A Seuso-titok titkai

Ahogyan azt előző bejegyzéseimben már világossá tettem, nagyon valószínűnek tartom a 2006-ban elhunyt “koronatanú”, Katalin visszaemlékezéseinek hitelességét. Sümegh 1976-ban megmutatta neki azt a helyet, ahol a Seuso-kincs lelőhelyére bukkant. Ezt a pontot tudomásom szerint a “hivatalos szervek” (rendőrség és az illetékes múzeumok) nem ismerik, mert Katalin – rossz tapasztalatai miatt – nem árulta el nekik. Van azonban olyan magánszemély, akinek mégiscsak megmutatta a helyet s ez az ember a mai napig megőrizte a titkát.

(Természetesen lehetséges, hogy “hivatalosék” valamilyen úton-módon mégis megismerték Katalin titkát, de persze – ha esetleg így is volt – az is titok. Mégsem hinném, mert akkor már végére járhattak volna az egész ügynek!)

Úgyhogy ma egy kicsit provokatív leszek! Katalin már ismert vázlatán feltüntette azokat a napjainkra elhagyott, romos pincéket, amelyek a neki Sümegh által  megmutatott helytől kevesebb mint 500 méterre találhatók. Ezek némelyikébe Sümegh ideiglenesen újra-rejtett bizonyos általa a lelőhelyről kihozott (felhozott) tárgyakat.

elhagyott pincék

Mivel ezek eleve gyanúsnak számítottak a rendőrségi nyomozás 1990-es kezdetétől, már biztosan alaposan átvizsgálták őket. Vagy esetleg mégsem?

Na, ezért lett volna szerencsés, hogy legalább az eddigi Seuso-kutatásról ne titkolózás folyjon, hanem megtudhassuk végre, az elmúlt évtizedekben milyen eredménytelen próbálkozások voltak. Hiszen hogy eredménytelenek voltak, azt talán nem kell magyaráznom. Persze aki nagyon ki akarja magyarázni a semmit, arra is talál nyilván “érveket”. S annyi van is bennük, hogy minden negatív eredmény szűkíti a még szóba jöhető lehetőségek körét.

Ha valaki fémkeresővel meg kívánja nézni ezeket a pincéket, akkor fel kell kutatnia a földhivatalban a tulajdonosokat, hozzájárulásukat kell kérni, azután az illetékes fehérvári múzeum beleegyezését is meg kell kapnia, majd ezek után be kell szerezze a szükséges engedélyt a székesfehérvári járási kormányhivatal kulturális örökségvédelemért is felelős építésügyi részlegénél (így “működik” a kulturális örökségvédelem ma, 2017-ben Magyarországon).

De ha valakinek csak sétálni, levegőzni támad kedve, az a helyszínen minden bürokrácia nélkül is megpróbálhatja kideríteni, hogy éppen ott tartózkodnak-e a pincék tulajdonosai? Természetesen minden régészeti célú földmunka tiltott a kirándulók számára, de nézelődni, fotózni szabadon lehet. Természetesen az esetleg távol levő tulajdonos jogainak szigorú tiszteletben tartásával.

Nem messze – kb. 300 m-re – van ezekhez a pincékhez az egykori Borbély-pince is. Ott Sümegh József és Lelkes Ferenc nevű ma is élő barátja a pince közepén ásták el egy gödörbe a ma ismert Seuso-tárgyakat.

Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de valószínű hogy ezeket a pincéket már alaposan átkutatták s az is valószínű, hogy már maga Sümegh tovább vitte ezekből az ideiglenesen ott rejtegetett darabokat. Ha esetleg mégis lenne még ott a Seuso-kincsből származó tárgy, annak persze óriási jelentősége lenne!

A fő kérdés, azonban nem ez, hanem a kincs eredeti lelőhelyének újbóli megtalálása! Ehhez nagyon közel állunk…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s