Keléd elpusztult vára

Könyöki József 1905-ben – posztumusz, Nagy Géza gondozásában – megjelent várlistájának egyik Vas megyei tétele Keléd elpusztult vára. Fogalmam sincsen, vajon Könyöki milyen adat alapján vette fel a jegyzékbe? Hacsak nem az első katonai felmérés rom jelölése:

Vagy az alábbi (délre tájolt) kéziratos térkép 1820-ból:

Viszont tudtommal Könyöki nem foglalkozott levéltári térkép böngészéssel s az első katonai felmérés akkoriban még nem is volt hozzáférhető!

Magam 1992, október 15-én jártam be ezt a helyszínt is. A nehezen áttekinthető, akácos-bodzás dzsungelben a déli és keleti oldalon halvány ároknyomot érzékeltem. A helyről egyébként semmilyen írott adatot sem találtam, azóta sem. Közvetlen déli szomszédságában a 19. században egy szélmalom (Windmühle) működött. Ennek emlékét a mai napig őrzi a Szélmalom-tábla dűlőnév is:

Az 1857-ben készült kataszteri felmérés elárulja, hogy a vizsgált hely területén akkoriban egy kis temető volt:

A terület közelmúltban készült topográfiai térképen:

Noha Keléd neve a szomszédos Zalában is birtokos, német eredetű, híres Gutkeled nemzetség egyik névadójáéval azonos, korántsem egyértelmű, hogy itt várról van-e szó? Könnyen lehet, hogy a középkori falu temploma volt erődítve.

Konkrétabb választ kérdéseinkre csak egy tudományos célú feltárás adhat. Reméljük, a jövőben egyszer majd ilyenekre is sor kerülhet! Jelenleg ugyanis a bevétel orientált “autópálya-régészet”, illetve a kisebb beruházások “régészeti megfigyelése” dívik inkább, ahol nem a tudomány, hanem a beruházás nyomvonala jelöli ki a régészeti kutatás lehetséges területét. Ezt kb. ahhoz tudom hasonlítani, mint ha egy könyvtárban nem szabadon választanál, hanem a könyvtáros a kezedbe nyomna egy könyvet, hogy – ha érdekel, ha nem – ezt fogod olvasni, punktum.

Az alábbi felhívásom kapcsán megjegyzem, nem csak milliomosok és milliárdosok támogatását remélem – bár természetesen az utóbbiak tudnának igazán segíteni az eredmények közzétételében. A kutatás-feldolgozás folytatásához, a napi finanszírozási gondok leküzdéséhez viszont minden apró segítség fontos lehet. Az erkölcsi támogatáson és készpénzen túl pályázatírókra is számítanék (bár az utóbbi műfajhoz nem sok reményt fűzök, mégis, hátha):

Bokod hűbérurának kastélya

A címben az egykori Műemlékek Országos Bizottságához (MOB) 1901-ben beküldött jelentésből idéztem.

“A régi Bokud falu hűbérura kastélyának fundamentuma a falun kívül lévő földgödörnél.” – áll a lakonikus bejegyzés Gerecze Péter jegyzékében.

Mit lehet kezdeni egy hasonló adattal? Hol állhatott egy elpusztult – csak fundamentumában megfogható – egykori nemesi “kastély” a Vas megyei Izsákfa (ma már Celldömölk része) határába eső Bokodpusztán?

1990. április 11-én jártam be a területet. Maga a terepszemle negatív eredményt hozott, mert az 1960-as régi 10.000-esen még jelölt dombot addigra egy kavicsbánya elpusztította. Az világos volt addig is, hogy “kastély” alatt Árpád-kori kisméretű, preklasszikus nemesi várat kell leginkább sejtenünk. A mátrai Dorogháza-Kastély-tető, vagy a Vasi-Hegyháton található Döröske-Kastély – mind a kettő pompás Árpád-kori várhely – elnevezéséből egyértelmű, hogy a “nép” ezeket kastélynak is tartotta, illetve nevezte!

A harmadik katonai felmérés még ép állapotában mutatja a kb. 35 m felső átmérőjű, szabályos kerek dombot (a B alatt):

Mai helyzete a bányagödörrel:

Érdekes kérdéseket vet fel Bokod középkori története. Egyrészt különleges esetnek számít, hogy Sebestyén nevű bokodi főesperest említ egy 1325-ös oklevél. Ennek kapcsán meg kell említsem néhai kiváló atyai barátomat, Herényi Istvánt (1918-2013). Feltevése szerint lett volna egy a karakói várispánsághoz kapcsolódó bokodi főesperesség Vas megye keleti részén. Magam ezt kevésbé hiszem, de normális kutatók között természetes dolog, hogy nem mindenben van egyetértés.

Másrészt egy 1516-os adat alapján a mai Izsákfát – másik néven Kisbokodnak is nevezték. Ebből az következik, hogy valaha a mainak éppen fordítottja állt fel a két középkori település egymáshoz képesti viszonyát illetően.

