Fától az erdőt (4.)

Végülis egyetlen kérdésre lehet mindent leegyszerűsíteni, ha a magunk és a hazánk sorsára gondolunk! Azok vannak-e többen akiknél mindent felülír a “migránsoktól”, ufóktól, a madárpókoktól és gyíkemberektől való irracionális félelem, vagy azok, akiket zavar az ország kirablása és széjjel lopása, egy maffia általi elfoglalása és az élet minden területére kiterjedő uralása?

Gyanítom, hogy utóbbiak többen vagyunk! A kérdés csak az, elmegyünk-e 8 nap múlva szavazni és a lehetséges leghatékonyabban érvényesítjük-e a kezünkben lévő lehetőséget a haza megmentésére. Mert ne higgyük, hogy most kevesebbről van szó! Történelmi tettet fogunk véghezvinni, ha felszabadítjuk Magyarországot a bűnözők vezette zsarnokság alól.

Az, hogy sokfélék vagyunk és sok mindenről amúgy eltér a véleményünk, most senkit se zavarjon. A demokrácia helyreállítása után majd lesz mód normálisan versenyeztetni egymással a szociáldemokrata, konzervatív, liberális, radikális nézeteket. Vízszintes vonalat kell húzni s április 9-től tiszta lapot nyitni. Független és a szó eredeti jelentésének megfelelő igazságszolgáltatással, az igazat mondó nyilvánosság megteremtésével.  A szavak valódi jelentésének visszaadásával, a becsület és a tisztesség helyreállításával.

Ricz Géza szabadkai származású, Salzburgban élő művész lényeglátóan megfogalmazott kérdése:

19708715_b550b254de5e319514862e269de192e5_wm

 

Reklámok

Fától az erdőt (3.)

Nem olyan bonyolult a helyzet – bár sokan annak a szeretnék láttatni. 2018. április 8-án az a kérdés, hogy véget ér – avagy folytatódik az Orbán-rendszer?

Hogy az utóbbival kezdjem, annak hívei majd szépen leszavaznak s várják a papírforma szerint biztos győzelmüket, aztán másnaptól fokozódhat az önteltségük, nagyképűségük és gőgjük. Hogy a papírforma nem okvetlenül jön be, arra sok felszín alatti jel utal, de leginkább az öt héttel ezelőtt, senki által reálisan nem remélt hódmezővásárhelyi csoda! Hogy többségben vannak a Fideszt leváltani és büntetni kívánó választók, az számomra nem kérdés. Már 2014-ben is többségben voltunk! Azóta pedig tovább fokozódott a helyzet – hogy egy klasszikust idézzek!

Megtanultuk-e, hogy a Fidesz által önmaga számára egyoldalúan átalakított választási rendszerben csakis a legesélyesebb ellenjelöltre érdemes voksolni, ha eredményt akarunk elérni? Hogy egy-egy választókerületben ki az esélyes – nagyrészt nyilvánvaló! Ahol nem az, ott meg a hátralévő napokban muszáj tájékozódnunk.

A Fidesz által – gyakran közokirat hamisítással, nyilvánvaló csalással, elhunytak adatait is felhasználva – bedobott kamupártok tömege nagyon keveseket téveszt ugyan meg, de nagyon szoros eredményt esetén még akár el is dönthetik a végkimenetet. A szintén nem véletlenül széttöredezett “baloldali” vagy demokratikus ellenzék kisebb pártjai, talán akaratlanul is, de hasonló szerepet játszanak s objektíve szintén a Fideszt segítik. Különösen a közülük legnagyobb, feltűnően sok pénzből kampányoló s a napokban fideszes kapcsolatait illetően lebukott LMP-re gondolok. Nem vitatom persze e párt tagjai és támogatói zömének jóhiszeműségét, mégis már a puszta létükkel is a Fideszt segítik uralmon maradni.

