Újratervezés (2.)

Azért kell újra és újra átgondolnunk a rendelkezésünkre álló kevés adatot, mert az eddigi, nehezen összeállni akaró kép nem elég meggyőző.  Talán nem véletlen, hogy az ügyben szemmel láthatóan évtizedek óta eredménytelenül nyomozó rendőrség is négy éven keresztül – 2001-2004 között – visszatérően faggatta a legfontosabbnak tűnő tanút, Katalint. Utóbbi meg is mutatott nekik helyeket, de azok ellenőrzése nem járt eredménnyel. Ahogyan Katalin 2001-2002-ben Cserményi Vajk régésszel folytatott kutatásainak eredményéről sem tudunk lényegében semmit, az egyetlen – gyenge minőségű fotón ránk maradt – vázlaton kívül:

Katika vázlata jav

Feltehetően ennek és a rendőrségi nyomozás előttünk ismeretlen adatainak alapján folytatták azt a helyszíni ellenőrző ásatást, melynek visszatemetetlen nyomai, a vegetáció által birtokba véve ma is láthatók a Borbély-pince felé vezető úttól balra.

Katalin előttünk ismeretlen rendőrségi tanúvallomásaiban szerepelhet (?) az a talán Cserményitől származó (?) ötlet, hogy az “alagút-rendszer” kijárata éppen a Borbély-pince közelében lehetett – méghozzá pincének “álcázva”. Ez annyira meggyőző lehetett a nyomozást vezető Vukán Béla számára, hogy egy alkalommal nem is volt hajlandó tovább menni a Katalin által számára a hegytetőn megmutatni szándékozott másik helyszín felé. Ez a sokszorosan zavaros feltételezés sorozat (?) tükröződhet a fenti vázlaton a Borbély-pince mellett balra olvasható “itt a vége” feliratban!

Ad absurdum persze bárhol bármi előfordulhat, de a Borbély-pince körül már nincs állékony szikla, melyben “alagút” volna feltételezhető. Hogy arrafelé mégis az idén is egy komoly talaj-beszakadás keletkezett – nyilván speciális geológiai-hidrológiai magyarázatot igényel.

Rejtély, hogy Katalin vajon miért mondott mindenféle dolgokat a rendőröknek. Úgy tűnik, ébren kívánta tartani az érdeklődésüket, de csak csepegtetett különféle adatokat. Vajon miért gondolta azt, hogy csak az ő személyes közreműködésével lehet majd eljutni a lelőhely felfedezéséig? Nyilván szándékosan visszatartott fontos részleteket. Ezek szerint hiába is olvasnánk el a Katalinnal felvett legrészletesebb rendőrségi jegyzőkönyvet (25 oldalas !), abban sem árulta el azonosítható módon az általa ismert, neki Sümegh által megmutatott helyszínt. “Sok mindent elmondtam, de nem eleget!” – ezt már csak a 2007-ben elhunyt tanú hagyatékában fennmaradt egyik dokumentumban olvashatjuk.

A friss beszakadás 2018. június 12-én:

Fénykép1142

A kérdések kérdése az, hogy amikor 2004 végén – már súlyos betegen – Katalin megmutatta két bizalmasának a Sümegh-féle helyszínt, azzal mi lehetett a célja? Az igazság átörökítése az utókorra, vagy csak egy újabb média-érdeklődés felkeltése?

Főként amiatt kérdezem ezt, mert két helyen is ismerünk “alagutakat” a Szárhegy közvetlen közeli térségében, de nem ott, ahol Katalin mutatta.

(folyt. köv.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s