A kerlési győzelem (4.)

Hogy miért éppen Kerlés térségében  tudták utolérni Salamon, Géza és László magyar csapatai Osul besenyőit? Van-e ehhez köze a szomszédos Sajósárvár várának?

Talán igen. Szó, ami szó a besenyő betörés leírása egy szóval sem említi a térség várait. Csak a magyar sereg egy hetes Doboka vára melletti várakozásáról olvashatunk benne:

“Salamon király tehát és Géza herceg öccsével, Lászlóval, összeszedték seregüket, nagy sietve elindultak, és áthaladtak a Meszes kapun, még mielőtt a kunok átkelhettek volna a hegyeken. Doboka városában közel egy hétig várakoztak a pogányok érkezésére.”

(Geréb László fordításában a latin civitas szó város jelentésű, de a korban ‘vár’ értelme is volt)

Miért vesztegették az idejüket? Valószínűleg nem forró nyomon követték a besenyőket s egyszerűen nem tudták, azok hol vannak. Az is lehet persze, hogy további magyar csapatok érkezését várták be.

A besenyők talán még befelé jövet felégették Sajósárvár (nevével szemben dombtetőn épült) várát. Talán azért ott álltak meg pihenni kifelé vonultukban, mert a hely már ismert volt számukra.

Hogy a többi útba eső, vagy ahhoz közeli várral foglalkoztak-e, nem tudjuk. Kozárvár (Cuzdrioara) esetében leégés nyomairól tudunk, Dés (Dej) vára még kutatatlan. A Meszesi-kapu térségének várai, Zsákfalva (Jac) és Vártelek (Ortelec) biztosan érintve voltak, utóbbi “vörös” sánca egyértelműen ellenséges támadással magyarázható.

Az, hogy ennyi korabeli várat fel tudtam sorolni a Borgói-hágótól a Meszesig terjedő úton, a vidék 11. századi lakottságára utal. A magyar kutatók közt korábban domináns lakatlansági elmélet alighanem a kutatástörténeti kuriózumok közé sorolandó!

Végül további érdekesség, hogy a csata emlékművének dombja körül is ároknyomok láthatók. Sajnos a helyszínen még nem jártam, de a látvány erről árulkodik:

Cegőtelke emlékmű

Valaki megnézhetné alaposabban, illetve aki már járt ott, kérem írja meg, hogy mit látott. Ha szemünk nem csal, akkor itt is vár lehetett (bár nem hinném, hogy 1068-ban – inkább később). Természetesen egy ismeretlen korú erődítésről (?) egyetlen fotó alapján – javaslom, hogy egyelőre ne vonjunk le messzemenő következtetéseket.

Ugyancsak ötlet a részemről a kerlési hegy északi lábánál látható mesterséges domb, mint az elesettek tömegsírjának feltételezése. Persze ne feledjük, a hasonló ötletek viszik mindig előbbre a kutatást!

tamogatas-2016

Reklámok

A kerlési győzelem (3.)

A tegnap feltett kérdések egyike, hogy vajon régebbi volt-e a csatánál Kerlés neve, vagy később keletkezett, fontos adalék a krónika adott részének forrásértékéhez. A lényeget azonban nem érinti. Nem vitás, hogy a mai Kerlés és Cegőtelke közti magas hegy volt a sorsdöntő harc helyszíne.

kerlési csatatér.jpg

Az emlékmű ezek szerint éppen a legjobb helyen van. A hegy azon lankásabb, kevésbé meredek oldalú részén, ahonnan Géza és László hercegek (utóbbi a későbbi szent) támadtak a besenyők ellen.

Megjegyzem  a Bizánci Birodalom történetének sorsdöntő, besenyők elleni  csatája is egy hegyhez kapcsolódik: Lebunion, 1091! Itt I. Alexiosz császár aratott – a kunok segítségével – döntő győzelmet a birodalmat akkor megsemmisítéssel fenyegető besenyők ellen.

Nem teljesen alaptalan tehát azon magyar szakemberek szóhasználata, akik Salamon és a hercegek kerlési győzelmét az ország és a magyarság sorsát döntően befolyásoló eseményként írják le.

(Megjegyzem, némi különbséget jelent azért, hogy itt már egy az országból komoly zsákmánnyal éppen távozni készülő ellenséges sereget győztek le!)

Egy csomó kérdés azonban még válaszra vár…

(folyt.köv.)

tamogatas-2016

A kerlési győzelem (2.)

Tegnapi bejegyzésemben kiemeltem, hogy milyen alapvető kérdés, hogy vajon hitelesnek tekinthetjük-e a krónikában leírt történetet? Kiderült az is, hogy sajnos nincsenek kontroll adataink, csak a logikára és a következtetéseinkre vagyunk utalva. Ez persze, minden forrásokban szegény korban történt eseményre igaz!