Az Együtt és a Momentum is jobb volna, ha egyelőre megértené, hogy egy későbbi demokratikus választáson majd ők is eséllyel indulhatnak – most azonban nem érdemes rájuk szavazni. Egyrészt reménytelen az 5 %-os küszöb elérése a számukra, másrészt bármilyen kevés voksot kapnak, az az esélyesebb demokratikus jelölttől fog hiányozni s objektíve a Fideszt segíti.

Tehát a választónak csak azt kell mérlegelnie, hogy adott körzetben a koordinált demokratikus pártok, vagy a Jobbik jelöltje van-e erősebb pozícióban. Budapesten minden egyes körzetben nyilvánvalóan a koordinált demokratikus jelölt! A vidéki megyeszékhelyeken is, szinte kivétel nélkül hasonló a helyzet. A “szinte” Miskolc és Eger pedig olyan, hogy ott várhatóan csak a dobogó harmadik foka fog jutni a kormánypárti jelöltnek (jobb volna őket bűnpártinak nevezni!).

Hiszen ne feledjük,  a választás arról fog szólni, hogy a gigantikus lopásban, rablásban bűnrészes marad-e az ország meghatározó része, vagy hogy Petőfit idézzem “lemossuk a gyalázatot“?

Mai illusztrációm szintén a politikai folklór lényegre törő alkotása:

27750192_1628711200554629_7184875988184313905_n

Fától az erdőt (2.)

Tegnap – az 1989 utáni történelem elemzése kapcsán eljutottunk az Orbán-rendszer kialakulásáig. Addig az állapotig, melyben jelenleg is élünk. Most, a 10 nap múlva esedékes választáson fog eldőlni, mehet-e ez így tovább?

Mondhatnám, ha Magyarországon valamennyire komolyan vennék az emberek mondjuk az erkölcsöt meg a vallást, akkor persze nem az lenne a kérdés, hogy a Fidesz uralmon tud-e maradni, hanem hogy bekerül-e újra az országgyűlésbe? De mint tudjuk, nálunk sok minden nem az s nem olyan, mint aminek látszik.

Centrális erőtérnek keresztelte el a rendszer központi személye az általa vezetett, vazallusaiból és szolgálóiból, kifutó fiúiból álló “pártot”. Azért teszem macskakörömbe, mert természetesen a Fidesz nem a szó eredeti értelmében vett párt! Többféle értelemben sem az. Egyrészt saját önmeghatározása szerint azonos a hazával, a “nemzettel” s persze nem is lehet ellenzékben. Másrészt semmilyen megfogható elvekkel, értékrenddel nem rendelkezik, hacsak a formális kereszténykedést, meg a műmagyarkodást, az “emberek” manipulálását, hülyítését nem tekintjük annak (valamikor polgári értékrendűnek hazudták ugyan magukat, de az már a múlté).

Most másodjára lépünk majd abba a folyóba, amelyiken 2014-ben nem sikerült átkelni. Hogy az idén sikerülni fog-e, azon múlik, tanulunk-e a tapasztalatokból?

Az alapfelállás ugyanaz. Kétféle ellenzék van: a “régiek” és a “szűzek”. A régieken azokat értem, akiknek már 2010 előtt is volt felnőtt életük s lehetett róluk tudni, hogy kicsodák-micsodák, mit akarnak. A szűzek viszont még mindenben ártatlanok, szinte ma születtek s általában már 8 éve nonstop patyolat tiszták.

Utóbbiak sem egyformák persze. Vannak köztük Orbánból kiábrándult romantikus nacionalisták, akik a 2006-os zavargásokat, mint valami jogos és igaz, hősies fellépést őrzik az emlékezetükben. Vannak olyanok is, akik szerint egyenlőségjelet lehet tenni a korábban már részben megvalósult demokrácia és a létező önkényuralom közé. Mind a kettőt el kell utasítani! Tehát őszerintük indokolt volt a hibásan működő demokrácia felszámolása, vagyis lényegében igaza volt Orbánnak (LMP, Momentum, “civilek”).

