Waldburg, Sankt Gallen közelében

A minap kaptam meg egy várak iránt érdeklődő Sankt Gallen-i (pontosabban – ha jól értem – ideiglenes Svájcban élő) magyartól, N. Zoltántól a Sitter folyó melletti hegyen a 926-os magyar támadás során a bencés szerzetesek által létesített – vagy csak védelemre újra alkalmassá tett (?) – menedékvár képét:

Waldburg NZ

A várhely fekvése műhodlról és térképen:

 

A 10. századi Nyugat-Európában sokan a “magyar migránsok” elleni védekezésre kényszerültek.Ráadásul egy időben az északi emberek (normannok, vikingek) és délről az arabok sem kímélték a térséget. Utóbbiak például a mai Francia Riviérán építettek ki egy Fraxinetum nevű erődöt, ahonnan aztán rettegésben tartották a környék lakosságát.

Mi magyarok hajlamosak vagyunk a “szentgalleni kalandot”, mint egy kedélyes eseményt emlegetni, de azért a teljesség kedvéért megemlíteném a Wiborada nevű, a katolikus egyházban aztán elsőként szentté avatott szűz hajadon megerőszakolását, lánccal való verését, majd bárddal történt agyoncsapását is. Hiába, a “magyar migránsok” már csak ilyenek – is – voltak.

De, nehogy “magyarellenességgel” vádoljanak egyes idiótáknak való zombi-propagandával elbutított honfitársaim, a teljesség kedvéért megemlítem, hogy a 926-ban Sankt Gallen-ben megjelent magyarokban volt némi lovagiasság is. Az egyedüliként a kolostorban visszamaradt s “félkegyelműnek” tartott Heribald barát kérésére ugyanis nem bántottak két hordó addig megmaradt bort. “Hagyd el jó ember, hát mi mit iszunk, ha ti elmentek!” – kérlelte őseinket a barát. A magyarok parancsnoka aztán nevetve kérte társait, hogy ne bántsák a hordókat!

A történelem – ahogyan a jelen sem – fekete-fehér! Sem az északi emberek (dánok, norvégok, svédek), sem a magyarok, sem az arabok nem tekinthetők kollektíven bűnösnek! Különösen visszatetsző, amikor Európa legnagyobb – immár nagyon sokadik generációs – régi migráns népét uszítják a mai “migránsok” ellen. Annak a pártnak és kormánynak a propagandistái, amelyik ráadásul több százezer honfitársunkat kényszerített gazdasági migrációba!

maecenatúra

Reklámok

Paktum kell

Ma – kivételesen – a napi politika lesz a téma! Bár mondhatnám történelminek is a jövő felőli perspektívából nézve. Helyzet van! Persze mikor nem volt? Most azonban fontos útelágazáshoz érkeztünk az ország sorsa szempontjából.

A gyenge másfél hónap múlva sorra kerülő választás évtizedekre szóló hatással befolyásolhatja a magyar történelem alakulását. Tulajdonképpen az Orbán-rendszerről döntünk: igen vagy nem? Tartósan berendezkedhet-e az a szándékai szerint s megszilárdíthatja-e azt a társadalmi berendezkedést, melynek oly fájdalmasan kevesek a haszonélvezői és borzasztóan sokak a kárvallottjai – vagy ismét történelmi korrekcióra nyílik – méghozzá szerencsénkre békés úton – lehetőség?

Nyilvánvaló, hogy a változás kulcsa az, hogy a választókerületek többségében a vasárnapi hódmezővásárhelyihez hasonló eredmény jöjjön létre. Magas részvétel mellett – lehetőleg mindenhol – hasznos szavazatokat adjanak le a rendszerrel elégedetlen választók.

Nem ragoznám, hogy milyen elméleti és gyakorlati akadályai vannak ennek, mert azokat el kell hárítani! Méghozzá okosan, elvek feladása nélkül – úgy hogy minden résztvevő az arcát megőrizve és vállalva a másikétól eltérő elképzeléseit – vehessen részt benne. Ezt hívják latin eredetű szóval paktumnak.

