Ratkvölgye rejtélyes vára

Először az első katonai felmérés térképén figyeltem fel egy számomra újdonságot jelentő várrom jelzésre a Bródi-hegység középkori Valkó (újkori Verőce) vármegyébe eső északkeleti részén:

Ratkovdol 1

Ugyanez 20. századi topográfiai térképen:

Ratkov Dol.JPG

A helyről semmilyen történeti adatunk sincsen, viszont a műholdképek nagyon beszédesek:

Egy kb. 50 x 60 m-es méretű, markáns árokkal övezett négyszögletes várhely. Vagyis nem egy kis méretű, ismeretlen történetű Árpád-kori nemesi vár helye. Méretét,alaprajzát tekintve késő-középkori reprezentatív castellumnak tűnik. Még egyikünk sem járt ezen a helyszínen! Jó volna mielőbb dokumentálni.

Történelmi értelmezése jelenleg nem tűnik egyszerűnek.Talán a jelentős nevnai uradalom valamelyik 15.századi tulajdonosa építtette? Magától a nevnai várhelytől (Altes Schloss a térkép északkeleti részén a Varos felirat alatt) csak 4,5 km-re esik délnyugati irányban:

Nevna és Ratkvölgye 1

Ha már valaki arra jár, a ratkvölgyi (horvát: Ratkov Dol) várhelytől északkeletre lévő templomromot (rom-helyet?) se hagyja ki. A felső térképen “Alte Kirche”… Őszintén szólva az sem világos, miért van ott? Talán elköltözött mellőle a régi település?

kék

A pozsegai Petnye

Tegnap fedeztem fel a Google Earth képeit tanulmányozva egy eddig pontosan nem azonosított középkori vár, Petnye helyét. A Bródi-hegységben, a Száva-menti Bród (horvátul: Brod) várostól nem messze északnyugatra, egy mesterséges horgásztó feletti erdőben található:

Petnye 25.jpg

A térképek Gradina (magyarul: várrom, várhely) felirata és a Petnja pataknév alapján persze eddig is tudtuk hol kell keresni, csak a pontos elhelyezkedése volt kérdéses. A Google időgép funkciójával több kép közül lehet kiválasztani azokat a felvételeket, melyeken érzékelhető a vármag és az azt övező védőárok nyoma:

Ha csak a legfrissebb képet nézzük, azon éppen semmi sem látszik. Miután megtaláltuk a helyet, már világos hogy a topográfiai térképen a földúttól jobbra látható kis kiemelkedés a vár magja.

Ez a vár egyébként a tegnap tárgyalt Gradáchoz hasonlóan szintén a történelmi Pozsega vármegyében van és szintén a híres Rátót Loránd (Roland) nádoré lehetett 1258 táján. Hogy pontosan mikor épült, azt – a legtöbb várhoz hasonlóan – nem tudjuk megmondani.

1282-ben a nádor fiai eladták a Zsadány nembeli Velikeieknek s azután lényegében az utóbbiaké volt egészen az 1536-ban bekövetkezett török hódításig. Valamivel az oszmán hódítás előtt 50 %-os tulajdonrészt szerzett benne Beriszló István szerb despota is.

A feltehetően eredeti építtető Rátót genus címere:

Rátót genus

Erről a várról még sem alaprajzzal, sem fotókkal nem rendelkezünk! Pedig egyike a Drávántúl oklevelesen legrégebben adatolt klasszikus középkori várainak. Ha arra jár valaki, kérem pótolja!

kék

A pozsegai Gradác

A középkori Magyarország viszonyainak áttekintése lehetetlen a mai Horvátország, főként annak a Duna vízgyűjtő területébe tartozó nagyobbik része nélkül. Ez a terület – noha korábban főként horvát szerzők vitatták – kezdettől a magyar államhoz tartozott. A tengermelléki 9-11. századi adatokból ismert középkori Horvátország erre a vidékre sohasem terjedt ki.

