Csepregi kérdések

Mostanában átlag havonta egyszer írok helyi témáról, aminek több oka van. Egyrészt nem igazán történik érdekes dolog, másrészt nincsenek érdemi információim. Ha képviselő lennék – mint ahogy jó 6 éve nem vagyok, valamivel több esélyem volna  belelátni a történések és nem történések okaiba. Ám tapasztalatból és a jelenlegi egyetlen pm-független képviselő példáján is látom, még úgy sem könnyű.

Tegnap több hónapos kihagyás után ismét részt vettem a rendes – május havi – képviselő-testületi ülésen. Természetesen csak a számomra érdekes részén, gyors benyomások szerzésére több nem is kellett (ha végigülöm a többórás tanácskozást, sem tudok meg többet).

Az ülés továbbra is a bútorokkal ideiglenesen három részre osztott 2. emeleti tanácskozóterem középső részén zajlott. Az egész első emelet egyelőre – immár hosszú hónapok óta, üres. Hiába készült el, még nem vették használatba. Talán az új bútorok érkeznek a vártnál lassabban? Ezekről jut eszembe, hogy nemrég távozott posztjáról a város jegyzője, majd a pénzügyi osztályvezető is. Gyakorlatilag a két legfontosabb posztot betöltő személy a városházán. Ezekről a tényekről, pláne távozásuk valós okairól a közönség szerintem semmit sem tud (én sem).

Ahogy hallom a Pm az ülés végén mutatta be az amúgy kezdettől a tanácskozó asztalnál ülő új pénzügyi osztályvezetőt, Bangáné Bakos Erzsébetet (remélem jól írtam a nevét), akit ezúton én is bemutatok a város közönségének. Jó munkát kívánunk neki!

Ahogy hallom, Bajdó Bettina – korábbi Vas Népés újságírónő – személyében van új polgármesteri tanácsadó is. Ő azonban elődjétől, Orbán Tamarától eltérően nem ült ott a Pm úr jobbján. Úgyhogy tegnap mindössze háromfős hivatali kísérettel (aljegyző, pénzügyi ov. és a jegyzőkönyv-vezető) elnökölt az ülésen Vlasich Krisztián. Hiányzott az ülésről az Apm asszony és az egyik képviselő úr is. Hozzáteszem, a délelőtt 9 órai kezdés főállásban dolgozók számára nem éppen ideális!

De hogy kérdezzek is: hogyan és vajon miből sikerült finanszírozni eddig a város működését? Fogalmam sincs! A költségvetés tervezési szakaszában még 225 Millió hiány volt?

Hallhattuk, hogy tavaly 150 Milliót kapott a város a helyi közutakra. Ennek a felhasználása vajon hogyan áll? Az idei “állítsuk meg Brüsszelt” kampány idején további 250 Millió uniós pénz érkezik Csepregre (150 Millió a csapadékvíz elvezetési rendszerre, 100 Millió a Malomkertre). Itt főleg az utóbbi érdekelne, hogy vajon mi fog majd belőle megvalósulni? Mi lesz a tavaly megtervezett szép és új főtéri emlékművel? Van rá pénz? Maradt volna pénz a városháza továbbépítésére is? Itt a piros, hol a piros? Talán az egyszerű háziasszony szintjén informálni lehetne a lakosságot arról, hogy milyen bevétele volt a városnak tavaly és az idén s az mire lett, illetve mire lesz elköltve?

A napi sikerpropaganda közepette semmit sem hallottunk arról, mi lesz a betöltetlen jegyzői állással? Mikor lesz rá pályázat kiírva? Van-e szándék a bürokrácia-csökkentés keretében – az esetleg mellőzhető,  fölösleges vezetői posztok megszüntetésére?

