Seuso-puzzle (11.)

Lelkes kincse és Katalin kincse? Adhatnánk alcímként mai töprengésem témájáról.

Az a helyzet ugyanis, mintha két egymástól szinte független ügyről írnék. Annyit tudunk csak kettejük kapcsolatáról, hogy Katalin egy ideig Lelkes Ferenc apjának volt a munkatársa a kőbánya vállalatnál 1976 körül. Akkoriban a még tizenéves siheder a bányától pár száz méterre eső tilospusztai TSz-telepen dolgozott és haverságban volt az akkortájt 20 éves, szintén a kőbányában dolgozó Sümegh-gel.

Lelkes kincse a két rézüstöt egykor megtöltő 41 darabos készlet. Ezt gumikerekes lovas szekérrel (spenitérrel) szállították be Polgárdiba néhány (Kolonicsnak leadott?) darab kivételével. A ma ismert 14 nemesfém tárgy mind ebből a készletből származik s ennek darabjait látta Sümeghék polgárdi portáján Harmath József és Strasszer István – a két fontos szemtanú.

Itt húzhatunk egy vízszintes vonalat, mert Katalin egy 2003 tavaszán adott lapinterjújában határozottan kijelentette, hogy konkrétan az ismert – s neki fotókon bemutatott – tárgyak közül ő egyet sem látott! Az általa leírt, lerajzolt tárgyak közül viszont mi nem láttunk még egyet sem a maga kézzel fogható valóságában. Ezeket – illetve ezek egy részét – bőröndökben őrizték (sőt rejtegették) Sümeghék. Előbb egy Szabadbattyánban lakó juhász-ismerős parasztházának hátsó, belső helyiségében, majd egy a Szárhegy keleti oldalában létezett, napjainkra elpusztult pincében. Utóbbi helyét Dézsy Zoltánnak sikerült azonosítania s tavaly ősszel Nádorfi Gabriella régész fel is tárta azt. A kutatás részletes eredményei közöletlenek – annyi biztos csak, hogy az egykor Sümegh által befalazott tárgyak már régen nincsenek ott, valaki – leginkább talán még maga Sümegh – elvitte azokat onnan.

Meg kell állapítanunk azonban, hogy esetleges felbukkanásukról 1976 óta nincs hírünk. Amit tudunk a kincsből esetleg még származó és Nyugaton  – vagy legutóbb Moszkvában – állítólag felbukkant tárgyakról, hogy azok zöme nyugodtan kikerülhetett a Lelkes-féle spenitéres fuvarból. Fontos volna persze, ha Lelkes közölné, vajon ő maga látott-e kanalakat és ivókupákat? Ugyanis 187 kanál és 37 ivókupa (pohár?) szerepel Halim Korban 1997-ben napvilágot látott eladási ajánlatában. Ezek nagy számuk miatt eleve nem lehettek a Lelkes által a szállításkor megszámolt 41 darab között. Másrészt, ha szó szerint vesszük Lelkes nyilatkozatát, akkor biztosan nem! Utóbbi esetben ugyanis a spenitéres fuvarban nem is voltak kisebb tárgyak.

Kérdezhetnénk joggal: vajon nem teljesen kitalálmány-e a Katalin-féle történet? Nos, több dolog is bizonyítja, hogy nem az! A megtalált “keleti pince”, mint rejtekhely léte már önmagában is sokat mondó. Az is Katalin igazmondására vall, hogy nem próbálta meg úgy beállítani, hogy látta és kézben tartotta volna az ismert tárgyak bármelyikét is. Ha kitalált mesét mondott volna, akkor pedig ezzel erősen hitelesíthette volna a történetet (ellenőrizni pedig az állítás valóságtartalmát már nem lehetett volna). De ezt nem tette – ami önmagában is komoly érv amellett, hogy amit előadott, az bizony a valóság lehet.

 

 

(folyt. köv.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s