A fenti tény ellenére a magyar köztudatban sokan valamiféle külföldként tekintenek a Drávától délre eső vidékre. Ezt igyekeztünk meghaladni a horvát-magyar kettős identitású, 2013-ban 50 évesen elhunyt Szatanek József barátommal. Magam lassan 30 éve kezdtem meg egy pótlólagos adatgyűjtést, hogy e területek várait is egyben láthassuk az északibb vidékekéivel. Jóska pedig lefordított egy kisebb könyvtárnyi horvát nyelvű irodalmat és bejárt, felmért több száz helyszínt. Közben egy kötetnyi szakmai beszélgetésünk is keletkezett a Skype-on, melyet váratlan halála után sikerült lementenem. Szerencsére ma is van a dokumentációs munkának elkötelezett folytatója s remélem sikerül majd egy szerencsésebb helyzetben megteremteni a “déli várakat” bemutató részletes munka kiadásának feltételeit is. Egyelőre sajnos a munkám kapcsán napi gondokkal küszködök (ajánlom ezért financiálisan tehetősebb olvasóim figyelmébe a lenti – kék alapú – felhívásomat).

Szatanek József (sJz) 2004-ben készült vázlata a Pozsegai-hegység déli oldalán található Gradác váráról:

Gradác P

Ez azonban még kiegészítésre szorul, mert csak a vár belső magját ábrázolja, ugyanis a délnyugati gerincen még további három külső várrész is található:

Gracsanica 1

Az utóbbi vázlatot egy horvát szerző cikkéből mentette le Jóska. A többrészes Árpád-kori “preklasszikus” várak ragyogó példája. Történeti adatunk ugyan csak 1446-ból van róla, amikor a Rátót nemzetségből származó Paksi Imre tulajdonában állt. Utolsó adatunk a még fennálló várról 1556-ból származik, amikor felsorolják a törökök által 1537-ben elfoglalt pozsegai várak között. Utóbb még a középkori neve is feledésbe merült. A mai lakosság Gracsanica néven ismeri a romot.

Terepi helyzete:

Gradác tp 1

Mikor és ki építhette eredetileg? Ez az alapvető kérdés minden vár kapcsán. Egyszerű válasz: nem tudjuk. Kicsit hosszabban: Paksi Imre szépapja a híres Rátót Loránd (vagy akinek jobban tetszik: Roland) nádor volt, aki 1241-1277 között viselt országos tisztségeket. Ő – vagy valamelyik őse – tekinthető a Rátótok pozsegai birtokszerzőjének. A vár építésének legvalószínűbb időpontja a 13. századon belül lehet – de nem kizárt korábbi eredete sem. Ne feledjük, már Loránd nádor dédapja – Leusták is erdélyi vajda volt III. Béla (1172-1196) korában. Sőt, ő vezette azt a magyar sereget, amelyik részt vett a szeldzsuk-törökök elleni 1176-os kisázsiai, müriokephaloni csatában!

(Magam azonban attól is óvnék, hogy mondjuk III. Béla korát nevezzük ki minden dolog eredetének! Korábban is volt élet és zajlott a történelem.)

A vár egyik utolsó magyar birtokosa, Paksi Mihály szörényi, majd nándorfehérvári bánként az oszmán-törökök elleni védekezés egyik vezetője volt a Jagelló-korban.

kék

Nagytapolcsány városerődítése

A Nyitra megyei uradalmi központ Nagytapolcsány (szlovákul: Topoľčany) korai városerődítéséről 1318-ban értesülünk, amikor János nyitrai püspök azért panaszkodott Csák Máté tartományúr ellen, hogy az igénybe vette Tapolcsány árkainak ásásához az ő jobbágyait is. Fa palánkkal és fatornyokkal övezték ekkor a várost.

A város erődítéséről a huszita időkből, a 15. századból is több adatot ismerünk. Akkoriban is fortaliciumként – erődítményként – emlegették a várost (civitas). Az Anjou-kor elejéről való adat azonban ennek régibb múltját is bizonyítja.

Hozzá kell tegyem, jeles történészek eddig összekeverték Tapolcsány város és az azonos nevű hegyi vár adatait. Melyek két helyileg és típusában is különböző erősségre vonatkoznak: egy klasszikus hegyi várra és a hozzá tartozó uradalom központi településére.

