Girolt – Németszentgrót

Jelenleg németül Gerersdorf bei Güssing a vasi Németújváról nyugatra, a Szék-patak (Zickenbach) mentén települt falu neve. Középkori magyar neve Girolt, ami a német Gerold személynévre megy vissza – ám a magyar helynévadás szabályai szerint képződött.

A 19. századtól adatolt Szentgrót alak talán a zalai hasonló nevű település nevének mintájára csak az újkorban keletkezett (?). A plébániatemplom névadója ugyanis Szent Márton.

A Giroltiak 1440 körül kihaltak, a leányági örökösök egy ideig még pereskedtek a vagyon kapcsán. Innen tudjuk, hogy az uradalom központjaként egy középkori kastélyt, castellumot tartottak számon.

Mivel a község területén egyetlen középkori erődített objektumot ismerünk, a Taborriegelt – leginkább ez gyanúsítható azzal, hogy az oklevelekben említett castellummal azonos.

Műholdképen és térképen is jelöltem:

Tipológiailag nézve jellegzetes Árpád-kori nemesi vár:

Németszentgrót

Wolfgang Meyer felmérése.

A síkvidéki kisméretű várak igazán szépségdíjas példánya! A 10 m körüli belső méretből adódóan, egyetlen torony helye lehet. Látható, hogy a kiásott árok földjével megemelték a védett területet. Mégsem nevezném igazi földhalomvárnak (motténak), bár rokon értelmű.

A hasonló helyeken – szakemberekkel való kapcsolattartás mellett – kifejezetten hasznos lehet az amatőr fémkeresők tevékenysége is. Nem mindegy ugyanis, mely királyok pénzei kerülnek elő. Például ebben az esetben is egészen nyilvánvalónak tűnik a számomra, hogy a kisméretű vár felépítése évszázadokkal régebbi kell legyen, mint a használatának befejező szakaszára vonatkozó 1440-es évekbeli oklevelek dátuma. Tehát az amatőrök hozzásegíthetnek bennünket valódi tudományos kérdések megválaszolásához!

kék

Reklámok

Szobránc castelluma

Ung megye jelenleg Szlovákiához tartozó részének fontos, járásszékhely szerepet betöltő települése Szobránc (szlovákul Sobrance). A középkorban eredetileg Tibának, Vásárostibának hívták és a Kaplony nemzetségből származó Nagymihályi-rokonság egyik családját jelentő Tibaiak székhelye volt.

Ugyan nem ismerünk középkori castellumáról írott adatot, de az fizikálisan mégis létezik!

Először a második katonai felmérés térképén tűnt fel:

Szobránc

Ugyanez szépen látszik a Google Earth 2012-ben készült műholdképén is:

Szobránc 2012 mh

Úgy tűnik itt is szerencsének van s a mai napig megvannak a rég elhagyott castellum árkai.

kék

Vámoslucska castelluma

Engel Pálnak köszönhetően nagyon alapos, részletgazdag képpel rendelkezünk a középkori Ung megye nemességéről. Lakóhelyeikről azonban egyelőre igencsak gyér tudásunk van.

A Kaplony nembeli Nagymihályi-rokonsághoz tartozott Lucskaiak vámoslucskai castellumát 1443-ban említi oklevél. Hogy mennyivel korábban épülhetett, nem tudjuk. Talán még az Anjou-korban? Esetleg az 1386-1403 közti zavaros időkben? Netán csak az 1440-ben kezdődött polgárháború alatt? (A legutóbbit nem gondolnám…)

A másik alapvető kérdés: mi lett vele utóbb? Egy biztos, az újkort nem érte meg. Pedig az 1848-as jobbágyfelszabadításig egyfolytában a Nagymihályiaktól leszármazó Sztáray grófok birtokában volt az Ungvár-Kassa közti főúton fekvő Vámoslucska (szlovákul: Lučky) község.

