Az Orbán-korszak (1998-2018)

A 20-21. századi magyar történelem tagolása majd igazából a következő generációk tankönyvei és történelmi tudata szempontjából lesz ugyan érdekes, mégsem árt pár sor erejéig foglalkozni vele. Főleg, hogy a jelenleg leginkább használt narratíva szerint, Orbánék felől nézve volna ugye a rendszerváltozástól a 2010-es “fülkeforradalomig” terjedő zavaros két évtized. Majd ezt követné a NER-nek elkeresztelt mai rendszer.

A demokrácia hívei szerint ugyanez a két évtized a magyar történelem eddigi leghosszabb – 21 éves – demokratikus időszaka volt. Az Orbánékat is, ki tudja milyen alapon részben demokratának tekintők (Sólyom, Bajnai, Merkel stb.) szerint persze a legutóbbi nyolc év is még demokrácia, csak annak egy sajátos változata… Orbán saját közismert meghatározása szerint illiberális, azaz szabadságellenes “demokrácia”. Megjegyzem, ebben is van valami, hiszen a választók egyszeri többségi döntése is létrehozhatja az önmagát örökösnek tekintő zsarnokságot (lásd Németország, 1933).

Magam úgy vélem, azoknak lesz igazuk, akik majd a Horthy-korszak (1920-1944), Kádár-korszak (1956-1989) mintájára Orbán-korszaknak fogják nevezni az utóbbi húsz évet. Az ezt megelőző tíz év, a még liberális Fidesz megalakításától az 1998-as hatalomra jutásig még csak az erő- és tapasztalatgyűjtés, a 180 fokos fordulat időszaka volt Orbán és csapata számára. 2002-ben pedig annyira elbízták magukat és túlbecsülték addigi hatalom-bebetonozó és uralmi törekvéseik sikerét, hogy mindenki számára váratlanul részben elveszítették a Magyarország feletti ellenőrzésüket.

A részben annak szól, hogy a fél ország azért az övék maradt, benne a fideszes szervezetté alakult Legfőbb Ügyészséggel és az államigazgatás számos területén általuk alapított, Orbán-janicsárokkal feltöltött hivatalokkal. Ilyen “félellenzéki” pozícióból azonnal létrehozták a fideszes alternatív valóságot a híveiknek sulykoló propaganda médiumokat, például a mai Hír Tv elődjét, vagy a valaha tényleg polgári értékeket hordozó Magyar Nemzet című napilapot is sikerült az egykori náci pártlapok – például a Der Stürmer –  szintjére levinniük.

Hogy szinte azonnal, már 2006-ban nem került vissza a teljes ország az uralmuk alá, az nagyrészt egyetlen embernek, Gyurcsány Ferencnek volt köszönhető. Akkor, pár hétig úgy tűnt, pozitív történelmi fordulatot vesz Magyarország sorsa. Megszilárdulhat a demokráciát helyreállító, Orbánék maffiaszerű, a két háború közti “keresztény-nemzeti” tekintélyuralmi kurzust utánzó rendszerét leváltó modern, európai Magyarország víziója. Az akkor Gyurcsány mögött parlamenti többséget biztosító pártokon belüli – ma már közismert, sőt Júdás-pénzükért még ma is megdolgozó – árulók gondoskodtak arról, hogy Orbán 2006 kora őszén lángba boríthassa fél Budapestet és maximálisan tovább hülyíthesse a híveit, hirdethesse a hazugságot és a demagógiát.

Gyurcsányt is komoly felelősség terheli persze! A még tapasztalatlan miniszterelnök alábecsülte a demokráciára életveszélyt jelentő orbánizmust. Nem vette át olyan mértékben a hatalmat, ahogyan az egy ilyen veszélyes ellenféllel szemben indokolt lett volna. Hagyta, hogy az Orbán-janicsárok továbbra is háborítatlanul ellenőrizzék az élet számos területét. Ennek legsúlyosabb része a Legfőbb Ügyészség volt! Itt “de facto” sosem kérdőjeleződött meg az orbáni főhatalom. Hasonló állapotot sejtek a titkosszolgálatok esetében is. Amikor itt megpróbált Gyurcsány és Szilvási a fideszes befolyás csökkentésére lépéseket tenni, már késő volt. Az akkori “köztévé” és “közrádió” vezetőinek Gyurcsány és Bajnai által érthetetlen módon eltűrt Fideszhez kötődéséről ne is beszéljünk!

Mai szemmel joggal hányhatjuk Gyurcsány szemére azt is, miért nem leplezték le és vonták felelősségre a 2006-os zavargások megszervezőit, miért bántak kesztyűs kézzel az országra már akkor is életveszélyt jelentő Orbán Viktorral és Kövér Lászlóval? Miért nem védték meg 2006-ban a demokráciát és a jogállamot? Nem csak a lángokat kellett volna akkor félig-meddig eloltani, hanem a parazsat is meg kellett volna szüntetni.

Persze, ezek ma már történelmietlen felvetések. Igaz, Cicerót idézhetnénk a történelem mibenlétéről és értelméről. Tanulnunk kell belőle!

A magyar nép eltékozolt évtizedeinek névadója – szóvivője szerint nem – golyóálló mellényben a zsarnokot éltető tömeg előtti fellépésére készülve 2018. március 15-én:

orban-hattal

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s