Az első katonai felmérés a város árkaival:

Nagytapolcsány 1

Valószínűleg több esetben is régebbiek lehetnek kisebb városaink fa-föld szerkezetű erődítményei, mint ahogyan azt eddig gondoltuk! Ilyesmire utalhat a zempléni Patak 1312-es megtámadása és visszafoglalása, de a nógrádi Losonc városárkait is már 1327-ben említik. I. Károly király 1331-ben Bars város lakóit kötelezte, hogy a települést fa palánkkal vegyék körül. Rimaszombat – Tapolcsányhoz nagyon hasonló elrendezésű – palánkjának építését is 1334-ban engedélyezte a király. De például a vasi Sárvár középkori belvárosának 1328-tól adatolt Sziget neve is a vizesárokkal övezett településre utalhat.

kék

Katalin királyné vára

Tamás István boszniai király (1444-1461) második felesége volt Vukcsics István herceg Katalin nevű leánya, Fojnica magas hegyre épült várának (1428 m) névadója. A monarchia-korabeli (1878-1918) katonai térkép Katharinenburg néven jelöli a romot (a Dinári-hegység akkor 1431 m-esnek mért csúcsán):

Az újabb térképen Kozov grad, azaz ‘kecskevár’ névvel szerepel. Sajnos alaprajzzal és helyszíni fotóval még nem rendelkezünk Bosznia egyik legmagasabb fekvésű váráról. Oklevelek 1434-től említik. 1463-ban, amikor – mostohafia, Tomásevics István uralkodása idején – II. Mehmed török szultán meghódította a királyságot, Katalin királyné Raguzába (ismertebb horvát nevén: Dubrovnikba), majd onnan tovább a pápához Rómába menekült. 1478-ban ott is hunyt el és sírja ma is megtekinthető a Santa Maria in Aracoeli bazilikában:

Santa_Maria_in_Aracoeli.jpg

Katalin királyné két gyermeke később Boszniában áttért az iszlámra. Számukra rövid volt az út Rómából Sztambulba. Fojnica vára ma a bosnyák-horvát föderáció (muszlim-katolikus vegyes vallásfelekezetű) területéhez tartozik. Békésen megférnek egymás mellett a városban a ferences kolostor és a mecsetek, dzsámik! Tudni kell, hogy a mai három “etnikum” eredetileg egy volt, csak a háromféle vallás miatt oszlott meg az újkorban muszlim-bosnyák, ortodox-szerb és katolikus-horvát entitásra, akik természetesen egyöntetűen ugyanazt a nyelvet beszélik. Mindezt csak azért hangsúlyozom, mert aztán a nacionalista és a vallási fanatikus uszítás az ismert eredményre vezetett. Szerencsére azonban, immár több mint 20 éve béke van s éppen Bosznia példája mutatja,hogy lehetséges normális, békés együttélés muszlimok és keresztények között is. A közös nevező, hogy valamennyien emberek vagyunk. Vagy nem?

A királyné elképzelt portréja horvát bélyegen:

Katalin boszniai királyné

Megjegyzem, ahhoz képest hogy Bosznia történelme 1136-1918 között szorosan kapcsolódott a magyar történelemhez s királyaink II. Béla (1131-1141) óta végig viselték a a Boszniát jelentő “Ráma királya” címet, meglepően keveset tudunk a “társország” múltjáról.

Vonatkozik ez a festői tájakban  gazdag ország pompás középkori várromjaira is!

kék

Kapi vára és a gyepű?

Kapi vára Eperjestől északra, a Csergő-hegység egyik keleti magaslatán, a Szekcső-patak völgye fölé emelkedik (szlovák neve: Kapušany). Utóbbiban nem nehéz felismerni a magyar eredetet. Ugyanezt a várat okleveles adatok Toboly, Maglóc, Baglóc néven is emlegetik. Első ismert történeti adata szerint egy bizonyos Écs, a Szinyeiek őse védte meg 1241-ben a tatárokkal szemben – vagyis egyike a biztosan ismert legkorábbi klasszikus kővárainknak.

Kapi nevét az ország védelmében szerepet játszott gyepű kapujával hozzák összefüggésbe, a Sopron megyei Kapuváréhoz hasonlóan. Márpedig a gyepű nagyon régi létesítmény lehetett – tán még az avar birodalom idején építhették. Ezzel persze nem állítom, hogy a vár is ennyire régi lehet. Utóbbiról csak annyi állítható, hogy 1241 előtt épült, egy pontosabban nem behatárolható időben. Annyi bizonyos, hogy a várhegy lábánál haladt a Lengyelországba vezető középkori főútvonal.

