A legdélibb “magyar” vár (2.)

Cattaro, szerbül Kotor várát és városát 1378-ban a velencei flotta átmenetileg elfoglalta a “magyaroktól”, azaz valószínűleg a boszniai király embereitől. A háborút lezáró 1381-es torinói béke következtében aztán visszaállt a “status quo ante bellum”.

Egy 1385-ös adatból arról értesülünk, hogy a magyar “királynék” – azaz a formálisan uralkodó Mária királynő és édesanyja, Erzsébet özvegy királyné I. Tvrtkó István boszniai királynak adták Cattarót (azaz inkább csak megerősítették a birtokjogát) .

Legközelebb és utoljára 1420-ban értesülünk arról, hogy a vár “magyar” (boszniai?) őrsége az év márciusában feladta azt a velenceieknek. Ettől kezdve aztán a velencei köztársaság 1797. évi bukásáig a kulcsfontosságú kikötőváros folyamatosan a Serenessima birtoka volt. Két komoly török ostromot is visszavertek védői (1539, 1657).

Egy 16-17. századi metszeten:

Cattaro-Kotor

A város a második katonai felmérésen (már osztrák uralom alatt):

Cattaro 2

A város Napoleon jóvoltából 1797-ben került osztrák kézre, ugyanő viszont 1805-ben saját birodalmához csatolta. 1806-1807-ben átmenetileg az orosz flotta szállta meg, 1814 elején pedig angolok foglalták el Napoleon katonáitól. Ausztriához 1814-1918 közt tartozott.

A két világháború közt az első Jugoszlávia része volt, 1941-ben Olaszországhoz csatolták. A második Jugoszlávia korszaka (1945-2006) után jelenleg a független Montenegró része.

tamogatas-2016

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s