A történelmi léptékkel mérve közelmúltban, 1990-ben már volt hasonlóra példa. Az első többpárti választást követő kormányzást lehetővé tevő – annak idején persze sokat vitatott – Antall-Tölgyessy (MDF-SzDSz) paktum. Most is hasonlóra lesz szükség. Nem érdemes ugyanis más célt kitűzni, mint a rendszer megdöntését és az elkövetett bűnökért való törvényes felelősségre vonás elindítását, az elszámoltatás és a lopott holmi visszaszerzésének megkezdését. Ennél kevesebbért vélhetően csak kevesek mozdulnának meg. Senkit nem érdekel ugyanis, melyik ellenzéki pártnak hány fős frakciója ücsörög a  megmaradt Orbán-rendszer látszat-parlamentjében!

A paktumot a komolyan vehető támogatottságú ellenzéki pártoknak – lehetőleg mindnek – kell megkötni. Tudomásul kell venni, hogy a fővárosban és a vidéki nagyvárosokban a “demokratikus” vagy “baloldal” (a DK-Szolidaritás és MSzP-Párbeszéd) nélkül nincs győzelem. Ugyanakkor nem lehetséges a Jobbik nélkül a vidéki körzetek jelentős hányadában többséget elérni a Fidesz jelöltjeivel szemben. Mivel a “baloldal” (hogy most a jobbikos szóhasználattal éljek) már koordinált egymással, a paktumot nekik a Jobbikkal kell megkötni.

(Zárójelben mondom, az LMP csatlakozása is kívánatos, de nem nélkülözhetetlen elem a győzelmi esély szempontjából. A további kis pártokra leadott szavazatok sajnos kárba vesznek – de ezek mennyisége várhatóan elhanyagolható lesz.)

Tehát a fő célt, az Orbán-rendszer felszámolását közösen kell meghirdetni, úgy hogy közben a rendszer-megdöntő pártok a listás szavazatok révén egymással is versenyeznek. A 106 egyéni körzetben pedig higgadt választási esély-latolgatás és a matematika alapján meg kell állapodni a győzelemre esélyes jelöltekben.

Ha akár a “demokratikus” oldal (hogy most ne a Jobbik szóhasználatával éljek), akár a Jobbik a másikkal rivalizálva politizál az előttünk álló hetekben, akkor azzal csak az Orbán-rendszert stabilizálja. Relatívan növelheti ugyan a másik rovására a látszat-parlamentben ülő jól fizetett képviselőinek a számát, de gyakorlatilag történelmi bűnt, hazaárulást követ el.

Most van az a helyzet, amikor Churchill 1941-es döntéséhez hasonlóan össze kell fogni a kisebbik rosszal a legrosszabb ellen.

“Ismeretlen” tulajdonú – tisztázandó forrásból épült – kastély Hódmezővásárhely határában:

batida

Ugróc vára

Nem tehetem meg, hogy a mai napon ne emlékezzek meg egyik legpompásabb Trencsén megyei várunkról. A Zayváralja (szlovákul: Uhrovské Podhradie) község felett, a Sztrázsói-hegység egyik magaslatán emelkedő Ugróc váráról.

 

Első ismert említésekor Mezőpilis nembeli Bás fia Péteré volt, aki 1295-ben kényszerből adta cserébe Csák Máténak. Utóbbi halálával, 1321-től királyi vár lett s az Anjou-korban az is maradt. 1389-ben aztán a lengyel Stiborici Stibor és testvérei kapták adományul. Később is Stibor vajda birtokai között szerepelt, de testvére, András birtokolta, akinek halálával, 1399-ben átmenetileg Jolsvai Györgyé lett, talán zálogul. 1410-ben ismét Stiboré, majd ifj. Stiboré. Utóbbi halála után, 1435-ben Borbála királynéé lett, majd leányáé, Erzsébeté (1439). 1446 után szentmiklósi Pongrác szerezte meg és 1453-ban V. Lászlótól megkapta örökbe. 1454-ben és később öccséé, Pongrác Jánosé (1481), utána dobozi Dánfi Andrásé (1485, 1493), majd özvegyéé, Kollár Borbáláé (1496). 1507-től a Zábláti (Hrussói) családé. 1549-ben Szilády Péter özvegyéé volt, csömöri Zay Ferenc 1562-ben kapta adományul. Attól kezdve aztán a 18.századi pusztulásáig a családjáé volt.

Zay Ferenc (1505-1570) kortársként írta meg korabeli ízes magyar nyelven Nándorfehérvár 1521-es török kézre kerülésének történetét “Az Landorfejírvár elveszésének oka e volt s így esött” címmel. Tegnap viszont egy másik Zay megmutatta, hogy nem oda Buda!

