Ahmed szultán sáncai? – Újkarlóca

Az első katonai felmérés Szerémséget ábrázoló részletén a mai Novi Karlovci (Újkarlóca) határában egy nagy méretű erődítmény ábrázolását találjuk, magyarázó felirattal is ellátva:

Novi Karlovci

Itt győzte volna le 1714-ben III. Ahmed szultánt Báthory erdélyi fejedelem és a Magyar Királyság nádora. Mindez a szöveg egy újkori erődökre hasonlító, tagolt alaprajzú erődítményre írva!

Annyi stimmel, hogy 1714-ben valóban III. Ahmed volt a szultán, viszont sem háborúról sem erdélyi fejedelemről abban az évben nincsen tudomásunk s a magyar nádort sem Báthorynak hívták.

Az előttem mindeddig teljesen ismeretlennek számító erődítmény nyomai a Google műholdképén:

Novi Karlovcimh

Jó nagy és az alaprajza csak nagyon messziről nézvést hasonlít a térképen lévőre. Az ismert történelemben nem tudom hová tenni, a 18. századba például egyáltalán nem illik.

Aki hallott vagy olvasott róla valamit, kérem tegye hozzá ismereteit a kérdést csak felvető mostani írásomhoz.

tamogatas-2016

Reklámok

Füstbe ment terv? – Lics

Ma egy elmaradt (?) 17. századi városalapítási tervről írok, amiről magam is csak futólag olvastam.

A tengermelléki Zrínyi birtokon 1605-ben Ludovik Čikulin kezdeményezésére a Lics (horvátul: Lič) melletti Gradinán, ahol régen város volt, új város épült (volna?) a hozzá tartozó erőddel együtt. Zrínyi VI. Miklós (a későbbi költő és hadvezér nagybátyja – egy ideig a Zrínyi-ház feje) ugyanis az addig a grobniki uradalomhoz tartozó helyet Čikulinnak és utódainak adományozta.

Ludovik Čikulin egyébként olasz volt. Horvát szerző írta így a báró nevét, akit talán autentikusabb lenne olaszosan, Lodovico Cikulini formában írni!

A 18. század végi állapot szerint azonban a régi Gradina (értsd várrom) körül nyoma sincs településnek. A “Szent Mária” templomtól északra látható a licsi várrom jelölése:

Lics 1

A hely 20. századi térképen:

Lics tp1.jpg

Van még mit bejárni a történelmi Modrus-Fiume megyében is!

tamogatas-2016

 

A Seuso-kincs sorsa (2.)

Vajon ott lehet-e még a kincs egy része, ahonnan 1976-ban Sümegh szerette volna elszállítani? Ott van-e most is a Katalin által emlegetett 6 nagy láda és eredeti tartalmukból mennyi hiányzik?

Ezekre a kérdésekre természetesen egzakt választ akkor nyerünk, amikor majd odaérünk a ládákhoz. (Az is előfordulhat persze, hogy már a ládákat is elvitték! Legalábbis a kivonuló szovjet csapatok Polgárdiból is jó sok különféle ládát elszállítottak. Ha köztük lettek volna a szárhegyi bányából esetleg kiemeltek is, akkor most Oroszországban volna a Seuso-kincs nagyobb része. Ennek a lehetséges forgatókönyvnek azonban csak igen minimális esélyt adok – azért is tettem zárójelbe!)

A folyamatábra ismét:

folyamatábra

A Sümegh által 1976-ban megszerzett részt is két darabra kell osztani. Van az általa a Katalinnal való találkozását megelőzően kihordott rész, aminek egy részét értékesítette, másik – két bőröndnyi – részét pedig úgy elrejtette, hogy azt még ma sem találjuk.

Van a 2 rézüstben Lelkessel kihordott 41 darabos (kb. 200 kilogrammos) rész, melyet – vagy melynek döntő részét – lovasszekéren 1976 őszén vitték be Polgárdiba. Ebből a részből van a 14 magyar állam által 2014-2017-ben megszerzett, most kiállított, holnaptól Székesfehérváron látható darab!

Úgy tűnik, Sümeghnek haláláig sikerült megőriznie a lelőhelyt titkát. Azt Lelkesnek sem árulta el. Talán Lelkes ötlete lehetett a két rézüstnyi tárgy Polgárdiba szállítását követően, hogy mutassák meg Födelmesi tanár úrnak, mégis mennyit érhetnek? Sümegh nyilván azért ment bele ebbe a számára fölösleges dologba, hogy Lelkes azt higgye, akkor találták meg, amikor Sümegh szólt neki és annyi az egész, mint amennyit közösen kiszedtek a föld alatti üregből.

