Seuso titkai

A Seuso-kincs lelőhelyének felderítése régóta várat magára. Mondhatni, ugyanott tartunk, mint évtizedekkel ezelőtt. Azaz bármi lehetséges, de semmi sem biztos!

Előző írásaimban – tavaly július közepéig – a leginkább életszerűnek és legkézenfekvőbbnek tűnő pincemarkolást feltételeztem a megtalálás módjának s Sümegh mellett akkori munkatársát, Kolonics Györgyöt véltem a megtalálóknak. Rájöttem azonban, hogy túl sok felhasználatlan mozaik-darabka maradt ki a kép összerakásánál! Az “ördög nem alszik” alapon elkezdtem végiggondolni, mi van akkor, ha két addig általam mesemondónak vélt tanú (Havasi Péter és Somogyiné Katalin) mégis a valóságról beszélt?

Az előbbi gyermekkori élményeit mondta el 2000-ben, láthatóan őszintén és mindenféle érdektől mentesen. Esetében még az öncélú szereplési vágy sem igazán feltételezhető! Havasi történeténél a minimális hibaforrás csak az, hogy nem okvetlenül a Seuso-kincsből származtak az általa 1944 késő őszén látott tárgyak.

Még fontosabb Katalin, az igazi “koronatanú” – vagy a fantasztikus mesemondó? Utóbbit miért mondom? Mert ha elhisszük minden szavát, akkor egy ma még teljesen ismeretlen római kori mélyművelésű ércbányát kell feltételeznünk, mint a Seuso-kincs eredeti elrejtési helyét!

DSC_0007

Vannak-e vajon akár Havasi, akár Katalin történetét megerősítő, látható jelenségek a területen? Havasi története esetében olyan földmunkák, robbantások nyomait kell keresnünk, melyek esetleg az 1944-es Margit-vonal erődítési munkáihoz köthetők. Hiszen – ha igaz – ezek segítségével találhatták meg először a kincset, méghozzá annak is a nagyobbik részét!

Katalinnak pedig maga Sümegh mutatta meg, hogy hol jutott be a föld alatti “labirintusba”. Ez egyetlen pont. Vajon meghatározható? Nem nehéz belátni, hogy ha utóbbi kérdésre igen a válasz, akkor lényegében mindent megoldottunk! De minimum ugyanott tartunk, ahol Sümegh a kincs – egy részének (?) – megtalálásakor.

(folyt. köv.)

Reklámok

Seuso titkai” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Én nagyon szeretnék hinni Katalinnak, csak éppen az zavar, hogy egy sor különböző történetet mesélt a kincs megtalálásának körülményeiről. Mondott olyat, hogy a kincset Sümegh találta a bányában. Aztán mondott olyat is, hogy Sümegh egy brigáddal közösen találta a kincset a bányában. Utána azt állította, hogy Sümegh alatt kincskeresés közben beszakadt egy föld alatti üreg. Továbbá olyat is állított, hogy a kincset Sümegh egy juhász barátjával találta. Túl sok verzió ez ugyanarra a sztorira.

    Lelkes esetében pedig az zavar leginkább, hogy ő kezdettől fogva ugyanazt a pár panelt ismételgeti. Mindig csak annyit mond, hogy 41 tárgyat segített elhozni egy lovaskocsival, és nála is maradt 5 darab, melyek közül egyet eladott Székesfehérváron, illetve Sümeghnek is segített egyes darabokat eladni orosz tisztek részére. Na most úgy gondolom, hogy ha valaki egy ilyen kincs 41 darabjának előkerülésénél és elszállításánál segédkezik, az sokkal, de sokkal többet kell, hogy tudjon, mint a fentiek…

    Válasz
    • Katalin sztoriját, annak összes változatával tavaly júliusig komolytalannak véltem. Lelkes pedig egy nagyon simlis figura…

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s