Újratervezés (3.)

“Mit tudok még, nem kérdezték meg soha, így kéretlenül miért beszélnék?…A kincsek lelőhelye nem egy, hanem kettő helyen van.

Mottóként a 2007 elején elhunyt Katalin kézírásos feljegyzéseinek talán legutolsó fennmaradt dokumentumából idéztem azt a mondatot, mely a mostani címadásomat indokolja.

Eddig ugyanis erőszakoltan igyekeztem összeilleszteni Katalin és a másik alapvető jelentőségű tanú,  Lelkes Ferenc történeteit – holott az nem szükségszerű! Tudniillik könnyen lehetséges, sőt valószínű, hogy nem ugyanarról beszéltek. A Katalin és Lelkes információit összekötő szál ugyanis maga Sümegh személye, akivel mindketten kapcsolatban voltak – de egymással tudtommal nem.

Ha – ahogyan azt eddig próbáltam, minden áron össze akarjuk illeszteni a két történetet, akkor azt kellene feltételeznünk, hogy Lelkes a kincs lelőhelyét ismeri, de azt gondosan titkolja (ez esetben tervei volnának vele). Viszont lássuk be, ez életszerűtlen és nem is valószínű! Egyszerűbb azt gondolni, hogy vallomásaiban igazat mondott. Megjegyzem, erre egy poligráfos vizsgálat eredménye is utal. Többszöri megverése és az üggyel kapcsolatos félelmei mögött a Sümegh-gel megtalált 2 rézüstből származó 41 tárgy későbbi sorsával kapcsolatos kérdések állhatnak. Hiszen azok későbbi rejtegetésében és értékesítésében vett részt!

Tehát olyan új rekonstrukció körvonalai bontakoznak ki, mely szerint két lelőhellyel számolhatunk. A Lelkes-féle egy napjainkra a bányászat következtében elpusztult természetes sziklaüreg lehetett. A Katalin-féle lelőhely egy ennek közelében lévő, de az előbbivel nem összefüggő, másik objektum lehet. Úgy tűnik, ezt az utóbbit Sümegh később találta és a róla szóló információkat Lelkessel nem osztotta meg. Ahogyan Katalinnak sem tudjuk mit mondott el a Lelkessel közös két rézüstnyi kincs megtalálásáról?

Egy biztos:  Katalin mástól mint Sümeghtől nem igen hallhatott a két lelőhelyről. A Katalin elmondásából ismert “alagút” hozható kapcsolatba Brizs Károly 1976 szeptemberi halálesetével és köze lehetett hozzá a rejtélyes szabadbattyáni juhásznak is.

A már Polgárdi határába eső részen ma is meglévő alagút bejárata:

Somlyó-hegyi alagút

Nem azonos a Katalin-féle történetben szereplővel! 1917/18-ban román hadifoglyok közreműködésével készült az akkor gróf Batthyány Géza tulajdonában működött kőbánya lóvontatású szállító csilléi számára.

(Folyt. köv.)

Reklámok

Újratervezés (3.)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s