Végül megemlítem, hogy az alábbi felhívás komoly s nem csak dísznek teszem ide:

Az alsómesteri körsánc

Ma egy régi szakirodalmi adat konkrét helyhez kötéséről lesz szó. Lipp Vilmos, a Vas megyei régészeti egylet alapítója 1876-ban megjelent írásában említette meg röviden, hogy:

„… az alsó-mesteri határban egy ily kereksánczu vár körrajza még tisztán látható.”

A doktorim anyaggyűjtése kapcsán – 1992 októberében – Péter József, akkor élő idős helybéli lakos mutatta meg emlékezetből a helyet. A falutól keletre, a Sághegy alatti legelőn egy valamikor kenyércipó formájú 2 m magas és 10 m átmérőjű, sekély mélyedéssel övezett domb emelkedett. Ezt az adatközlő szerint valamikor 1928 táján hordták, illetve egyengették el.

Minden bizonnyal ezt értette Lipp kereksáncú váron. Megjegyzem, a mai napig össze-vissza keverik és zavarosan használják még szakemberek is a ‘sánc’ kifejezést. Népi értelemben árkot is jelent! Mivel az alsómesteri határban más “tisztán látható” kerek sáncról nem tudunk, alighanem Lipp Vilmos is így értette.

Nagyon haloványan mintha látszana valami a 2015-ben készült műholdképen:

A leírás és a látottak alapján egy síkvidéki Árpád-kor nemesi várral számolhatunk itt is. Ha annak idején a néhai Péter József – gyermekkori emlékeit felidézve – nem mutatja meg nekem, fogalmunk sem volna, hol kell keresni!

Persze az egészhez a Vas megyei régészet alapítója, Lipp Vilmos (1835-1888) is kellett:

Megjegyzem, annak idején – 1877-ben – elkészítette Vas megye régészeti térképét. Jó volna megtalálni, talán valahol – valamelyik levéltárban (?), esetleg a premontrei rendnél (?), vagy a Savaria Múzeumban (?) – lappang.

Magam folyamatosan próbálkozom azzal, nehogy a nálam meglévő, valóban nemzeti jelentőségű – most már 10.000 helyszínt közelítő ismeretanyag is úgy járjon, hogy majd az utókor kutatóinak morzsánként kelljen utána járniuk az általam egyszer már összeállított korpusz darabjainak. Mivel a hivatalos – az adófizetők pénzén működtetett – Magyarország szerveit, intézményeit nem igazán érdekli (?) mindez, döntően a magánszférához, a szó eredeti értelemében vett polgárokhoz intézem a naponta megjelenő felhívásomat:

 

 

Felsőmesteri temploma

A Sághegy nyugati oldalán található Mesteri – egykori Felsőmesteri részén egyenes szentélyzáródású, kis méretű Árpád-kori templommal rendelkezik. P. Hajmási Erika kolléganőm 1985-ben végezte el a helyreállítást megelőző feltárását.

A Google Streetview képén a szentély felől, újkori elfalazott kriptaajtóval:

A feltárás eredményei alapján Tolnai Gergely felvette az erődített templomok sorába is. Előkerült ugyanis a templomocska északi oldalán a cinterem vékonyka körítő falának és az azt kívülről kísérő ároknak rövid szakasza  is.

(Derdák Ferenc felmérése, Kiss Ernő Csaba rajza.)

Kár hogy az árok méretéről nincsen adatunk. Valószínűleg csak a belső rézsűt sikerülhetett megfogni a szelvényben. Az sem világos, hogy a cinterem-fal vajon egyidős-e a kis, Szent Mihály titulusú templommal? Abba az akadémikus és megválaszolhatatlan kérdésbe pedig inkább bele sem mennék, hogy vajon megfogható-e egy olyasféle különbség, amitől kezdve már nem sima cinterem-falról, hanem erődítésről beszélünk? Az árok szélesség és mélység adatait is amiatt hiányoltam, mert hasonló differencia kell legyen a sima temetőárok és egy védőárok között is – bár itt is folyamatos átmenettel számolhatunk a kettő között.

Summa summarum: ugyan a szakirodalmi adat alapján szerepel a kis templom az erődített objektumok között, ahhoz kérdőjel kívánkozna. Ami persze semmit sem von le a csodálatos kis templom értékéből! A keltezés kérdésébe szintén nem mennék bele: Árpád-kor – annyi biztos s annak is inkább a viszonylag korábbi szakasza.

 

 

Mesteri várkastélya

Egy 1543-as osztálylevélnek köszönhetően részletes képünk van a Kemenesalján, a Sághegy tövében egykor Felsőmesteriben állt, valaha tornyos, bástyás várkastélyról.  A kőszegi ostrommal járó 1532-es török hadjárat forrásai emlegetik először, mint a meghódolt erősségek egyikét. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak röviddel előtte épült volna. Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitány Győr török elfoglalását követően, 1595-ben a lerombolását javasolta, de az nem valósult meg. Még a 18. században is karban tartották a kastély körüli védőárkot.