Summa summarum ez az új-ellenzék a fidesz-világ talaján áll. A régi ellenzék is kétféle azonban. Vannak, akik jórészt megalkudtak a fidesz-világgal s azon belül eljátsszák “őfelsége ellenzéke” szerepét. Ők azok, akik sok mindent elfogadnak a véleményem szerint gyökerétől hamis orbáni világképből. Még saját közeli múltjukat is hajlandók megtagadni.

Van még az ún. “véleményformáló” értelmiség. Ők a szűzek és a megalkuvók között vannak valahol fél úton. Próbálják mindig megmagyarázni a dolgokat.

Pedig néha a “politikai folklór” képviselői, “népművészei” sokkal lényeglátóbbak:

29496248_575762416134089_6082776759848845678_n

Most az lesz a kérdés, a szűzek, a megalkuvók és a – jóindulatú megfogalmazásban – romantikus nacionalisták s persze a létező igazi ellenzék (DK) együtt vajon több mandátumot szerezhet-e, mint a zsarnokság megszemélyesítőjének rajongó tábora?

(folyt. köv.)

Fától az erdőt (1.)

Az előttünk álló sorsdöntő április 8-i voksolást megelőző napokban sorozatot írok a fenti címen, kettős céllal. Egyrészt a magam számára szeretném összefoglalni a helyzetet, másrészt ezeket a gondolataimat szívesen megosztom mindazokkal, akik érdeklődéssel olvassák a soraimat.

(Megjegyzem, akit a 4 évvel ezelőtti választás kapcsán akkor leírt gondolataim érdekelnek, a jobboldali archívum segítségével könnyen visszanézheti azokat 2014 március-áprilisából.)

Először nézzük magát az erdőt is madártávlatból! Nyolcadik alkalommal lesz többpárti választás az 1989/90-es rendszerváltozás óta. Második alkalommal az Orbán-rendszer keretei között. Úgy gondolom, a mostani voksolás jelentősége ezek közül csak az 1990-eshez hasonlítható! Akkor persze teljesen más téttel és más választási rendszer keretei között, szintén rendszert kellett változtatni. Mások szerint váltani! Utóbbi vélemény képviselőinek a változtatás akkori hívei azt mondtuk, lovat szokás váltani, nem társadalmi rendszert (magam 29 évesen, akkor kezdtem politizálni).

Lényegében 2002-ig tartott az első – hatpárti – időszak. Három jobbközép párt és három balliberális párt részvételével. Utóbbiak egyike volt a korabeli fővárosi értelmiség kedvence, a Fidesz nevű, eredetileg generációs pártként 30 évvel ezelőtt – Soros György erőteljes támogatásával – indult szerveződés.

Az egyetemi kollégiumi baráti körből alakult “postaláda párt” aztán leboltolt a történelmi egyházakkal az 1994-98 közti években s a hathatós segítségükkel, meg az emberek totális becsapásával (polgári értékrendűnek hazudták ugyanis magukat) a történelmi kisgazdákat is bepalizva, ledarálva – a Csurka István alapította romantikus nacionalista MIÉP külső támogatásával – 1998-ben uralomra jutottak. 2002-ben egy véletlen baleset folytán és az akkor még tényleg szabad média miatt azonban elveszítették a már akkor is örökösnek remélt hatalmat.

Megkezdődött az “előző nyolc év” (2002-2010), a Fidesz számára erőteljes megvonási tünetekkel. Ezek következményei csapódtak ki például a 2006-os budapesti zavargásokban. Az addigi hatpárti rendszer négypártivá egyszerűsödött. A valódi kereszténydemokratákat – Giczy Györgyékre gondolok, már 98-ban sikerült kiiktatni, a kisgazdák és a MIÉP 2002-ben estek ki a parlamentből. A fantompárttá és fidesz-vazallussá alakult MDF, Dávid Ibolya vezetésével átmenetileg újjászületett és 2006-ban aztán fontos pozitív szerepet is játszott. Más kérdés persze, hogy a szerencsétlenül alakult fejlemények miatt nem tudott megerősödni s erős jobbközép váltópárttá alakulni. A végig benne lévő fidesz-métely végül végzett vele!