Rögtön felmerül az egyik alapvető probléma: vajon a görög Kyrie eleison (magyarul: Uram irgalmazz!) felkiáltás mire vonatkozik? A sorsdöntő csata kapcsán utólag keletkezett a név, avagy egy korábbi helynévvel van dolgunk? Annyi bizonyos csak, hogy szláv közvetítéssel került a magyarba, majd onnan a románba (Chiraleş).

Ha a krónika tudósítása hiteles, akkor feltétlenül korábbi névvel van dolgunk, hiszen aszerint a harc helyszínét jelentő hegyet hívták így. Manapság az alatta lévő település neveként ismert.

Következő kérdés, hogy miért éppen ott került sor a csatára? A magyarországi zsákmányszerző betörést követően távozófélben lévő besenyőket érte itt utol a magyar sereg. Mivel Kerlés a Borgói-hágóhoz vezető úton van, okkal feltételezhetjük, hogy ezt az utat használhatták a besenyők oda- s visszafelé menet is.

Milliónyi érdekes kérdést sorolhatnánk még elő: Mennyire volt lakott Kerlés környéke 1068-ban? Kik lakták? Őrizték-e akkoriban a Borgói-hágót? Vagy inkább a Meszes-kapu, Zsibó és Zilah környéke volt az ország védelmének fontosabb eleme? Utóbbit csak azért emelem ki, mert a krónika szöveg így szól:

“Ezután a pogány kunok áttörték a gyepűket, és a Meszes kapu felső részénél berontottak Magyarországba. Bihar városáig kegyetlenül végigprédálták az egész Nyírséget, véghetetlen sokaságú férfiakat, asszonyokat és állatokat vittek magukkal, várakozás ellenére átkeltek a Lápos patakon és a Szamos folyón, majd visszahúzódtak.”

Még egyszer a tegnapi térkép:

Magyarország 1068

A “kunok” (értsd: besenyők) által áttört gyepűk az ország határán – szerintem a Borgói-hágónál – lehettek. De természetesen aki Erdély korai “lakatlanságával” számol, az nyilván a 13. századi Anonymus által is emlegetett meszesi kapura, az ottani gyepűre gondol.

Mindezeket csak azért említettem meg röviden, hogy érzékeltessem, milyen alapvető válaszokat kell eldöntenünk, ha megkísérlünk feleletet adni az 1068. évi csata kérdéseire.

(holnap további kérdésekkel folytatjuk)

tamogatas-2016

A kerlési győzelem

Jövőre lesz 950 éve, hogy Salamon király, valamint Géza és László hercegek serege Kerlésnél legyőzte az Osul vezette besenyőket. Kérdés, hogy egy ennyire régi hadjáratról, gyenge (?) forrásbázison mit tudunk mondani?

A zárójelbe tett kérdőjel arra utal, hogy komoly forrásértéket tulajdonítunk-e a magyar krónikaszövegben fennmaradt viszonylag részletes tudósításnak? Ugye a forráskritika nem azzal kezdődik, hogy eleve kétségbe vonjuk azt, amit olvasunk. Meg kell nézni, más adatoknak vagy a leírtak logikus belső összefüggéseinek ellene mond-e. Nehezíti a helyzetet a kontroll adatok hiánya, de még mindig marad az ismert tényeket értelmes képpé alakító következtetések lehetősége.

Azt már régen megállapították, hogy a csata után leírt, mondai elemekben bővelkedő – Szent László üldözi a leányrabló “kunt”  – történet utóbb került a szövegbe, ahhoz szervesen nem illeszkedik.

A csata 1998-ban, a 930. évfordulón emelt emlékműve:

Cegőtelke 1998

A holnapi elemzésben a Képes Krónika 102. fejezetének ismeretét feltételezem majd. Egyelőre előzetesen a hadjárat általam szerkesztett térképe:

Magyarország 1068.jpg

(folyt. köv.)

Szintén fontos “technikai” kérésem:

tamogatas-2016

Szinyér vára

A ma románul Seini néven ismert kisváros eredeti magyar neve Szinyérváralja volt. Ezt valamikor a Tisza Kálmán-i időkben “korszerűsítették” Szinérváralja formára. Talán így “magyarosabb” hangzású? Maga a név töve amúgy echte szláv eredetű s disznópásztorokra utal.

Módszertani szempontból figyelemre méltó, hogy a  nyilvánvalóan Árpád-kori eredetű várat csak 1490-től említik okleveles forrásaink. Mint semmit, ezt sem szabad azonban abszolutizálni. Olyan esetben, amikor ugyanaz a a család háborítatlanul birtokolt egy-egy várat, semmi ok nem volt rá, hogy azt feltétlenül oklevél emlegesse. Egy pápai tizedösszeírás amúgy 1335-ben már Szinyérváralja néven emlegeti a települést. Ebből sem következik azonban az, hogy csak kevéssel előbb épült volna fel a vár! Egy biztos, az országnak jeles bárókat adó Győr megyei eredetű Pok nemzetség, magát a közeli Aranyosmeggyesről Meggyesinek nevező családjáé volt, egészen annak kihalásáig, 1493-ig. Aztán fele-fele arányban a Bátoriaké és a Perényieké lett.