A vár periodizált alaprajza Martin Bóna nyomán:

Ugróc 2015

Szlovákia és Magyarország egyaránt az Európai Unió tagja. Mi volna, ha mi magyarok is méltóak lennénk ehhez? Talán a becsület és a tisztesség, valamint az emberség oldalára állhatnánk – véget vetve a csalásnak, a totális, minden nap sulykolt hazugságnak és a kormánypárti politikusok köztörvényes bűncselekményeinek? A milliárdok ellopásának, a földből kinövő kastélyoknak, a családtagok közpénzből és ellopott uniós támogatásokból való milliárdossá válásának?

Talán végre felébred és észhez tér a magyar nép! Tegnap óta van remény! Köszönjük, Márki-Zay Péter!

maecenatúra

 

Budapest legrégibb kolostora

Az ország egyik legrégebbi magán alapítású bencés kolostora lehetett a budapesti határban, a XI. kerület délnyugati szélén, Kamaraerdőnél, a 7-es főút Tétényi-fennsíkra való felkapaszkodásánál épült kányai rendház.

Budapest-Kánya tp1

Nevezik kánai apátságnak is (ugye nem nehéz a bibliai kánai menyegzőre gondolni, ahol Jézus borrá változtatta a vizet), de eredetileg inkább a magyar Kánya személynévről lehet szó a helynév képződés alapjaként. A téma jeles szakértője szerint a II. Géza korából (1141-1162) ismert és a Becsegergely nemzetséggel kapcsolatba hozott Apa szlavón bán alapíthatta. Ez azonban inkább az alapítás felső határa (terminus ante quemje). Egy 1240-ből fennmaradt oklevélből konkrétan arról értesülünk, hogy Janus comes és Apa bán egy a mai Gellérthegy lejtőin létezett szőlőt adtak az apátságnak. Vagyis a monostort már valamikor előbb alapították – de hogy mennyivel korábban, arról nincs adatunk.

Hollné Gyürky Katalin az 1980-as években szinte teljesen feltárta az épületegyüttes maradványait. Összesítő – keletre tájolt – alaprajza:

Budapest-Kána

Sajnos nem tudjuk, hogy a környék felett uralkodó magaslaton épült kolostor alapítását megelőzően vajon itt is számolhatunk-e egy korábbi nemzetségi várral? Vagy legalábbis valamilyen földesúri rezidenciával, majorsággal?

Mint a fentiekből láthatjuk, még Budapest mai területének történetében is vannak jelentős nyitott kérdések!

maecenatúra

Budapest legrégibb vára

A címet két értelemben is árnyalnom kell. Egyrészt a mai nagy Budapestet értem alatta, mivel konkrétan Soroksárról, azaz a főváros XXIII. kerületéről van szó. Másrészt elvileg elképzelhető, hogy egyszer még régészeti kutatások kapcsán előkerülhetnek akár korábbi, azaz újkőkori vagy rézkori erődítésmaradványok is.

Ma látható felszíni maradványokkal rendelkező legrégibb erődítéseink általában a bronzkorból (i.e. 2700-800) származnak. Minden bizonnyal a középső bronzkori Vatya-kultúra (i.e. 1900-1400) létesítménye a soroksári határban, a Gyáli-patak bal partján található – mintegy 3600 éves, pompás létesítmény.

A Google Earth egyik felvételén:

Soroksár mh 2012

Külön felhívnám a figyelmet a széles védőárkon kívül látható, koncentrikusan ásott két további keskeny árokra is.

Ugyanez Jászai Balázs (www.civertan.hu) 2012-ben készített légi felvételén:

soroksar_nyom3

maecenatúra

 

Csáktornya régebbi vára

Noha eddig nem foglalkoztam részletesen Csáktornya (horvátul: Čakovec) várának történetével s nem ismerem a most álló várral kapcsolatos építéstörténeti és ásatási megfigyeléseket – mégis olybá tűnik, a névadás indítékát jelentő Árpád-kori tornyot nem a ma álló vár területén, hanem másutt kell keresni! Erre már többen rámutattak, de most nem írnék kutatástörténetet sem.

A Muraköz és egész Nyugat-Zala régi jeles kutatója volt Gózon Imre, az ő 1878-ban papírra vetett sorait idézem (Jékely Zsombor szentilonai pálos kolostorról írott tanulmánya nyomán):

“Oh, de a Lackfy, Cillei és Keglevichek ősi várkastélya helyét komor rengeteg erdő borítja, rég letapodta már azt az idő s elvegyítette a föld pora közé!”

