Zalaszentmihály

Az erdős dombokkal, széles vizenyős völgyekkel tagolt zalai táj a török hódítás korában – s nyilván már előtte is – számtalan erődített nemesi lakóhellyel rendelkezett. Ezeket próbálták alkalmasabbá tenni a végvárrendszer kialakításakor, a 16. század második felében.

Natale Angielini dunántúli végvárakat ábrázoló, 1569-70-ben készült vártérképén tűnt fel Felsőrajk és Pölöske között a mai Zalaszentmihály ábrázolása:

Zalaszentmihály 1570.jpg

A Peleskeszentmihálynak is hívott település fő birtokosa 1549-ben bajnai Both György volt, az ő szolgáit írták akkor össze, ami arra utal, hogy itt is lakhatott. 1555 november 10-én viszont Palatics Anna és Ládonyi Demeter esküvőjét tartották az itteni nemesi kúriában (Ládonyi a Sopron megyei Mihályi ma is álló kastélyának építtetőjeként ismert).

A térkép a szomszédos rajki és pölöskei várakhoz hasonló mocsári szigetre utalna. Olyant azonban Szentmihályon nem látok. Ha tippelni kell a szentmihályi kúria lehetséges helyére, akkor az leginkább a kataszteri térképen a plébániatemplomtól délre jelölt, 1859-ben Chernel Ignác birtokában volt kastély előzménye lehetett.

 

Hogy több adatunk nincs róla, arra utalhat hogy ekkora sűrűséggel – majdnem minden faluban – nem volt értelme végvári őrségeket tartani. Kanizsa 1600. évi eleste előtt a környék lényegében még hátországnak számított, utána viszont Rajk felhagyását követően Pölöske lett a szélső magyar végvár a török vilajet-központ Kanizsa felé.

maecenatúra

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s