Csepreg egyik igazi értéke a nagy múltú szőlő- és borkultúra:

Néró

Szokol a Moravica mellett

Magam jelenleg 8 Szokol nevű várról tudok a délszláv területeken. Ez nem meglepő, hiszen a sólymok által kedvelt sziklás hegyek egyben várépítésre is alkalmasak. Mivel magyar történészek gyakran nélkülözték a megfelelő térképi, földrajzi tájékozottságot, könnyű volt ezek adatait összekeverni. Így járt ezzel a Lajos király 1368-as oklevelét elsőként publikáló Nagy Imre is, aki “kijavította” az abban szereplő Szokol vár fekvését Bulgáriáról Boszniára. Ez messziről nézve nem is volt annyira durva hiba, hiszen Lajos 1363-ben valóban ostromolta az egyik boszniai – a Jajcától nyugatra eső, Pliva-menti  – Szokol várat. 1368-ban azonban Kevéről kiindulva Bulgáriába indult a magyar sereg s a szerbiai Nis közelében található, Moravica-menti Szokol vár mellett táboroztak (annyit tévedett az oklevél írója, hogy Szokol ugyan a bolgár határ mellett, de még Szerbiába esett).

A három, magyar őrség által védett fontos vár (Laganj, Belográdcsik és Vidin) felmentését célzó 1368-as hadjárat útvonala:

1368-as hadjárat

A hadjárat helyszíni tapasztalatai és talán a Szörény várában Vladiszláv (Lajk) havasalföldi vajdával, a bolgár cár sógorával folytatott tárgyalások eredményeképpen, 1369-ben a magyar várőrségeket kivonva, visszabocsátotta – formailag magyar vazallusként – Északnyugat-Bulgáriát az addig magyarországi fogságban tartott Iván Szracimir cár kezébe.

Szokol vár történetéről keveset tudok. Először 1172-ben került az Nemanja István szerb nagyzsupán birtokába. A bolgár-szerb határ alakulásának története nem ismert pontosan. Csak annyi bizonyos, hogy a 13. században még jóval nyugatabbra húzódott a mainál. 1368-ban azonban Szokol a Lázár szerb fejedelem által ellenőrzött területhez tartozhatott.

A vár fekvése modern térképen. felhívnám a figyelmet a magyar eredetű ‘vásár’ szót tartalmazó helynévre is:

Sokobanja 1.jpg

Alaprajza:

Szokolác

A felsővár látványa nyugatról:

Szokol Sokobanja 1.JPG

tamogatas-2016

Laganj fekvése

Kevés olyan vár van, amelyikről ugyan okleveles források tudósítanak, mégsem tudjuk elhelyezni a térképen. Ezek egyike a Nagy Lajos rövid életű bolgár bánsága (1365-1369) történetében szereplő Laganj. Annyit tudunk, hogy a Vidin fővárosú nyugati Bolgárország területén három várat védett magyar őrség: Vidint, Belográdcsikot és Laganjt. Ezek közül az első kettő közismert. Laganjt viszont mindeddig senki sem találta.

Ennek magyarázata más nemigen lehet, mint hogy másik nevén szerepel a térképeken és a ma élő lakosság már csak ezen ismeri. Több hasonló példát felsorolhatnék (Zboró és Makovica, Kapi és Maglóc vagy Toboly stb.). Persze ezzel még nem nagyon vagyunk közelebb a megoldáshoz, mert akkor Északnyugat-Bulgária és a középkorban még hozzá tartozó szomszédos szerb területsáv bármelyik vára szóba jöhet.

Egy amatőr kutató, Simon Zsolt oldotta meg a problémát. Ezt először kétkedéssel fogadtam. Arról van szó ugyanis, hogy kiválasztotta a terület Belográdcsikhoz hasonlóan rendkívül extrém fekvésű, sziklás hegytetőn épült, kiválóan védhető várát, a ma Szerbiához tartozó, de bolgár-határmenti, a Fehér-Timok forrásvidékén lévő Szvrljiget (Svrljig). Ennek 5 mássalhangzóval kezdődő nevébe nyilvánvalóan beletörik a magyarok nyelve, tehát inkább a könnyebben kimondható Laganjt használták – vetette fel a kutató.

