, hogy maga a híres Toldi Miklós kapta ekkor meg Feketebátort.

Az egykori monostor helyét nem ismerjük biztosan. Magam azt sejtem, hogy a későközépkori-koraújkori vár helyén lehetett a jelenlegi görögkeleti templom közvetlen környezetében, a régi – ma már nem létező – Körös-parton. Ezt a várat 1554-ben ostromolta meg Zaberdinus Mátyás váradi püspök az akkor élő birtokosától, a “kis” Toldi Miklóstól. 1658-tól a Várad 1692. évi visszafoglalását megelőző évekig törökök kezén is volt.

A helyszín egy 1820-ból származó térképen (a templom sötétebb vörössel):

Feketebátor 1820

tamogatas-2016

Feketebátor és Talpas

A két szomszédos falu közt folyik a középkori Bihar és Zaránd megyék határát is képező Fekete-Körös. A jobbparti Feketebátor Biharhoz, míg a balparti Talpas Zaránd (utóbb Arad) megyéhez tartozott. A “magyar Tacitusnak” is nevezett kiváló történetíró, Forgách Ferenc kortárs művében, majd tőle átvéve utóbb Istvánffy Miklós is Talpas erősségének 1554. évi ostromáról írt beszámolót. A Toldyak várát Zaberdinus (Zabardy) Mátyás váradi püspök, egyben Ferdinánd király (1526-1564) alföldi főkapitánya kemény ostrommal foglalta el. A várat vitézül védő Porkoláb Dénes várnagyot ott a helyszínen nyakaztatta le, míg a vár birtokosát, Toldy Ferencet, teátrális körülmények között, mint lázadót Várad főterén.

A korabeli adóösszeírásokból azonban tudjuk, hogy Talpas birtokosa akkoriban özvegy Székely Ferencné volt, míg Toldy Miklós kastélya a szomszédos Feketebátorban állt. Vagyis olyasmit kell tennünk, amit általában nem illik. Felül kell bírálnunk a forrásban olvasottakat. Alighanem Forgách Ferenc egyszerűen eltévesztette a nevet s aztán Istvánffy is ezt simán átvette tőle. Magyarán, az ostrom Feketebátor várát érte.

A két falu román neve a térképen olvasható:

Feketebátor-Talpas

Más és ettől független kérdés, hogy a Talpas határában lévő körösparti Római-dombon említett, árokkal övezett – s még helyszíni azonosítást igénylő várhely melyik korszakba tartozhat?

Feketebátor várára még holnap visszatérünk!

tamogatas-2016

Feketetót vára

A középkori Tóti Fekete- előtagja azzal a ténnyel kapcsolatos, hogy a Fekete-Körös mellett található, a történelmi Bihar vármegye keleti, ma Romániához tartozó részén (többségi nyelven: Tauţ). Amikor 1316-ban tudomást szerzünk létezéséről, a Becsegergely nembeli Apa fiainak a birtokában volt.

Erről a nemzetségről a krónikák – minden bizonnyal tévesen – azt írják, hogy francia eredetű lett volna. Azonban inkább csak olyasmivel kell számolni, hogy valamelyik francia származású magyar királyné udvarában lehettek udvarhölgyek a rokonságból származó leányok. Amúgy, aki az Apa névből az erdélyi fejedelmet is adó Apafy családra asszociál, az jól következtet. Ők is meg a nem kevésbé híres bethleni Bethlenek a Becsegergely genus leszármazottai voltak.

Mindezt csak azért fejtettem ki, mert teljesen természetes, hogy ennek a társadalmi rétegnek a tagjai birtokolták országszerte az Árpád-korban a feketetótihoz hasonló, kisméretű – általam preklasszikusnak nevezett – várakat. Az pedig külön örvendetes, hogy Biharban, az Alföldön is egyre többet sikerül azonosítanunk. Ez a tény azt igazolja, hogy nem volt lényeges eltérés a középkorban a jobban ismert dunántúli, felvidéki, vagy erdélyi, szlavóniai tájakhoz képest az Alföldön sem.

A vár Szabó Tibor által készített felmérése, Kőnig Frigyes interpretációjában:

Feketetót

A hely műholdképe:

Feketetót mh

Térképen jelölve:

Feketetót tp1

tamogatas-2016