Forgách Ferenc történetírótól tudjuk, hogy 1563-ban a hírhedt kalandor, az éppen Ferdinánd-párti Balassi Menyhért érdekes csellel foglalta el a  várat. Ifjú birtokosától, Bátori Zsigmondtól engedélyt kért, hogy kincseit hadd helyezze ott biztonsága. Az gyanútlanul beengedte a kincsek helyett csak nehéz köveket tartalmazó szekereket és Balassi azt kísérő fegyvereseit, akik aztán ilyen módon azonnal birtokba is vették a várat.

A következő évben, 1564-ben János Zsigmond választott magyar király török segítséggel – többek között – Szinyért is elfoglalta a Ferdinánd-pártiaktól, akik a magyarok által gúnyosan csak “Semmi Lázár”-nak nevezett Lazarus von Schwendi vezetésével a következő évben újra ellenőrzésük alá vonták a környékét. A várról ezt követően már nem hallunk. Talán a közeli Szatmár fontos várának kiépítése miatt rombolhatták le? Egy biztos, a mai magyarországi köztudatban sem nagyon van benne ez a történelmi Szatmár vármegye keleti, erdős-hegyes részén található várrom.

A vár terepi elhelyezkedése:

Szinérváralja tp

A várrom Szabó Tibor által felvett, Kőnig Frigyes által megjelenített alaprajza:

Szinérváralja

Tegnapi “sürgős” segítség-kérésem még ma is aktuális!

tamogatas-2016

Szentgyörgyvár

Ismeretlen, lényegében elfeledett és régészetileg teljesen kutatatlan váraink egyike a Zala-folyó egykori szigetén épült Szentgyörgyvár. Külön érdekessége középkorból adatolt “másik” neve, Békavár is. Nyilván már akkor is tréfás jellegűnek érezhették, de közismert volt, különben nem írták volna ki több ízben is hivatalos oklevelekben.

Giulio Turco olasz hadmérnök 1571/72 fordulóján vázlatot is készített róla, mint a Szigetvár eleste után kiépült dél-dunántúli végvár-rendszer egyik eleméről:

Szentgyörgyvár T

A várat Engel Pál valószínűleg helyes feltevése szerint Péc nembeli Márk fia Gergely barancsi és kucsói bán (1272-1273), országbíró (1288), a Marcaliak őse építtette. Később, kölcsönös örökösödési szerződés révén, 1478-tól a Bátoriaké lett, majd 1570-ben Bátori Erzsébet és Nádasdy (II.) Ferenc házassága révén utódaiké, mígnem 1671-ben Nádasdy (III.) Ferenc országbíró fő- és jószágvesztése után a kincstár kezébe nem került. Utolsó birtokosaihoz, a Széchenyiekhez 1676-ban vásárlás révén jutott.

Végvári szerepe ténylegesen Kanizsa 1690. évi visszafoglalásával szűnt meg, a környék várainak lerombolásáról 1702-ben született rendelet. A romok 18-19. századi sorsa ismeretlen.

A helyszín műholdképen:

Szentgyörgyvár bm

Topográfiai térképen:

Szentgyörgyvár tp1

Szokásos kérésem most az átlagosnál sürgősebb, gyors – pár tízezer forintos – segítségre volna szükségem, nagyobb problémák megelőzése végett, 10 napon belüli számla átvállalás formájában:

tamogatas-2016

Zsennye kastélya

A zsennyei kastély mai romantikus formáját látva a gyanútlan szemlélőben talán fel sem merül, hogy középkori eredetű épületről van szó. A körülötte jelenleg is szépen látható egykori vizesárok a maga nemében párját ritkítja. Nem csak azért, mert tulajdonképpen ép állapotú és körben övez egy a kastély körüli négyszögletes területet. Még a tápláló csatornája is megvan, melyen keresztül a Sorok-patakból biztosították egykor a vízellátását.

Zsennye

Nádasdy Tamás nádor felesége, Kanizsai Orsolya a férjéhez 1557. április 2-án írt levelében írta: “ha el kell mennem (Sárvárról), hadd menjek vagy Zsennyébe vagy Szelestére, nám mindeniknek vagyon erőssége”. Vagyis nem sokkal korábban készülhetett el a ma is látható impozáns erődítés!

Másik érdekes adalék, hogy a kastélyt még 1683-ban is a környék védelme szempontjából jelentős objektumként tüntette fel Luigi Ferdinando Marsigli a Rába-völgyet ábrázoló térképén:

Zsennye 1683

Nem tudjuk egyelőre, hogy csak sematikus ábrázolásról van-e szó, vagy valóban négy sarokbástyás védővonal övezte-e a vizesárkon belül a kastélyt? Az érdekes nyugat-dunántúli várkastély – a főépülettől eltekintve – még régészetileg kutatatlan. Talán az egyetlen hely az országban, ahol komolyan felvetődhet a vizesárok újbóli vízzel való feltöltése!

tamogatas-2016