Rá kellett azonban jöjjek, hogy az azonosítást illető tamáskodásom alaptalan! Nagy Lajos ugyanis 1368 októberének végén a Szvrljighez közeli, Moravica-menti Szokol vára (ma Sokobanja) alatt táborozott.  Ennek aligha lehetett más oka, mint a magyar uralommal elégedetlen bolgárok által ostromolt Laganj (Svrljig) felmentése. A magyar király a Duna-menti Kevéről (szerb: Kovin) a lehető legrövidebb úton, az akkor baráti Szerbián keresztül sietett oda.

Szvrljig tp1.jpg

Felhívnám a figyelmet a váralja-település magyar eredetű ‘város’ nevére is! Aligha a négyéves, átmeneti magyar uralom idején keletkezett. Az ugyanis történelmileg csak egy pillanat volt.

A vár alaprajza Aleksandar Deroko művéből:

Szvirljig

tamogatas-2016

Kurszán rétje?

Sitke (Bassiana) topográfiai kérdéseihez tartozhat – noha lássuk be, merészen hangzik – a második  katonai felmérésen látható Kurzun rét és a hasonló nevű major neve is:

Kurzun major 2

Az élő nevek között ma Kurcon formában találjuk meg:

Kurcon-major

Lehetséges-e vajon hogy a honfoglaló Kurszán vezér nevéről van szó? Nem vagyok nyelvész, így a hangtani szabályokról fogalmam sincsen, de nagyon hasonlít a Kurzun, Kurcon a Kurszánra. Mivel sokáig csak major neveként ismertem, ilyen nevű birtokos családra gondoltam s eszembe sem jutott a 904-ben meggyilkolt fejedelem, mint potenciális névadó. Azonban sehol sem találok Kurcon, Kurczon nevű sitkei birtokos családra vonatkozó adatot (ha valaki ismer ilyent, kérem jelezze!).

Amúgy ha felidézzük a néhai kiváló történész, Györffy György Kurszánnal kapcsolatos sziporkázó (bár valljuk be, hogy nem mindig időtálló) ötleteit, akkor az sem kizárt, hogy az utóbb Földvár néven ismert sitkei amfiteátrum is Kurszán vára lehetett, aquincumi, Nagyszombat utcai társához hasonlóan. Ugyancsak Györffynek volt a meglátása, hogy a honfoglaló vezérek szívesen létesítettek szállást maguknak antik romvárosok mellett (Aquincum és  Sopianae – Árpád, Savaria – Bulcsú, Scarbantia – Harka, Apulum – Gyula stb.).

Egyet azonban biztosan ki merek jelenteni, a ma élő középkorászok nyomába sem érhetnek Györffy enciklopédikus tudásának és nagyszerű teljesítményének (annak ellenére mondom ezt, hogy sok kérdéseben szerintem nem volt igaza).

Bassiana topográfiája

Az a tény, hogy Sitkén amfiteátrumot ismerünk, nyilvánvalóvá teszi hogy itt volt a Savaria-Arrabona úton említett Bassiana városa. Más kérdés, hogy ennek konkrét helye és kiterjedése a régi ásatások és az eddigi terepbejárások kapcsán sem vált még teljesen világossá. Jelentős római épületmaradványokat tártak fel ugyanis az amfiteátrumtól nyugati irányban 4 km-re lévő Sarolta-major közelében is. Olyan nagy kiterjedésű, magával Rómával vetekedő méretű városra azonban nem gondolhatunk, amelyik a köztes hatalmas területet összefüggően kitölthette volna.

Babos Lajos 1943-as adatai szerint a a legkomolyabb római épületmaradványok az amfiteátrum helyétől keletre eső Kis-Diós és a beszédes nevű Kőhányás-dűlőben kerültek elő. Itt lehet a város helye. Az egyik műholdfelvételen mintha a szabályos insula-rendszer – a mérnökileg kitűzött utcahálózat – nyomai is látszanának:

Bassiana 2016.jpg

A nyugatibb a Kis-Diós, a keleti pedig a Kőhányás-dűlő.