Munkahipotézisként azt gondolom, hogy miután Sümegh nem tudta megszervezni Katalinnal a teljes 6 ládányi kincs elszállítását, megelégedett a két üstnyi rész kiemelésével. A továbbiakban is ezeknek a tárgyaknak a mozgatásában, eladásánál, újra elrejtésénél vette igénybe Lelkes segítségét.

Az a körülmény, ami 1976 kora őszén pánikszerű rejtegetésre ösztönözte Sümeghet, megváltozhatott. Rájöhetett, hogy a lelőhelyet rajta kívül más nem ismeri – így mindaddig, amíg szüksége nem lesz rá, nyugodtan maradhat a kincs zöme a lelőhelyen, a ládákban.

(Mindez persze csak következtetések során alapuló lehetőség!)

Vadasz-tal_5

 

 

A Seuso-kincs sorsa

Miután pontosan megvan a lelőhely, már “csak” ki kell bontani a Sümegh által használt spontán bejutási pontot és az ókori járatrendszer eredeti bejáróját. Ezt követően látni fogjuk, vajon jól sejtette-e Katalin, hogy a 6 nagy láda tartalmának zöme még most is a helyén van? (ennek esélyeit majd holnap latolgatjuk…)

Mindez persze abban a nagyon valószínű esetben lesz így, ha Katalin negyed századdal később felidézett emlékei pontosak és a valóságnak megfelelőek. Elvileg más megoldás is szóba jöhet (például az általam korábban gyanított és tudtommal még mindig ellenőrizetlen pince-markolás).

Mindenképpen döntő ponton vagyunk, hiszen így vagy úgy, de valahogyan el kell dőlnie a dolognak. Ahogyan szeptember 2-án, a Seuso Társaság indítványozásánál írtam, október végéig szeretnénk végére járni a 41 éve megoldatlan kérdésnek: hol van a Seuso-kincs lelőhelye? Nos ez megvalósult, 99 %-os valószínűséggel mondhatom, hogy sikerült azonosítanunk a helyet.

Eldöntendő kérdés, hogy ezek után hivatalos helyen megtegyük a bejelentést s aztán várjuk meg türelemmel, mi történik? Vagy a hivatalos vonalat tettekre kényszerítendő, először a nyilvánosság elé tárjuk eredményeinket? Mind a kettő mellett szólnak érvek. Előbbi mellett az, hogy törvénytisztelő és a kincs sorsa iránt felelősséget érző állampolgárok vagyunk. Viszont valljuk be, elég döcögős és egyoldalú az “együttműködés”a hivatalos szervekkel.

Egyet azonban biztosan mondhatok: készséggel állunk a rendelkezésükre! Vannak természetesen további lehetőségek is arra, hogy a törvényt is betartsuk, de mégse maradjunk passzívak.

Görgény alagút

(a kép csak illusztráció, másutt – az erdélyi Görgény vára alatt – készült!)

Seuso: összeáll a kép

Talán ma jutottunk el oda, hogy egészen pontosan megvan a javaslatunk a Seuso-kincs lelőhelyének azonosítására. Nem csak elméleti modell szintjén, hanem a legkonkrétabb gyakorlatban is.

Hosszú út vezetett idáig. Magam éveken keresztül téves nyomon jártam, mert azt hittem hogy egy pince mélyítésénél találhatta, munkaidőn kívüli maszekolás közben Sümegh és Kolonics a kincset. Ez logikus és egyszerű megoldás lett volna s a jó megfejtés általában mindig pofon egyszerű. Erről szóltak a július 17-i fordulatot megelőző írásaim.

Immár 100 napja egy másik forgatókönyv jár a fejemben, ami egy korábban általam hiteltelennek vélt tanú, Katalin történetén alapul. E szerint egy elfeledett ókori ércbánya vágatában találta meg a kincset Sümegh 1976 szeptemberében. Nem ő volt azonban az első felfedező, hanem 1944-ben háborús földmunkát végző magyar katonák. Ők bukkantak rá teljesen véletlenül az ókori bánya eredeti bejáratára s annak közelében a kincsre. Nagy ládákba rakták amit tudtak, de aztán lemondtak az adott körülmények között bizonytalan kimenetelű elszállításról s visszarejtették a megtalált bejáratot.

