Megvan a kincs rejtekhelye

Szándékosan fogalmaztam bulvárosra a címet, hiszen még nem sikerült Sümegh József nyomán, 41 év elteltével újra fellelnünk a kincset az ő elbeszélése szerint rejtő föld alatti létesítmény (valószínűleg egy ókori bánya) bejáratát – de ha nem kitalálmány  a legfontosabb tanú (Katalin) többeknek elmondott története, akkor nagyon közel kerültünk hozzá.

A legelső, aki 2001-ben értesült róla, Cserményi Vajk régész volt (2003 januárjában váratlanul elhunyt). Ő volt az, aki a “koronatanút”, Katalint összehozta az ügy rendőrségi nyomozóival is (sajnos Katalin is meghalt 2007-ben) .

Cserményi Vajk.jpg

(Illisz Attila fotója Tóth Sándor cikkéhez – Zsaru Rendőrségi Magazin 2000/33. szám)

Vajk (akit én személyesen, évtizedek óta jól ismertem) és Katalin  készítettek is egy térképet a kincset rejtő helyszínről, melyen az a régi pince is szerepelt, ahol Sümegh feltételezése szerint az általa belülről elfalazottnak látott “alagút” (egykori kőbe vágott tárna) egykor a napvilágra nyílhatott (ellenkezőleg nézve pedig, ahol az eredeti bejárata lehetett). Sümegh, Katalin által felidézett elbeszélése szerint ugyanis egy szűk lyukon keresztül jutott be a “labirintusba” – értsd régi bányába.

Ezt egy nagy pajszerral tágították ki annyira Lelkes Ferenc nevű barátjával, hogy kiférjenek rajta azok a tárgyak (is), melyeket napjainkban a budapesti parlament épületében láthatunk kiállítva. Lelkes elmondása szerint a mai kőbányából elhozott feszítővas munka közben véletlenül ráesett a Seuso-tálra .

Ennek nyoma ma is látható rajta:

Vadasz-tal_4.JPG

Ezt a “bejutási pontot” utóbb álcázta valahogyan Sümegh, mert tény hogy azóta senki sem találta meg. Pedig ez lehet az egész megfejtés kulcsa. Nem lehet nagy nyílás, csak akkora, hogy a 83 cm átmérőjű rézüst is még éppen kiférhetett rajta.

Cserményi Vajk és Katalin is rendelkezett a kettejük által a helyszínen készített vázlattal, azonban tudtommal egyikük hagyatékából sem került az elő (vagy mégis, de titkolják). Most én Katalin ránk maradt szavainak elemzése révén újraalkottam ezt a térképet. Éppen úgy, ahogyan annak idején Vajk is tehette.

Lényeg, hogy amennyiben nem Katalin fantáziaszüleménye az egész történet, akkor a kincs még mindig ott lévő tárgyain kívül egy elfeledett ókori ezüstbányát is találnunk kell a Szárhegy mélyében. Méghozzá egy olyan bányát, amelyiknek a bejárata egy pincénél egészen 1944-ig hozzáférhető lehetett – csak akkor falazhatták el a valahonnan nem nagyon messziről idehozott hat ládányi kincs rejtekhelyeként.

(Ez az eddigi Seuso-sorozatom legfontosabb bejegyzése! Bízom benne, hogy amennyiben jónak bizonyul a kincs lelőhelyének megfejtése, senki sem fogja majd letagadni, elhazudni, hogy a szálakat – Katalin és Vajk nyomán – én gombolyítottam fel!)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s