Az első katonai felmérés részlete:

Kapi 1

A várból kiinduló völgyzáró sánc-gyanús vonalak a Google Earth műholdképén:

Kapi 2011 mh

Nagyon hasonló jelenséget látunk a gömöri berzétei (szlovákul: Brzotín) vár alatti völgyben is:

https://djnaploja.wordpress.com/2014/08/08/gyepu-szaloc-es-berzete-kozt/

Régészetileg tudtommal még csak a Nyugat-Dunántúlon és Kelet-Erdélyben került sor gyepű-kutatásra. Utóbbi helyen 8. századinak bizonyult! Ami tökéletesen egybevág az avar védművekkel foglalkozó írott forrásaink tudósításával. Más kérdés, hogy például a vasi Vasvár melletti gyepű még 1118-ban is létezett.

A sárosi Kapi várát ezek szerint egy régebbi védelmi vonal fontos pontján építették valamikor az Árpád-korban.

kék

 

Az erdélyi Báld régi kastélya

A 17. századi Erdély több jeles krónikása is foglalkozott a Kolozs megyei, mezőségi Báld (románul: Balda) község Szentpáli János és felesége Bornemisza Zsuzsanna által építtetett kastélyával. Tudni kell,  hogy Szentpáli nem kisebb rangú személyek sógora volt, mint Apafi Mihály erdélyi fejedelem (felesége: Bornemisza Anna) és az 1674-ben lefejezett Bánffy Dénes (felesége: Bornemisza Kata).

Utóbbi egyik vétkeként írja le Cserei Mihály a báldi udvarház lerombolását, fundamentumából való kihányását. Erre Szentpáli János és felesége halálát követően, egy örökösödési vita miatt került sor. Bethlen János hatalmas kőpalotaként írta le az épületet, melyben 1673-ban a fejedelemasszony által odaküldött, német katonákból álló őrség tartózkodott.

A kastély a 18. században a Béldy grófok kezébe került s aztán valamikor a 20. században bonthatták le (?). A második katonai felmérés térképén – helyi ismeretek hiányában – nem tudom megállapítani, melyik a rezidencia s melyek a hozzá tartozó gazdasági, majorsági épületek:

Báld 2.jpg

Ma már – úgy tűnik – nyoma sincs ennek a valaha jelentős épületnek!

kék

Vice elpusztult templomai

Az első katonai felmérés térképén középen látható Vicén (románul Viţa) egy ma már nem létező kő templom, illetve a falutól délre, a mai temető szomszédságában egy másik kőépület – talán templomrom (?) jelölése:

Vice 1

A térképen a ma álló három templom közül csak a reformátusoké szerepel, a katolikus és az ortodox felekezeteké csak később épültek. Felmerülhet, hogy esetleg a nagy katolikus felekezet harcos képviselőjének számító Apor István kincstartó építhetett kastélya közelében egy katolikus templomot? Vagy esetleg már a középkorban is több kőtemplom volt Vicén?

Még érdekesebb a déli kőépület, talán szintén egy templom (?) romja! A műholdképen mintha védőárok nyomai látszanának a kis magaslat déli oldalán:

Vice-temető mh 2012

A most tárgyalt két objektum 20. századi térképen:

Vice tp1.jpg

Volna még mit kutatni Vice múltjában is!

kék

Vice egykori kastélya

Cserei Mihály: Erdély históriája (1661-1711) című művében tűnt fel, hogy a 17/18. század fordulóján jeles szerepet játszott Apor István erdélyi kincstartónak az egykori Doboka vármegyében található Vicén (románul: Viţa) volt az egyik lakóhelye. A krónikás Csereinek ő volt a munkaadója s emiatt több helyen is kitér erre.

Például személyes emlékeit is felidézi a zsibói csatáról (1705. november 11.) s arról, hogy a vereséget követő éjszakák egyikét II. Rákóczi Ferenc fejedelem maga is a vicei kastélyban töltötte.

Kádár József és társai Szolnok-Doboka megye-monográfiájából tudjuk, hogy az épületet 1837 előtt bontották le s akkoriban már csak egy pince volt meg belőle, utóbb meg már az sem.

A kastély az első katonai felmérésen, még álló épületként jelölve:

Vice 1.jpg

A már szintén nem létező – egyik – régi templomtól délkeletre állt:

Vice 2011 mh

A pontos helyet majd a helyszínen kell azonosítani. A viceiek talán még számon tartják! Egykor komoly árok is övezte, de annak már sem a térképeken, sem a műholdképeken nem látszik nyoma.