Sematikus ábrázolása egy korabeli kéziratos térképen:

A kastély kb. 20 x 10m-es, egyemeletes főépülete 1969-ben:

Helybéli lakosok elmondásai alapján sikerült pontosítanom, hogy a Dózsa utca nyugati oldalán, egy mai lakóház mögött állt az egykori kastély. Az épületet egy idősebb helyi lakos szerint valamikor 1976-77 táján bontották le (terepbejárásom időpontja: 1992. október 15.). Egykor a nyugati és északi oldalon látható árok is volt körülötte, amiben néha még a víz is megállt – mesélte.

A várkastély helye 1857-es színes kataszteri térképen (N. 20):

Koppány Tibor feltevése szerint 1500 táján épülhetett a castellum, amikor II. Ulászló király címert adományozott a Mestery család tagjainak:

Nagy kár, hogy az épület semmilyen védettséget sem élvezett – így sejthetően a lebontásakor sem készült róla semmiféle dokumentáció. Fennmaradt fényképéről sem tudok.

Vas megye középkori és kora újkori kastélyainak  nyomozását igazából csak én kezdtem el három évtizede a megfelelő részletességgel. Ennek egy korai, letölthető dokumentuma:

http://www.oroksegvedelem.hu/ma_files/kastelyok_vas_megyeben.pdf

Természetesen a 18-20. századi épületállományból és a korábban elpusztult kastélyokra utaló helynevekből indultam ki. Miután 2002-ben kölcsönösen megváltunk egymástól a szombathelyi (Vas megyei) múzeummal, mindez – ha abba nem is maradt, de tartósan átment a magánszférába.

Pedig közkinccsé is lehetne tenni!

 

A csázmai prépostság helye?

Szlavónia egyik “hiteles helye” volt a Hahót nembeli István zágrábi püspök által 1232-ben Szentlélek titulussal alapított csázmai társaskáptalan. Prépostja főesperesi jogkört gyakorolt a zágrábi egyházmegye jelentős területe felett is.

Helyéről annyit tudunk, hogy Pobjenik – a középkori Új-Csázma – területén keresendő. A falu jelenlegi plébániatemplomának címe Szent Péter és Pál. Valószínűleg tehát nem itt keresendő a török hódításig, 1552-ig itt funkcionáló társaskáptalan Szentlélek egyháza. A településtől 1,5 km-re északnyugatra az erdőben található egy várhely (Gradić névmegírással a 103,5 m-es magassági pontnál):

Ugyanez a Google 2014-ben készült felvételén:

A kb. 6-8m széles vizesárokkal övezett terület mintegy 40 m átmérőjű. Ezzel lényegében azonosak a másik közeli társaskáptalan, a pozsegai Kaptol méretei is. Utóbbit valószínűleg valamivel korábban Borkalán nembeli Kalán pécsi püspök alapította.

A helyről egyelőre semmilyen horvát irodalmat nem ismerek és terepi képeink sincsenek róla. Kérdés, hogy vajon egy felhagyott várat hasznosíthatott újra a püspök az alapítás során, vagy a társaskáptalan központi épületegyüttesét erődítették-e később? Maguk a kanonokok már valószínűleg külön házaikban éltek – ahogyan a társaskáptalanok esetében országszerte másutt is.

A sitkei királyfej

Egyik tavalyi kemenesaljai terepszemlémen, nem kis meglepetésemre a sitkei plébános mutatott nekünk egy szórványként megtalált koronás királyfejet:

A telefonommal fotóztam le a restaurálásra szoruló, de jelenlegi állapotában is szenzációs Árpád-kori kőfaragványt.

A templomban tekinthető meg a “jáki műhely” nívós alkotásaként számon tartott – szintén elsőrangú – két sárkány által kísért Agnus Dei dombormű is:

Mindkét alkotás valószínűleg a napjainkra elpusztult középkori sitkei Szent Lőrinc templomból származhat. Utóbbi elméletileg állhatott a mai barokk templom  helyén is – bár erre semmi sem utal. A másik lehetőség pedig a régi temető területe.

Utóbbi helyen viszont a Jákok régi nemzetségi várának (?) nyomai érzékelhetők:

A nemzetség Rába-jobbparti ágának éppen a Sitkeiek voltak a legjelesebb családja. Nem meglepő tehát, hogy itt is a jákihoz, pornóihoz, jákfaihoz és zalavégihez hasonló színvonalú, pompás Árpád-kori emlékekkel találkozunk.

Apropó, Árpád-kori királyfej? Ha jól tudom, eddig a kalocsai székesegyházból ismerünk egyet. Ez volna a  második? Vajon melyik királyunk lehet?