Ha az újkort kastélyként nem érte meg, akkor esélyes, hogy a helye a fel nem töltött védőárok segítségével ma is azonosítható (ahol folyamatos volt a lakottság, ott ugyanis a középkori várárkokat feltöltötték és asztal simaságú terepet alakítottak ki – tehát hiába tudjuk hogy ott volt az erődített kastély, annak most már általában a nyomát sem látjuk).

Nem jártam még Vámoslucskán, de a Google Earth műholdképeit nézegetve feltűnt a temető belsejének sírokkal telezsúfolt, szabályos téglalap formája:

Vámoslucska dél 2012

Mintha perem, illetve ároknyomok is látszódnának. Mindenesetre én itt keresném a castellum a helyét.

Bemutatok egy másik – első ránézésre gyanús – helyet is a falu keleti szélén:

Vámoslucska 2012 mh

Ez egy a víz munkája által létrehozott természetes sziget. Megjegyzem, gyakori jelenség, hogy az elhagyott vár, kastély helyén utóbb temető létesült. Tehát ha egy helyen nem tudjuk hol volt az írott adatokban szereplő objektum, mindig célszerű a régi temetőben kezdeni a nézelődést.

kék

Zaton lakótornya

Mielőtt valaki botcsinálta nyelvészként a magyar zátony szóra gondolna  a Nona közelében lévő dalmáciai település neve kapcsán, le kell intsük. Ugyanis a horvát zaton jelentése tengeröböl. Itt volt egykor a római Aenona nyíltvízi kikötője is.

Állítólag Nona védelmére épült volna 1593-ban a ma is álló torony. Egy bizonyos Hanibal Cirysagus építtette a rajta látható címeres-feliratos tábla szerint.

Ugyan vannak rajta lőrések is és védelmi funkciója vitathatatlan, de mégis alapvetően lakótorony. Horvát Kaštelina neve is erre utal. Zaton környéke Dalmácia oszmán megszállástól ugyan mentes, de mégis állandó veszélynek kitett része volt. Ha valóban volt szerepe Nona (Nin) városának védelmében, akkor az leginkább a tenger felől esetleg közeledő kalózok jelzése lehetett.

A torony térképi helye:

kék

Nedinum-Nadin

Hogy Közép-Dalmáciáról milyen szegényesek az ismereteink, elég például Nadinra utalnom. Az ókori liburnok által alapított, majd a római korban is jelentős szerepet játszott Nedinum, később Nadin 1647 óta rom. Akkor a várost a döntően Kréta birtoklásáért folyt kandiai háború keretében a velenceiek a törököktől foglalták vissza s rögtön le is rombolták azt.

A Google Earth 2014-es felvételén:

Nadin mh 2014

A város nagyobb kontúrján belül szépen kivehető a négyzetes alaprajzú vár körvonala is.

Ugyanez egy közelmúltbeli térképen:

Nadin 1

Egy 17. századi vedután:

Nadin 2

A törökök 1538 óta tartották birtokukban a várost. Megelőző ezer éves története igazából ismeretlen előttem. A magyar történelmi földrajzok nem terjednek ki erre a 12-16. század között pedig közvetetten az országhoz tartozott vidékre. Kellő alaposságú és részletességű horvát munkát sem ismerek ebben a műfajban.

kék

Aenona-Nona-Nin

Közép-Dalmácia öt jelentős középkori városának egyike volt a ma mindössze 1100 lakosú Nin. A legkisebb közülük (Nona, Zára, Sebenico, Trau, Spalato – vagy horvátul Nin, Zadar, Šibenik, Trogir, Split), mégis itt volt Horvátország fővárosa.

Már persze ha beszélhetünk egyetlen fővárosról a 9-11. századi Horvát Királyság esetében. Még három másik hely is hasonló státuszt élvezett ugyanis: Knin, Klissza (Klis) és Tengerfehérvár (Biograd na Moru). Mindezeket 1091-ben I. László – utóbb szentté avatott – királyunk a birodalmához csatolta s döntően a 15. század elejéig a középkori  Magyar Királysághoz tartoztak. Ez a kb. 300 év nagy időnek számít ugyan, de természetesen a városok több ezer éves történetének csak egy szelete.

