Fától az erdőt (2.)

Tegnap – az 1989 utáni történelem elemzése kapcsán eljutottunk az Orbán-rendszer kialakulásáig. Addig az állapotig, melyben jelenleg is élünk. Most, a 10 nap múlva esedékes választáson fog eldőlni, mehet-e ez így tovább?

Mondhatnám, ha Magyarországon valamennyire komolyan vennék az emberek mondjuk az erkölcsöt meg a vallást, akkor persze nem az lenne a kérdés, hogy a Fidesz uralmon tud-e maradni, hanem hogy bekerül-e újra az országgyűlésbe? De mint tudjuk, nálunk sok minden nem az s nem olyan, mint aminek látszik.

Centrális erőtérnek keresztelte el a rendszer központi személye az általa vezetett, vazallusaiból és szolgálóiból, kifutó fiúiból álló “pártot”. Azért teszem macskakörömbe, mert természetesen a Fidesz nem a szó eredeti értelmében vett párt! Többféle értelemben sem az. Egyrészt saját önmeghatározása szerint azonos a hazával, a “nemzettel” s persze nem is lehet ellenzékben. Másrészt semmilyen megfogható elvekkel, értékrenddel nem rendelkezik, hacsak a formális kereszténykedést, meg a műmagyarkodást, az “emberek” manipulálását, hülyítését nem tekintjük annak (valamikor polgári értékrendűnek hazudták ugyan magukat, de az már a múlté).

Most másodjára lépünk majd abba a folyóba, amelyiken 2014-ben nem sikerült átkelni. Hogy az idén sikerülni fog-e, azon múlik, tanulunk-e a tapasztalatokból?

Az alapfelállás ugyanaz. Kétféle ellenzék van: a “régiek” és a “szűzek”. A régieken azokat értem, akiknek már 2010 előtt is volt felnőtt életük s lehetett róluk tudni, hogy kicsodák-micsodák, mit akarnak. A szűzek viszont még mindenben ártatlanok, szinte ma születtek s általában már 8 éve nonstop patyolat tiszták.

Utóbbiak sem egyformák persze. Vannak köztük Orbánból kiábrándult romantikus nacionalisták, akik a 2006-os zavargásokat, mint valami jogos és igaz, hősies fellépést őrzik az emlékezetükben. Vannak olyanok is, akik szerint egyenlőségjelet lehet tenni a korábban már részben megvalósult demokrácia és a létező önkényuralom közé. Mind a kettőt el kell utasítani! Tehát őszerintük indokolt volt a hibásan működő demokrácia felszámolása, vagyis lényegében igaza volt Orbánnak (LMP, Momentum, “civilek”).

Summa summarum ez az új-ellenzék a fidesz-világ talaján áll. A régi ellenzék is kétféle azonban. Vannak, akik jórészt megalkudtak a fidesz-világgal s azon belül eljátsszák “őfelsége ellenzéke” szerepét. Ők azok, akik sok mindent elfogadnak a véleményem szerint gyökerétől hamis orbáni világképből. Még saját közeli múltjukat is hajlandók megtagadni.

Van még az ún. “véleményformáló” értelmiség. Ők a szűzek és a megalkuvók között vannak valahol fél úton. Próbálják mindig megmagyarázni a dolgokat.

Pedig néha a “politikai folklór” képviselői, “népművészei” sokkal lényeglátóbbak:

29496248_575762416134089_6082776759848845678_n

Most az lesz a kérdés, a szűzek, a megalkuvók és a – jóindulatú megfogalmazásban – romantikus nacionalisták s persze a létező igazi ellenzék (DK) együtt vajon több mandátumot szerezhet-e, mint a zsarnokság megszemélyesítőjének rajongó tábora?

(folyt. köv.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s