További érdekes kérdések merülnek fel a közeli Rába-átkelőhelyek, hidak és a római utak vonalvezetésének kialakulása kapcsán. Az sem mellékes kérdés, hogy vajon a római Bassiana kialakulását milyen mértékben hozhatjuk összefüggésbe a közelében, mintegy 4 km távolságban található hatalmas kelta erődítménnyel, mely a jelenleg Sárvárhoz (korábban Nagysitkéhez) tartozó, de a közelben lévő Ostffyasszonyfa nevű vasútállomás miatt utóbbiról is “elkeresztelt” Földvárpusztán és főleg a mellette, már Nagysimonyihoz tartozó területen áll.

tamogatas-2016

Sitke amfiteátruma

Egy amatőr régésznek, a sitkei Kiss Lászlónak köszönhetjük egy pontosan még nem lokalizált pannoniai város, Bassiana amfiteátrumának feltárását. Hogy városnak nevezem az Itinerarium Antoniniben a Savaria (Szombathely) és Arrabona (Győr) közti út egyik állomásaként említett helyet, tulajdonképpen őneki köszönhető! Ahol amfiteátrum van, ott ugyanis város is van!

Még 1923-ban történt, hogy lakóháza építése – illetve az ahhoz kapcsolódó szőlőtelepítés – kapcsán ásni kezdett saját földjén s megtalálta  a római falat. Azt körben kiásva kibontakozott előtte a római amfiteátrum küzdőtere. Meseszerűen hangzik a történet, de igaz! Hogy a 20 évvel később, 1943-ban Babos Lajos: A sárvárvidéki körjegyzőség története című könyvében megjelent rajzot ki készítette, nem tudjuk.

Nagysitke

Az amfiteátrum méretei nagyjából megfelelnek Aquincum kisebbik, polgárvárosi arénája hasonló méreteinek. Igaz, Sitkén a nézőtér tartófalai – ahogyan az a rajzon látható – még csak elvétve lettek feltárva.

Az amfiteátrum helye Jászai Balázs (Civertan) 2009-ben készült légifelvételén:

sitke3

A nézőtér lelátóit, nyilván az értékes építőanyag miatt szinte nyomtalanul elhordták s annak egykori földtöltését is majdnem teljesen elegyengették. A helyet később Földvár néven ismerték. Scarbantia (Sopron) amfiteátruma németül szintén Erdburg néven volt ismert a későbbi korokban:

Sopron amfiteátrum.jpg

Egy biztos azonban, amfiteátrumából következően Bassiana is város volt és a későbbi Sitke határában feküdt.

Római kváderkövek egy sitkei kerítésben:

DSC_0055.jpg

(folyt. köv.)

tamogatas-2016

Csongrád-Várhát

Az Alföld középkori várairól keveset tudunk, sőt közhelyszerűen azt is szokás feltételezni, hogy nem is voltak. Különösen vonatkozik ez az ismeretlen történetű, általam preklasszikusnak nevezett várakra.

Pedig nyilván ezen a nagytájon is éppúgy léteztek, mint a Dunántúlon, a Felföldön, Szlavóniában vagy Erdélyben. Az alföldi régész- és településtörténész kollégáknak mondom, hogy alapvetően e tájon is minden a könnyebben megismerhető, mert tagoltabb domborzatú és jelenleg is sűrűbb településhálózattal rendelkező vidékekhez volt hasonló. Legfeljebb nehezebb azonosítani az objektumokat.

A másik probléma pedig a tanultakból és a megszokásból fakadó leegyszerűsítő szemlélet, amely szerint ha halmot látunk, az főleg rézkori lehet. Pedig dehogy, illetve miért is? Egy kiemelkedést látunk például a 2. katonai felmérésen a csongrádi határ tiszazugi részén, a Várhát – beszédes nevű – egykori szigeten:

Csongrád-Várhát.jpg

Ugyanez a tízezresen:

Csongrád-Várhát tp

És a Google utcaképén:

Csongrád-Várhát sw

Jellege, megjelenése alapján középkori, azon belül is Árpád-kori! Ha hiszünk a szemünknek, akkor egy utóbb Csongrád határába olvadt ismeretlen nevű település birtokosáé lehetett. A lakosság tudatában fennmaradt az egykori vár helyének ismerete, amit a sziget Várhát elnevezése mutat.

tamogatas-2016