Ne feledjük, hogy az Adrián már az ókori görögök is gyarmatvárosokat alapítottak és a terület már a Római Köztársasággal is élénk kapcsolatban állt. A római-bizánci korszak egészen a szlávok betelepüléséig, 600 tájáig tartott. Akkoriban még latinul Aenona volt a város neve.

Nin-Aenona

Ahogyan az ókori város térképén is látjuk, szinte utca szintű folyamatosság érzékelhető a római kortól napjainkig – pedig a várost története során több alkalommal le is rombolták. Először éppen a mai horvátok elődei!

Később aztán fejedelmi, királyi és 864-től püspöki székhely lett.

Most nem célom a város történetének akár csak rövid ismertetése. Mindössze három mozaik darabka a változatos képből: a tatárok elől ide menekültek 1242 elején a veszprémi domonkosrendi apácák. Rá egy évre, 1243-ban Zárából kiinduló velencei támadás érte a várost – melyet a Hontpázmány nemzetség Trencsén vármegyében birtokos Garadnai ágából származó Becend bán visszavert.

Az 1328-1357 közt velencei fennhatóság alatt állt várost pedig 1357 végén a Sopron megyei illetőségű Csúz János bán ostrommal foglalta vissza.

Persze azt se feledjük el, hogy a “magyar” (horvát) korszakot 1407-1797 közt hosszabb velencei időszak követte, majd francia (1805-1814) s osztrák (1797-1805, 1814-1918).

Egy Osztrák-Magyar Monarchia időszakából származó térkép részlete:

Nona tp3

Mi változott itt 2000 év alatt?

kék

 

A tengerparti Novigrád

A Kotromanics Erzsébet magyar királyné 1387-es meggyilkolásáról híres Novigrád (horvát: Novigrad, olasz: Castelnuovo vagy Novegradi) Zárától (horvát: Zadar, olasz: Zara) nem messze található egy tengeröböl mellett. A középkorban magyarul Újvárnak is hívták.

Novigrád 18.jpg

Mivel Novi és Novigrád nevű várakból, városokból több is van az Adriai-tenger partjai mentén, “természetesen” össze-vissza keverték és keverik az adataikat. Még viszonylag komoly történelmi munkák szerzői és térképek szerkesztői részéről is. Hogy csak a két legismertebb másik Novigrádot (Castelnuovót) említsem: van egy város Isztriában és egy másik a Kotori-öböl (olaszul: Cattaro-i öböl) területén: Hercegnovi (olaszul szintén Castelnuovo). Harmadikként mondhatnám Novi Vinodolskit is az egykori Modrus-Fiume megyében.

A vár mögött a képen a Velebit-hegység vonulata látható. Annak túlsó oldalán található Korbava, vagy latinosan Korbávia a “Korbáviai grófok” (horvátosan a Guszicsok, Kurjákovicsok, Karlovicsok) földje. Őket sejthetjük az először 1220-ban említett Novigrád építtetőjének is. A vár 1409-ben vásárlás révén került a Velencei Köztársaság birtokába s aztán abban is maradt 1797-ig, a Signoria bukásáig. A törökök többször is támadták ugyan (1571-ben Ferhád boszniai pasa ostromolta eredménytelenül), de csak a kandiai háború idején, 1646-ban tudták átmenetileg – mintegy 10 hónapra – elfoglalni.

A vár metszet-ábrázolása 1704-ből:

Novigrád 1704

Megjegyzem, a magyar történelmi atlaszok viszonylag jók (az angolszászokhoz képest meg egyenesen halál-pontosak is!). Mégsem ártana egy javított, pontosított kiadás, mert aki helyrajzilag jobban ismeri a dolgokat, annak azért számos hiba feltűnik! Főleg a horvátokkal, szerbekkel, bosnyákokkal közös történelmi országunk déli területein.

A vár és a (ma 534 lakosú) város egy Monarchia korabeli katonai térképen:

Novigrád tp3.jpg

kék