(folyt. köv.)

kék

A Chernelek kastélya

Pontosabban a Chernelházadamonyán részben feltárt és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egykori regionális vezetője, a néhai Figler András által szétdózeroltatott kastélynak a helye. A vizesárok még feltáratlan szakaszának nyoma ma is jól látszik a Google Earth idei friss felvételén:

Chernelháza mh2017.jpg

A KÖH illetékese által az értesítésem nélkül megvalósított barbár pusztítás célja az volt, hogy megszüntethessék a terület régészeti védettségét! Hogy erre mi szükség volt? Teljesen érthetetlen, hiszen azóta sem történt ott semmilyen építkezés.

Hogy a szakmai szégyenlistát még egy névvel bővítsem: a megyei múzeum akkori régészeti osztályvezetője, Ilon Gábor – szintén a megkérdezésem és értesítésem nélkül – önkényesen elszállíttatta az 1997-ben általam vezetett ásatás addig helyben raktározott régészeti leletanyagát. Semmibe véve az én feldolgozással kapcsolatos jogaimat. (Egy másik általam kutatott lelőhelyen, Gór-Kápolnadombon is az értesítésem nélkül folytatott további kutatást!)

Figler és Ilon még azzal a nyilvánvaló hazugsággal is megpróbáltak lejáratni, hogy szerintük nem is készült pontos dokumentáció a jelentős kastély-kutatásról. Az igazamat budapesti bíróságon kellett bebizonyítanom. Látni kellett volna a bíró arcát, amikor az ellenérdekelt fél által megnevezett tanú, illetve a minisztérium (az akkori NKÖM) jogi képviselője is nekem adott igazat s lelepleződött a szombathelyi múzeumot akkor irányító klikk által ellenem kitalált hazugság.  Magam megtehettem volna hogy tanúként beidéztetem a feltárásban közreműködött kiváló fővárosi kollégákat, Feld Istvánt és Simon Zoltánt – de erre a “vádak” nyilvánvaló alaptalansága miatt nem volt szükség. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy neves fővárosi régész kollegina is erkölcsileg elégtelenre vizsgázott, amikor a megkérdezésem és a velem való konzultáció nélkül írt Ilonék kérésére egy őket segítő hazug szakvéleményt, “hallgattassék meg csak az egyik fél ” jeligével. Nem tudta mit cselekszik…

Szóval, a régészet – mint darázsfészek. Egy 20 évvel ezelőtti ügy kapcsán! A szombathelyi múzeumnak jelenleg már az annak idején ellenem szerveződött klikktől nagyrészt független vezetése van. Ha szeretnének valamit tenni az ország egyik legnagyobb felületre kiterjedt középkori-koraújkori kastélyhely kutatásának utólagos feldolgozásáért, akkor az ügyben természetesen megkereshető vagyok. Mindössze az emberi és szakmai minimumok helyreállítására volna szükség, melyeken eddig sem én gázoltam keresztül-kasul.

Fel lehetne még tárni például a kastély általunk megtalált régi kútját, a vizesárok és palánk nyugati és déli szakaszát (ezek nyomai a Figler-féle dózerolást követően is léteznek).

Az 1982-ig állt Chernel kastély két világháború közti képe Medgyesy Antal festményén:

Chernel kastély Copy

S hogy ne csak gátlástalan, mindenen keresztül gázoló emberekről legyen szó, kontrasztként egy emberileg és erkölcsileg hibátlan személy, az 1997-es kutatásban 70 éves korában részt vett, 2013-ban elhunyt Chernel leszármazott, báró Schelver Dóra:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Az ő emléklapját csak azért tettem ide, hogy létezik pozitív és normális hozzáállás is.

(Megvallom, gondolkodtam egy keveset, hogy a nyilvánvaló negatív dolgokat elkövetett személyek nevét monogrammal írjam-e ki? De az nyilvánvaló aljasságok indokolatlan védelme és takargatása lett volna! S mint ilyen nem lenne helyénvaló!)

Végül a kastélyból fennmaradt – helyiek által a bontáskor megmentett 1761-es homlokzati címer:

Chernel címer

Chernel László és Szeremley Eszter a monogramok feloldása.

kék