Tehát szerinte a szentilonai erdőben lévő régi Csáktornya vár egészen a Keglevichek idejéig létezett. Nem véletlen tehát, hogy a Lackfiak még alatta alapították a “csáktornyai” (szentilonai, senkoveci) pálos kolostort. Zrínyi Miklós – a későbbi szigetvári hős – még ezt a régi várat foglalta el Keglevich Pétertől 1546-ban ostrommal. Ha igaza van Gózonnak, akkor a jelenlegi helyen ismert csáktornyai várat – a régi vár lebontását követően, már a Zrínyiek építették. Nem nehéz belátnunk, hogy a Muraköz régi történetének egyik alapvető kérdéséről van szó!

Egy okleveles adatból tudjuk, hogy a területen Hahót nembeli Buzád bán fiai: Csák, Terestyén, Buzád és Láncrét – talán még a tatárjárás előtt – építettek maguknak tornyokat! A négyből azonban egyelőre egyiknek sem ismerjük a konkrét régészeti maradványait. Pedig mindez a 13. századi magyar lovagi kultúra szempontjából sem volna közömbös. A Terestyénben ugye nem nehéz felismerni Trisztánt, a Láncrétben pedig Lancelotot – a középkori európai lovagi történetek főszereplőit.

Szentilona (horvátul: Šenkovec) – azaz a régebbi Csáktornya helye műholdról:

Szentilona 2009

Topográfiai térképen:

Szentilona tp

maecenatúra

Somogyegres Árpád-kori vára

Régészeti célú légifotózás során találta 2010-ben Czajlik Zoltán a somogyi várkutatás számára addig ismeretlen várhelyet:

Németegres 2010

A kép felirata ne zavarjon meg bennünket, az sima tévedés (mely ellen mi régészek sem vagyunk mindig beoltva!).

A sötét sáv az egykori várárok nyoma (a lazább talaj jobban beszívja a nedvességet, emiatt a színeltérés). Hasonlót korábban a magyar légirégészet egyik sajnos nemrég távozott jeles képviselője, Miklós Zsuzsa (1948-2014) talált a nem túl távoli Nak község határában is. A vár belső területe 15-18 m átmérőjű, a védőárok 6-7 m széles volt. Megjegyzem, ez a legtöbb hasonló korú – általam preklasszikusnak nevezett – 12-13. századi nemesi várra jellemző méret.

A második katonai felmérés térképe Török-domb (“Türkenhügl”) névírással, kis dombként ábrázolja az objektumot:

Németegres 2.jpg

A falu neve csak 1931 óta Somogyegres, előtte a törökök kiűzését követően betelepített lakosok nemzetiségéről ráragadt Németegres volt. A két háború közti Trianon-szindróma következtében aztán átkeresztelték Somogyegresre!

A helyszín jelenkori topográfiai térképen:

Németegres tp

Ezen már csak a dűlőút melletti kereszt jelzi számunkra az egykori vár fekvését. Az Öreg-temető felirat arra utalhat, hogy az elhagyott várhelyen utóbb temető keletkezett (ami gyakori eset!).

Nem lebecsülve a direkt régészeti célú repülések jelentőségét, jegyzem meg hogy az bizony nem olcsó mulatság! Teljesen ingyen, bárki folytathat azonban a Google Earth segítségével virtuális légirégészeti repüléseket. Különösen javaslom az időgép funkció használatát, mert míg egyik képen semmit sem látunk ugyan, de a másikon simán megjelenhet egy-egy érdekes jelenség!  A somogyegresi helyszín is látszik az egyik – 2011-ben készült – felvételen:

Németegres mh

A magyar várakra vonatkozó, most már 9000 (!) helyszínt közelítő adattáramban ezek adatait is a teljességre törekedve gyűjtöm. Ha valakinek kérdése van, bátran fordulhat hozzám az elérhetőségeim bármelyikén: http://www.oroksegvedelem.hu

A magyar állam, vagy Magyarország (régebben a Magyar Köztársaság) kormánya ugyanis – ciklusoktól és politikai irányzatoktól függetlenül – soha egy megveszekedett petákkal sem támogatta ezt a munkát. Pedig amúgy számolatlanul öntik a pénzt például “nemzeti” vár- és kastély programokra…

Azt tehát a fentiek miatt külön megköszönöm, ha – tehetsége és lehetősége esetén – valaki Maecenas nyomdokaiba lép:

maecenatúra