Fától az erdőt (1.)

Az előttünk álló sorsdöntő április 8-i voksolást megelőző napokban sorozatot írok a fenti címen, kettős céllal. Egyrészt a magam számára szeretném összefoglalni a helyzetet, másrészt ezeket a gondolataimat szívesen megosztom mindazokkal, akik érdeklődéssel olvassák a soraimat.

(Megjegyzem, akit a 4 évvel ezelőtti választás kapcsán akkor leírt gondolataim érdekelnek, a jobboldali archívum segítségével könnyen visszanézheti azokat 2014 március-áprilisából.)

Először nézzük magát az erdőt is madártávlatból! Nyolcadik alkalommal lesz többpárti választás az 1989/90-es rendszerváltozás óta. Második alkalommal az Orbán-rendszer keretei között. Úgy gondolom, a mostani voksolás jelentősége ezek közül csak az 1990-eshez hasonlítható! Akkor persze teljesen más téttel és más választási rendszer keretei között, szintén rendszert kellett változtatni. Mások szerint váltani! Utóbbi vélemény képviselőinek a változtatás akkori hívei azt mondtuk, lovat szokás váltani, nem társadalmi rendszert (magam 29 évesen, akkor kezdtem politizálni).

Lényegében 2002-ig tartott az első – hatpárti – időszak. Három jobbközép párt és három balliberális párt részvételével. Utóbbiak egyike volt a korabeli fővárosi értelmiség kedvence, a Fidesz nevű, eredetileg generációs pártként 30 évvel ezelőtt – Soros György erőteljes támogatásával – indult szerveződés.

Az egyetemi kollégiumi baráti körből alakult “postaláda párt” aztán leboltolt a történelmi egyházakkal az 1994-98 közti években s a hathatós segítségükkel, meg az emberek totális becsapásával (polgári értékrendűnek hazudták ugyanis magukat) a történelmi kisgazdákat is bepalizva, ledarálva – a Csurka István alapította romantikus nacionalista MIÉP külső támogatásával – 1998-ben uralomra jutottak. 2002-ben egy véletlen baleset folytán és az akkor még tényleg szabad média miatt azonban elveszítették a már akkor is örökösnek remélt hatalmat.

Megkezdődött az “előző nyolc év” (2002-2010), a Fidesz számára erőteljes megvonási tünetekkel. Ezek következményei csapódtak ki például a 2006-os budapesti zavargásokban. Az addigi hatpárti rendszer négypártivá egyszerűsödött. A valódi kereszténydemokratákat – Giczy Györgyékre gondolok, már 98-ban sikerült kiiktatni, a kisgazdák és a MIÉP 2002-ben estek ki a parlamentből. A fantompárttá és fidesz-vazallussá alakult MDF, Dávid Ibolya vezetésével átmenetileg újjászületett és 2006-ban aztán fontos pozitív szerepet is játszott. Más kérdés persze, hogy a szerencsétlenül alakult fejlemények miatt nem tudott megerősödni s erős jobbközép váltópárttá alakulni. A végig benne lévő fidesz-métely végül végzett vele!

Így jutottunk el a most záródó nyolc évhez, a fidesz-fazonú politizálás koráig! 2010-ben kiestek az 1989/90-es rendszerváltó pártok – az MDF és az SzDSZ – s helyettük két fidesz-klón (a Jobbik és az LMP) lépett be a formálisan továbbra is létező többpárti parlamentbe. Plusz az önmagával is meghasonlott, korábbi sikeres vezetőjét hátba szúró, kiüresedett MSzP.

18957219_1174805_227ef76a3c9c8908e3c8dbc685e900f6_wm

(folyt. köv.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s