Így jutottunk el a most záródó nyolc évhez, a fidesz-fazonú politizálás koráig! 2010-ben kiestek az 1989/90-es rendszerváltó pártok – az MDF és az SzDSZ – s helyettük két fidesz-klón (a Jobbik és az LMP) lépett be a formálisan továbbra is létező többpárti parlamentbe. Plusz az önmagával is meghasonlott, korábbi sikeres vezetőjét hátba szúró, kiüresedett MSzP.

18957219_1174805_227ef76a3c9c8908e3c8dbc685e900f6_wm

(folyt. köv.)

Seuso 108

Az országgyűlési választás előtt 12 nappal viszonylag nehéz politikamentesen írni a Seuso-kincs évtizedek óta megoldatlan kérdéseiről. Különösen ma, amikor Nyíregyházán megnyílik a jelenlegi kormány által 13 Milliárd forintért vissza- (?), de mindenképpen megszerzett 14 ókori műtárgy vándorkiállítása. A szerzés módjával kapcsolatos óvatos megfogalmazás annak szól, hogy egyelőre sajnos nincsen bizonyítva a lelet magyarországi eredete (noha az szerintem is gyakorlatilag kétségtelen).

Magam csak a mostani kormány idején, 2011-től találkoztam a kincs ügyével. Egy biztos, sajnos érdemben ez alatt a 7 év alatt nem történt szinte semmi. A korábbi történetet magam is csak közvetett adatok révén ismerem. Ha én lettem volna illetékes nertársak helyében, már az első segítő bejelentésem alapján, hetek alatt tisztáztam volna mindent. De, jegyezzük meg, a múltat már nem tudjuk megváltoztatni – a lelőhely feltárása a következő kormány hivatali idejére marad.

Hol tartunk most? Mi lenne, ha szabad kezet és persze pénzt kapnék a helyszíni kutatáshoz? Két munkahelyen kezdenénk hozzá a terepi munkához. A piros vonallal jelzett feltételezett “alagút” két végpontján:

bányahely szintvonalas

Az északi, Úrhida felőli lejtőn részletes terepfelmérést kell készíteni, majd geofizikai módszerrel előzetesen megpróbálhatjuk felmérni a kincsesládákat rejtő ókori tárna pontos helyét. Megjegyzem, mérés nélkül is nyilvánvaló a számomra, hol célszerű az első kutatóárkot megnyitni. Felszínen látható jelenségek elárulják azt.

.A feltételezett ókori bánya déli bejárata a “római bányának” nevezett nagy gödör területén van. Itt jutott(ak) be annak idején Sümegh (és társai). A narancs sávozás  az ókori bányaművelés meddőhányóját jelöli.

A térképen látható terület 1964-ben készült légifelvétele (piros karika: az északi bejárat):

északi oldal 1964.jpg

Arra meg már nem is merek gondolni, hogy egyszer talán megismerhetjük az eddig titkolt rendőrségi adatokat is. Tényleg nem akarok ma nyíltan politizálni! Habár egy elméletileg szabad országban miért is ne tehetném?

Az ember tényleg nem érti, miért kell évtizedekkel ezelőtti bűnügyeket és a tudományos kutatást érintő adatokat ebben az országban titkolni? 2018-ban ott tartunk, hogy még 30 évvel ezelőtti dolgokat is rejteget előlünk a “hatalom”. Amelyik elméletben a mi megbízásunkból és a mi pénzünkből tevékenykedik  – csak sajnos a fejünkre nőtt, korlátoz bennünket és még a becsületességéről sem vagyunk meggyőződve.

