Szrebernik, az ezüst vára

A mai Boszniai-Hercegovina egyik legszebb várának neve a szerbhorvát ‘srebro’, azaz ‘ezüst’ származéka és néha össze szokták keverni a tőle délkeletre lévő, hasonló nevű Szrebrenicával is. A Szávába ömlő Tinja folyó mentén, a Majevica-hegység egyik sziklájára épült.

Létéről akkor értesülünk, amikor Kotromanics István , Bosznia, Ozora, Só bánja és Hum ura – utóbbi minőségében – a mai Peljesac félszigettől a kotori öbölig terjedő földeket adományozta Raguza (Dubrovnik) városának, erről szóló oklevelét 1333. február 15-én Szrebernik várában erősítette meg.

Szrebernik 7

A vár 1405-től magyar kézen volt. Luxemburgi Zsigmond király 1422-ben a hozzá tartozó Barkaszád és Grabovec castellumokkal Garai Jánosnak és feleségének, a lengyel Mazóviai Hedvig hercegnőnek adta zálogba. Lányuk, Garai Dorottya 1428-ban II. Tvrtkó feleségeként Bosznia királynéja lett. A megözvegyült Hedvigtől 1430-ban a Tallóciak váltották ki, és zálogjogukat 1438-ban Albert király is megerősítette. 1442-ben vagy 1443 elején a törökök elfoglalták a Tallóciaktól. A vár azután 1444-ben Hunyadi győzelmeinek következtében visszakerült Tamás István boszniai király birtokába. Fiától, az utolsó középkori bosnyák királytól, Tomásevics Istvántól 1463-ban II. (Hódító) Mehmed hadai foglalták el.

De hamarosan, még 1464-ben visszafoglalta a törököktől Mátyás részére Szapolyai Imre. Ettől kezdve a déli magyar határt védő Szreberniki Bánság székhelye volt, mígnem 1512-ben végleg török kézre jutott. A 19. század első felében még lakták.

A vár térképi helyzete (a romot Gradina felirat jelzi):

Szrebernik tp1

2009-ben, Szatanek József által felvett alaprajzi vázlata:

Szrebernik

Felmerül a kérdés, mikor épülhetett? Tudománytalan és komolytalan dolog, amit sokan mégis természetesnek vesznek, ha azt gondoljuk, hogy nem sokkal az első említése előtt. Persze még az sem kizárt, de hiba abból kiindulni! Tudniillik abszolút véletlen, hogy egy forrásszegény korban és területen maradt-e fenn adat valamiről.

Ilyenkor a “tudósok” saját általános elképzeléseikből szoktak kiindulni, segítségül híva más hasonló esetek példáját is. A délszláv területeken megfigyelhető, hogy egy-egy területi egység központi várának a neve – eltérően a magyar gyakorlattól – gyakran nem azonos a ‘tartomány’, vagy a kisebb ‘zsupa’ nevével.

Alappal feltételezhető, hogy a középkor nagyobb részében a Sói Bánság központja nem a mai Tuzla város volt (nevének magyar jelentése: ‘só’) – ott ugyanis nem ismerünk várat, hanem Szrebernik! Hasonlóan a nyugatról szomszédos Ozorai Bánsággal, melynek a székhelyét a Boszna-menti Doboj várában sejthetjük.

Só és Ozora első említését III. Honorius pápa 1225-ben kiadott okleveléből ismerjük. Akkoriban az utóbb a muhi csatában hősi halált halt Csák Ugrin kalocsai érsek folytatott a térségben erőszakos katolikus térítést. Nem lehetetlen – de persze nem is bizonyos, hogy a szreberniki vár már akkor is állt!

tamogatas-2016

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s