Sümegh ettől a helytől kb. 500 m-re, egy függőleges irányú mélyedés alján jutott be a régi bányába. Utóbbi helyet megmutatta Katalinnak, mert az ő kisteherautója segítségével tervezte elszállítani onnan a kincs tárgyait. Természetesen könnyebb lett volna azokhoz a régi bányának a hegy oldalában, erdőben lévő (1944-ben felfedezett, de aztán rögtön újra eltüntetett) eredeti bejáratán keresztül hozzájuk férni – de az csak komoly földmunka révén lett volna lehetséges.

Még egyszer az elvi vázlat:

római bánya

Egy felszíni jelenség:

22641646_10209787538632586_1545704677_o

Vajon mi történt azután, hogy Katalin nem vállalta a fuvart?

(folyt. köv.)

Seuso – kié a kincs?

Az 1976-ban – valószínűleg csak részlegesen – előkerült kincs az egyik tál feliratán szereplő Seuso nevű személyről kapta a nevét. Azért nem konkrét településről vagy közelebbi földrajzi névről, mert ma sem tudjuk biztosan, hol került elő.

Nagy valószínűséggel hárman vannak versenyben a lelőhelyet illetően: Kőszárhegy, Polgárdi és Szabadbattyán. Polgárdi döntően azért került képbe, mert esetleg az ottani mészkőbánya műveléséhez kapcsolódóan (?) kerülhetett elő a kincs, noha a bányatelek ilyen szempontból gyanúsítható keleti része már Kőszárhegy község határába esik. Szintén Polgárdira terelte a figyelmet, hogy a kincset megtaláló Sümegh József és a vele ismeretségben, munkakapcsolatban volt Kolonics György és Brizs Károly s a legfontosabb  szemtanúk közé tartozó Harmath József és Strasszer István valamennyien Polgárdihoz köthetők. Az 1878-ban előkerült s a lelettel közvetett módon kapcsolatba hozható “polgárdi tripus” is ilyen néven került be a köztudatba – noha jobb volna kőszárhegyi quadripusnak nevezni!

Szabadbattyán az ún. “Seuso-villa” miatt került képbe, melynek fűtésalagútja lett volna az egyik – Pereczes Ferenchez kötődő – feltevés szerint a lelőhely. A kétségtelenül jelentős római épület feltárása azonban nem eredményezett ezzel kapcsolatos bizonyító erejű megfigyelést. Sőt az sem egyértelmű – bár nem is lehetetlen, hogy egyáltalán köze volt Seuso személyéhez.

Marad legvalószínűbb lelőhelyként Kőszárhegy területe! Annak is a névadó Szárhegy tetejére eső külterületi része. Itt jutott be Sümegh a kincset rejtő föld alatti rendszerbe s innen szállították be a kincs vasárnaptól Székesfehérváron látható részét Lelkes Ferenc lovas szekerén. Pontosabban, az akkor Lelkes által megszámolt 41 darabból egyelőre 14-et láthatunk majd.

A “koronatanú”, Katalin szerint azonban ez a teljes kincsnek csak egy kisebb része lehetett!

A 14 tárgy legnagyobbika a Seuso felirattal ellátott ún. vadász tál:

Seuso tál

Hamarosan új eredményekről adok majd hírt!

 

Felsőlomnica

A Zágrábtól és a Száva folyamtól nem messze délre található Gornja Lomnica egykori erődített nemesi lakóhelye érdekes kérdéseket vet fel.

Nádasdy Tamás nádor adománya révén kapta meg 1558-ban az itteni “kastélyt” (domus et curia) a leköszönő Zrínyi Miklós bán. Mint a macskaköröm mutatja, az oklevélben “ház és udvarhely”, egyszóval udvarház szerepel. Itt és most hadd ne menjek bele terminológiai kérdésekbe. Amúgy is azt hiszem, a nemesi ház, udvarház és a kastély kategóriái között folyamatos átmenettel számolhatunk s éles határt aligha lehetséges húzni.

Ugyanazt az épületet is különféle források eltérő módon nevezik. Egy biztos, a felsőlomnicai kúria valaha vizesárokkal volt körülvéve.

Az első katonai felmérés térképén:

Gornja Lomnica 1

Ennek nyoma a modern térképen is látható:

Gornja Lomnica tp

Sajnos napjainkra egy labdarúgó pálya építésével teljesen eltüntették!

tamogatas-2016