Summa summarum, a bizakodásom mégis töretlen abban az értelemben, hogy amire sem 2016-ban, sem 2017-ben nem került sor – arra az idén lehetőség nyílhat. Bár, ahogyan a régi kuplerájos hasonlat mondja, a nagyobb sikerhez nem a bútorokat, hanem a személyzetet kell lecserélni (félreértés ne essék, nem a témával foglalkozó régész kollégákra gondoltam)! A régészetet illetően bőven elegendő volna, ha mentesíteni lehetne a területet a politika és a politikus-bűnözés befolyásától s meg lehetne tisztítani a korrupciótól. A “közigazgatást” pedig valóban azzá kellene tenni, ami a nevéből következne s ami méltó lenne egy szabad, demokratikus, normális európai országhoz. A mostani félfeudális állapotokból ki kellene végre mozdulni. A feltételes módot csak a jelenlegi helyzettel együtt élő kollégák iránti udvariasság íratja velem. Egy lobbinak ugyanis biztosan nem rossz, hogy bizonyos kasszák felett rendelkezhet. A helyzeten két irányba kell majd változtatni: növelni kell a valóban tudományos célokra felhasználható költségvetést s átláthatóvá is kell azt tenni.

Például azért, hogy ne kizárólag magamnak és a téma iránt elkötelezett barátaimnak kelljen finanszíroznunk közcélú kutatásainkat:

kék

Csalnak, lopnak, hazudnak

Folytatásos regénybe illene a jelenlegi rezsim elképesztő botrányainak akár csak felsorolásszerű számba vétele is. Említhetném a legfrissebb, 1,2 Mrd-os Szabó Zsolt-Belize ügyet, az Orbán vejét érintő 13 Mrd-os csalássorozatot, az Elios-ügyet, a látszólag (!) Kósa Lajossal, édesanyjával és feleségével kapcsolatos 1300 Mrd-os, gigantikus pénzmosási, megvesztegetési botrányt, Szita Károly kaposvári fideszes polgármester, mint besúgó egyértelmű lebukását, Bayer Zsolt külföldi kémszervezettel kapcsolatos lelepleződését, Matolcsy fiainak félmilliárdos rózsadombi villáit, Lázár batidai vadászkastélyát, Semilyen Zsolt svédországi háziasított rénszarvast elejtő orvvadászatát… még felsorolni is hosszú.

(Mindenesetre akit mindez nem zavar, az azért csak bátran szavazzon a Fideszre!)

A három érdemi ellenzéki párt egyikének elnöke – Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök – tegnap figyelmeztette a választási irodák vezetőit, hogy eszükbe ne jusson a nyilvánvalóan elkövetett választási csalások, bűncselekmények nyomait eltüntetni! A hamis tartalmú ajánlóívekre gondolt.

Azok alapján ugyanis a döntően fideszes elkötelezettségű, részrehajló emberekből álló választási bizottságok nyilvántartásba vettek olyan jelölteket, akik sejthetően csalás és közokirat hamisítás (azaz bűncselekmények) révén “szereztek” az induláshoz szükséges támogató aláírásokat.

Természetesen a  demokrácia és a jogállamiság 13 nap múlva esedékes helyreállítását követően ezeket a bűncselekményeket ki kell majd vizsgálni és az elkövetőiket felelősségre kell vonni. Ugyancsak szükséges lesz megvizsgálni a csalások révén elindult “kamupártok” közpénz elherdálását is.

