A Seuso-térkép értelmezése

Vajon mikor, ki és milyen célból készítette a 2003. május 3-án a Fejér Megyei Hírlapban közzétett térképvázlatot?

Katika vázlata jav

Somogyi Lajosné, Katalin rajzolta 2001-ben vagy 2002-ben, amikor a túl korán elhunyt Cserményi Vajk régésszel (1948-2003) nyomoztak a Seuso-kincs lelőhelyét illetően. Katalin még 1976-ban került kapcsolatba Sümegh Józseffel és segített neki a kincshez tartozó tárgyak utólagos rejtegetésében. Utóbbi annyira a bizalmába fogadta, hogy még a kincs megtalálási helyét is – sajnos nem tudjuk, hogy mennyire pontosan, de megmutatta neki. Negyedszázad múltán, 2001. februárjában találkozott Katalin a Székesfehérváron megjelenő megyei lapban egy olyan Seuso-kincshez tartozó tárgy fotójával, amiről eszébe jutott az akkor már nyugdíjas hölgynek, hogy hiszen azzal neki is dolga volt anno…

Ekkor hívta fel régi ismerősét Cserményi Vajkot, aki aztán hamarosan az ORFK műkincsvédelmi alosztályának vezetőjével, Vukán Béla alezredessel és munkatársaival látogatta meg Katalint. Innét egy gubancos történet kezdődött, aminek csak a végeredményét mondom: Katalin 2007-ben bekövetkezett haláláig megtartotta magának a titok lényegét, csak nagyjából árulta el a lelőhelyet. Nem akarta ugyanis, hogy az ő kihagyásával találják meg a kincs szerinte még lappangó nagyobbik részét.

Annyit tudunk csak, hogy Cserményivel közösen egy térképet készítettek, aminek a fenti rajz talán egy kezdeti piszkozata lehet. Még pontosítani akarták volna a helyszínen a végleges változatot, de 2003. januárjában Cserményi Vajk váratlanul elhunyt.

A vázlat értelmezéséhez hasznos kiegészítést jelent Katalin napokban előkerült kézírásos feljegyzése! Ebből sok minden kiderül, de azért tudnunk kell, hogy Katalin a vázlattal nem akarta elárulni féltve őrzött titkát, csak nagyjából ábrázolta a dolgokat. Nem tudjuk például, hogy esetleg nem beugratási céllal írta-e ki a Borbély-pince mellé az “itt a vége” feliratot?  Az volt ugyanis a célja, hogy kikényszerítse a székesfehérvári múzeumtól és a rendőrségtől az eredményre vezető helyszíni kutatások megkezdését.

Ezen a helyen aztán valóban sor is került egy kutatásra – de a kincs lelőhelyéhez nem kerültünk közelebb. Hozzáteszem, Katalin annyit elárult már 2003-ban is, hogy a kincs jóval feljebb került elő! Ráadásul a kézirásos feljegyzésében következetesen arról írt, hogy a kincs felhozataláért küzd.  Tehát – ha nyelvtanilag értelmezzük a szavait, akkor a kincs egy része valahol lent van és azt nem kiásni kell.

Kezd összeállni a végleges megoldást jelentő forgatókönyv! Ha jól értelmezem Katalin adatait, akkor igen nagy meglepetés fog bennünket érni a lelőhely felfedezésekor.

Anélkül, hogy kibontanám a térkép megfejtésének minden részletét, most legyen elég a fő vonalak bemutatása:

Katika azonosított

Sárgával a hadiutat (ma Táci út) és a Cserményi által feltételezett római utat jelöltem. A piros karika a régi római bánya területe. A Borbély-pincét a tájékozódás miatt tettem rá a műholdképre. 1980. december 14-én itt érte a halál 24 éves korában Sümegh Józsefet. Sőt sokáig tévesen ezt a helyet feltételezték a kincs lelőhelyének is! Valójában csak a sorkatonai szolgálata (1978-1980) alatt rejtegetett itt egy rézüstben tizenegynehány tárgyat Sümegh az 1976-ban előkerült kollekcióból. Ezek “okozhatták” a halálát.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s