Ezekkel a pártokkal az a fidesz célja, ha bármilyen csekély mértékben is, de elvonjanak szavazatokat a tényleges ellenzéktől:

29433360_10156269099648293_7791053031218348032_n

Szoros választási eredmény esetén ennek akár döntő jelentősége is lehet! S akkor még nem szóltunk a levélben, a kettős állampolgárok által leadott szavazatokkal kapcsolatos csalási lehetőségről. Utóbbi persze – vigasztalásul jegyzem meg – csak akkor lehet döntő jelentőségű hazánk sorsa szempontjából, ha 1-2 mandátumon múlik a többség megszerzése. Ha a magyar nép végre felébred és észhez tér, akkor azonban elsöprő lesz a bűnözőkből álló jelenlegi kormánypárt veresége…

Kérdem én, miért nem lehet diszkvalifikálni azokat a jelölteket, akiknek az ajánlásai között akár csak egyetlen, az aláírásgyűjtés kezdő dátumát megelőzően elhunyt személy is szerepel? Ugye nem kell magyaráznom, hogy egyetlen halott sem képes aláírni! Ha a személyes adatai mellett mégis aláírás van, az nyilvánvalóan hamisított. Ilyen esetben meg lehet kérdezni az ajánlóívet gyűjtőként aláíró embert, hogyan történhetett meg a “csoda”? Sejthetően persze ilyenkor ki fog derülni, hogy az aláírást “gyűjtő” személy neve is hamisított! Hiszen senki sem olyan hülye, hogy személyes azonosító adataival aláírjon egy nyilvánvalóan bűncselekményt jelentő hamisítást.

A hamisítások leleplezése a választási irodák kötelessége! A választási bizottságok tagjainak is kötelessége (volna) a választás tisztasága érdekében fellépni – még akkor is, ha fideszes elkötelezettek. A törvények ugyanis őrájuk is vonatkoznak!

Mindenkinek jogában áll megkérdezni az illetékes választási iroda vezetőjét, hogy hány és mely pártok ajánlóívein szerepel a neve? Magam ezt természetesen  megtettem, az eredményről majd itt is be fogok számolni!

Demokráciát, jogállamot és Európát! A bűnösök felelősségre vonását! A mostani választás az igazság és a gazság, a becsület és a bűn között lesz – mindenkinek a tükörbe kell majd néznie, hogy melyik oldalon áll?

Dérföld várkastélya

A Répce-menti kastélyokról szólva meg kell említsük a lassan 70 éve lebontott dérföldi Esterházy kastélyt. A németül Dörflnek hívott település nevének magyar jelentése ‘falucska’. A mai Burgenland kevés eredetileg is német nevű települése közé tartozik. Első okleveles említése 1390-ből ismert, amikor Zsigmond király a Kanizsai család tagjainak zálogosította el a lékai váruradalmat, melynek ez a falu is a tartozékai közé számított.

1566-ban aztán Kanizsai Orsolya – már mint Nádasdy Tamás nádorispán özvegye – Szentgyörgyi Gábornak, férje egykori titkárának adományozta Dérföldet. Hozzáköthető a várkastély építése, melynek befejezését egy 1592-es évszámos felirat keltezte. Utóbb, 1659-ben Nádasdy (III.) Ferenc, a “magyar Krőzus” vásárolta vissza, de aztán 1666-ban el is adta Hedly Mátyás udvari tanácsosnak. Tőle 1686 előtt került Esterházy Pálné Thököly Éva tulajdonába, aki itt is halt meg 1716-ban. Az épület nagyobb újjáépítése 1695-ben hozzá és Pál herceghez köthető. Több zálogbirtokostól eltekintve – egészen az épületegyüttes 1945-ös, háborús károk miatti pusztulásáig  – az Esterházy vagyon részét képezte.

Ábrázolása 1690 táján (Matthias Greischer):

Dérföld Gr.JPG

Az épületegyüttes alaprajza (Könyöki József, 1880):

Dérföld

Térképi ábrázolása 1911-ből:

Dérföld 1911

Lakóhelyemhez fűződő érdekesség, hogy a dérföldi uradalomnak egy nagy csepregi szőlőbirtok is a részét képezte!

A helyszín mai térképen:

Dérföld tp

A kastély maradványait 1950 körül bontották le. Koppány Tibor több 20. századi fényképét is említi, melyek azonban előttem még ismeretlenek. Közelében egy Maria Bründl – Szentkút búcsújáró hely található, 1677-ben épült kis kápolnával.

kék